Nyílt levél Huth Gergelynek
2019.01.11

"Tükör által homályosan"

Kedves Gergő!

Tegnap este az alábbi üzenetet kaptam tőled:

"Te vagy méltatlan a keresztény oldalra nézve, szégyelld magad, remélem mindenki számára világossá válik, hogy micsoda rongyember vagy. A pénzt a PS amúgy decemberben átutalta, annak ellenére, hogy elég nehezen zártuk az évet és nem is a mi sarunk."

Először is szeretném rögzíteni, hogy személyesen sosem lettünk egymásnak bemutatva, bár találkoztunk, de nem ismerjük egymást. Természetesen nagyon is tudunk a másikról, tisztában vagyunk a másik tevékenységével, még telefonon is beszéltünk egymással, de a szó konkrét értelmében én nem ismerlek téged, ahogy te sem engem. Többek között ezért is cáfollak meg, és megyek szembe az állításoddal, amely szerint én volnék méltatlan a keresztény oldalra nézve, merthogy rongyember vagyok. És az a helyzet, hogy ebben a cáfolatban a tények engem igazolnak.

Őszintén sajnálom, hogy Nagy Ervin barátod belekevert, ezt követően pedig magad is aktív közreműködőként léptél fel egy olyan ügyben, amelyhez technikai értelemben nincs és nem is volt közöd. Erkölcsi értelemben azonban nagyon is, s talán ez az "erkölcsi" elkötelezettség motivált a közreműködésben, amelyet magad vállaltál, saját belátásod szerint. De lássuk, mi is történt valójában.

A PolgárPortált - amelynek kiadója az OIKOSZ Alapítvány - te hoztad létre, majd öt-hat évvel ezelőtt az irányítást átadtad Nagy Ervin barátodnak, aki e pillanatban is önmagát tanárnak, írónak, kiadónak, politológusnak és főszerkesztőnek definiálja. Volt Jobbikos ember, tudjuk ezt mindannyian, ahogy az általad (a tettei ellenére) mai napig futtatott Varga Bíró Tamás, a Pribéknyi sanzon szerzője is az. Na de visszatérve a Nagy Ervin nevű barátodhoz: ő az elvárásoknak megfelelően egy ideig tette a dolgát, írta a pályázatokat, osztotta el a milliókat, amelyből magának a hírportálnak igen csekély összeget juttatott. Aztán a tavalyi évben valamilyen oknál fogva a csapok elzáródtak, a finanszírozás átszerveződött, és megszűnt - a portál fenntartására a továbbiakban nem jött pénz.

A te barátod, Nagy Ervin ezt a helyzetet képtelen volt tisztességes ember módjára kezelni. A tavalyi év májusában egy személyes beszélgetés során adta tudtára a két szerkesztőnek - közülük az egyik én voltam - a helyzet valóságát, illetve azt, hogy "isiásszal" küzd. Utóbbi tényt természetesen magunk is tudtuk, mivel saját gyakorlata szerint nagyjából másfél, kéthavonta tűnt el egy-két hétre előzetes bejelentés, vagy a szerkesztőknek adott instrukciók nélkül. Az "isiász" nehéz ügy, tisztában voltunk ezzel mi is, ezért lojalitásból (ennek a szónak később még fontos szerepe lesz!) hazudtunk mindenkinek, aki Nagy Ervin, a "főszerkesztő" hollétéről érdeklődött. Itt szeretném kiemelni, hogy a hazugságba kényszerítés becsületes, civil szerzőkkel szemben engem - és meggyőződésem, hogy a kollégámat is - roppant kellemetlenül érintett. A te értelmezésed szerinti rongyember már csak ilyen - nem szeret hazudni!




Aztán elérkezett a nyár, június vége, amikorra a kasszából az utolsó fillér is kiürült, és döntést kellett hoznunk a továbbiakról. Nagy Ervin barátod akkor egy szintén személyes beszélgetés keretében ígéretet tett arra, hogy befektetőket keres és végül megállapodtunk, hogy a szponzorok megérkezéséig mi vállaljuk a portál szerkesztését honorárium nélkül, ezért cserébe ő azt ígérte, hogy te (Huth Gergely) kifizeted a költségünket, azaz a KATA összegét, amely 50 ezer forintot tesz ki havonta. Azt állította, hogy nehéz helyzetekben eddig is ez volt a gyakorlat, és mi hittünk neki.

Nos, ennek a vállalásnak részetekről egyetlen pontja sem teljesült. Nagy Ervin nem ment el a megszervezett szponzori találkozókra (ezen időpontokban is "isiásszal" küzdött), az adónkat, azaz a költségünket pedig nem fizette ki. Mi ingyen dolgoztunk, de ő (ti) még a megállapodás szerinti költséget sem fizettétek meg! Kedves Gergely, vajon te ingyen, honorárium nélkül ingázol a HírTv és az Echo TV között, esetleg ingyen végzed a főszerkesztői tevékenységedet a Pesti Srácoknál? Nagy Ervin, a teátrálisan visszavonult (?) barátod pedig ingyen ír a Magyar Hírlapba, a saját portálodra, azaz a Pesti Srácokra, esetleg hozzád hasonlóan ingyen szerepel a már fent említett televíziókban? Ugye nem? De ha mégis, vajon ti mit szólnátok ahhoz, ha a munkaadótok még a költségeteket sem akarná megfizetni? Vajon önmagadat is rongyembernek minősítenéd azért, mert szót emelsz a történtek ellen?

Nagy Ervin filozófus és egyebek hazugsága ellenére a kollégám és én az augusztust még végigvittük, szerkesztettük az oldalt, dolgoztuk úgy, hogy szembesültünk a tényekkel, azzal, hogy augusztus 12-én nem történt meg a júliusi költségünk kifizetése (sem). Lojalitásból tettük amit tettünk, hitünk szerinti lojalitásból, de mint írtam feljebb, ennek a szónak még jelentősége lesz. Ráadásul úgy voltunk lojálisak veletek szemben, hogy a felétek történt megkereséseinket - telefonon, e-mailben egyaránt - ignoráltátok. Hetek teltek el ebben a különös helyzetben, egy olyan helyzetben, amelyben hazug emberek még válasszal sem tisztelték meg saját, becsapott kollégáikat.

Aztán Nagy Ervin a Facebook közönsége előtt lemondott a főszerkesztői pozíciójáról (valójában nem mondott le), közölte, hogy kivonul a közéletből (valójában nem vonult ki), több ízben leírta, ahogy leírtad te is, hogy a tartozások rendezve lesznek. Persze a tartozások a tavalyi ősz során sem lettek rendezve, pedig a szerkesztői csoportba írt leveledben még Stefka Istvánra is hivatkoztál, talán azért, mert ő is kuratóriumi tagja az OIKOSZ Alapítványnak. Gergő, te beleálltál ebbe az ügybe, ezért felelősséggel is tartozol!






E bejegyzésed után te eltűntél, a barátod pedig családi problémákra hivatkozva ernyőt húzott maga fölé a célból, hogy a családi problémákat megelőző, önmaga által elindított szarcunamit sértetlenül megússza. A barátod, Nagy Ervin, a mindenkori áldozatok szerepébe helyezkedve,  erkölcsi haszonszerzésre használta és használja föl egy családtagja betegségét - ez is tény, számtalan írásával, megnyilvánulásával alátámasztható. Minősítse ezt mindenki saját belátása szerint, gondolja át mindenki, mit kezd, hogyan, kik felé és mi célból kommunikálja egy közeli hozzátartozója betegségét.

Tény továbbá, hogy én a mai napig (2019. január 11-ét írunk) nem kaptam meg a költségem összegét, amely 100 000 Ft, azaz kéthavi KATA összege. Ingyen dolgoztam, lojalitásból. Nagy Ervin barátod később, az ősz során leírta, hogy csak azokat fizeti MAJD ki, akik hozzá lojálisak, s azt kell mondjam, ezzel új értelemmel töltötte föl e kifejezést. A leveled arra utal, hogy te december végén átutaltad az OIKOSZ Alapítványnak (Nagy Ervinnek) a szerkesztők kéthavi költségének összegét, ám tény, hogy Nagy Ervin személyes bosszúja okán csupán az egyik szerkesztő, a szerkesztőtársam lett kifizetve (részben, mert neki többel is tartozik, de ez már egy másik történet). Ő kevésbé volt kritikus, ami annyit tesz, hogy ő még az ősz során is rendkívül simulékonyan állt a helyzethez. Én nem, ezért rongyember vagyok. Szerinted. A bűnöm az volt, hogy a szerkesztői csoportban leírtam, mindezt "emberi hiba" okozta. Ezért jutalmul kitiltást kaptam úgy, hogy előzőleg még a költségem sem lett megtérítve. Ez a mentalitás adná a keresztény, nemzeti kurzus gerincét? A szólás megvonása, az önvédelem elvitatása, megakadályozása? Bevallom, engem ez az attitűd másra emlékeztet, egészen másra. Mert mindez, az urambátyám jelzőt joggal magára húzó mentalitás méltatlan valamennyi tisztességes ember számára!

Szomorúan jegyzem meg, hogy erről a helyzetről igen sokan tudtak a jobboldali média képviselői közül, ezek az emberek tehát tisztában vannak a történtekkel. De mind eltartott kisujjal szemlélte és szemléli a káoszt, úgy vélik, nem tartozik rájuk. Tévednek! Mert ami velünk megtörtént, saját narratívájuk szerint nem történhet meg. És ők nem szaklapokba írnak, nem kertészeti tippeket adnak, vagy horgászati tanácsokat, szó sincs erről! Ők az erkölcs zászlaját lobogtatják, morális felsőbbrendűségüket hirdetik nap nap után, és élesen elhatárolják önmagukat attól a mételytől, amely a túloldalt jellemzi. Hogy a túloldalt az jellemzi - tény. De mi a helyzet ezzel az oldallal? Nos, mindenki kezdjen e kérdéssel azt, amit akar, válaszolja meg, vagy vonja le belőle azt a következtetést, amely számára elfogadható!

Úgy vélem, hogy ami velünk megesett, intő jele a harmadik kurzus médiaeróziójának, intő jele az emberi minőség vállalhatatlan romlásának. A jobboldali médiába ma jórészt nem a tehetség és a teljesítmény a beugró, de e téren sem a nevek vagy az arcok a lényegesek, hanem a jelenség. Ha például csak egyetlen cikket találnék a Pesti Srácokon, amely nem tartalmaz helyesírási (hogy a stilisztikát ne emeljük be) hibát, már boldog lennék! A jelenkori jobboldali médiában olyan emberek kapnak státuszt, akik végzettségük szerint és/vagy teljesítményükben nem felelnek meg a legalapvetőbb elvárásoknak sem. Végzettség, tehetség, és valós teljesítmény nélküli emberek! Nem tudnak a saját anyanyelvükön írni, de még beszélni sem, csupán a dörgölőzéshez értenek. Ahhoz viszont nagyon. És azok számára, akik a ranglétrán egy szinttel feljebb állnak, csakis ennyi számít.

Az álkereszténység korát éljük, sokak számára kifizetődő mímelni a keresztény erkölcsöt, és rád ez különösen igaz, kedves Gergő! A minősíthetetlen soraid indoka minden bizonnyal az az információ, amelyet méltányosságomnak köszönhetően eljuttattam az OIKOSZ Alapítvány érintettjeinek, köztük Stefka úrnak is, az az információ, amely tájékoztatja az Alapítvány tagjait arról, hogy a költségem megfizetése érdekében megindult a hivatalos eljárás. A követelés e pillanatban 105 000 Ft. Ha az ügy perré alakul, értelemszerűen több lesz, pusztán az eljárási költségek okán, nem pedig azért, mert én, a rongyember többet követelek.

Drága Gergő! Óvatosan javaslom - kérni nem merlek -, gondold át ezt a történetet! És ha lehet (de csak ha lehet!), Nagy Ervin nevű kebelbarátoddal kézen fogva, egymást a tisztesség és erkölcs nevében megtámogatva, nézzetek végre a tükörbe!


Üdvözlettel:

Polgári Szilvia, újságíró kollégád

PS.: Tulajdonképpen hálás vagyok a tegnap esti, váratlan kirohanásodért, anélkül ugyanis ez az írás nem született volna meg. Amikor e hét elején szembesültem a ténnyel, hogy Nagy Ervin barátod engem egyáltalán nem szándékozik kifizetni, annak ellenére, hogy ez a keret, a te állításod szerint a rendelkezésére lett bocsátva, nos, még akkor is csak azt döntöttem el, hogy megindítom a közjegyzői eljárást. De eszembe sem jutott nyilvánosságra hozni a történteket! Ilyenformán tehát köszönöm neked, hogy átlépve azt a bizonyos lélektani határt megadtad az utolsó lökést ahhoz, hogy ez az írás megszülethessen és nem ismerted föl, hogy e pillanatban nekem már nincs hová hátrálnom.