Lehettem volna bárki, de vagyok aki vagyok,
nem a pénz számít majd tesó, hanem az amit itt hagyok.
Nem boldogít a gazdagság ha nincsen aki szeret,
csak isten mondhat ítéletet minden ember felett.

Én boldogan nézek fel minden nap az égre,
És boldog leszek akkor is ha majd mindennek vége.
Ha ott állok a kapuba és lepörög az élet,
büszkén mondhatom hogy nem bántam meg semmit, amit éltem.

Attól értékes az élet, hogy kűzdeni kell mindenért,
ha könnyű lenne minden, akkor azt mondanám mit sem ér.
	kellett pár év hogy megismerjem magamat,
és kell még egy pár, ahhoz hogy ledöntsem a falakat.

A rossz körbe fon minket, mert ilyen ez a világ,
én a szemétdomb tetején, egyedül egy virág.
Azért mocsok ez a világ, mert nem látod a szépet,
csak azt veszed észre aki folyton megbánt téged.



Én nem szívből reppelek, nekem a reppben van a szívem
találj te is valamit hogy legyen végre hited.
Maszkokat öltöttök fel magadokra minden nap,
hogy ne lássa a világ, hogy valójában ki is vagy.

Mert minden ember egyedi, csak elrejti az arcát
ez gyávaság, mert fél egyedül megvívni a harcát.
Fontosabb a külső, hogy elfogadjanak mások,
de ha felszínesen szeret, százból száz barátod,

akkor mit ér?		ja...		mondd csak mit ér?
csak gondolkozz el azon, hogy ki milyen jogon ítél?
Ismerd meg az énedet, és legyél mindig önmagad,
és aki őszintén szeret, az hidd el megmarad.

	Nem lehetsz egyedi, ha bálványokba kapaszkodsz,
	mindegy mit teszel, csak mindig légy hű magadhoz...

	mindegy mit teszel, csak légy hű magadhoz...