Ponyvaregény - Ezekiel 25:17

Jules Winnfield: Mondd csak, Marsellus Wallace hogy néz ki?
Brett: Hogy?
Jules Winnfield: Melyik országból jössz te?
Brett: Hogy mi?
Jules Winnfield: Olyan országról még nem hallottam. Beszélnek ott angolul?
Brett: Hogy?
Jules Winnfield: Angolul a kurva anyád! Te beszélsz úgy!?
Brett: Igen.
Jules Winnfield: Akkor érted mit mondok.
Brett: Igen.
Jules Winnfield: Akkor most elmondod nekem, hogy Marsellus Wallace hogy néz ki.
Brett: Hogy mi?
Jules Winnfield: Mondd ezt még egyszer. Mondd ezt még egyszer, hogy hogy mi. Mondd még egyszer, ha mered te faszfej, baszd meg! Mondd még egyszer, ha mered!
Brett: Fekete.
Jules Winnfield: Tovább.
Brett: Kopasz.
Jules Winnfield: És úgy néz ki, mint egy picsa?
Brett: Hogy mi??? [Jules a vállába lő.]
Jules Winnfield: Azt kérdeztem, úgy néz-e ki, mint egy picsa.
Brett: Nem.
Jules Winnfield: Akkor mért baszogatod, mint egy picsát!?
Brett: Én nem.
Jules Winnfield: De igen! Igen, azt csinálod Brett! Ki akartál baszni vele!
Brett: Nem.
Jules Winnfield: Márpedig Marsellus Wallace senki mással nem szeret baszni, csak a feleségével, Mrs. Wallace-szal.

Jules Winnfield: Ezékiel 25:17 Az igaz ember járta ösvényt mindkét oldalról szegélyezi az önző emberek igazságtalansága és a gonoszok zsarnoksága. Áldott legyen az, ki az irgalmasság és a jóakarat nevében átvezeti gyöngéket a sötétség völgyén, mert ő valóban testvérének őrizője és az elveszett gyermekek meglelője. Én pedig lesújtok majd tereád hatalmas bosszúval és rettentő haraggal, és amazokra is, akik testvéreim ármányos elpusztítására törnek, és majd megtudjátok, hogy az én nevem az Úr, amikor szörnyű bosszúm lesújt rátok!