Válaszd a dizájnér fehérneműt, hátha sikerül életet lehelned a döglött kapcsolatodba.
Válaszd a retikült, válaszd a magassarkút, a kasmírt, a selymet, hogy érezhesd, amit úgy hívnak: boldogság.
Válaszd az iphone-t, amit Kínában rakott össze egy nő, aki kiugrott az ablakon és dugd a dzsekid zsebébe, amit egy dél-ázsiai pincében varrtak.
Válaszd a facebookot, a twittert, a snapchatet, az instagramot és ezer másik oldalt, ahol büntetlenül fikázhatsz ismeretleneket. Válaszd a profilod frissítését, hogy tudja meg a világ, mit reggeliztél és reméld, hogy valahol valakit érdekel. Keress rá az exeidre, remélve, hogy te nem nézel ki olyan szarul, mint ők. Válaszd az élő blogolást az első recskától a halálodig. Az emberi kommunikáció mára egyszerű adatcsere lett!
Válassz tíz dolgot, amit nem tudtál a plasztikázott celebekről. Válaszd az abortuszharcot, az erőszakvicceket, az áldozathibáztatást, a bosszúpornót és a nőgyűlölet végtelen depresszióhullámát.
Válaszd, hogy 9/11 meg sem történt, de ha mégis, akkor az a zsidók műve.
Köss nulla órás munkaszerződést, utazz 2 órát a melóba és válaszd ugyanezt a kölykeidnek, vagy még rosszabbat. Ha meg nincsenek, akkor meg próbálj meg örülni neki, hogy nincsenek. Aztán dőlj hátra és nyomd el a fájdalmat valami ismeretlen cuccal, amit valaki egy kibaszott konyhában kotyvasztott, baszd meg.
Válaszd a megszegett ígéreteket, amiket mai fejjel már betartanál.
Válaszd, hogy sohasem tanulsz a hibáidból.
Válaszd az önmagát megismétlő történelmet.
Válaszd, hogy lassan belenyugszol abba, hogy neked csak ennyi jutott, ahelyett amiben mindig reménykedtél. Érd be kevesebbel és vágj hozzá jópofát.
Válaszd a csalódást.
Válaszd, hogy elveszíted a szeretteidet és ahogy távolodsz tőlük, benned is meghal valami, amíg meg nem látod, hogy egy nap a jövőben szépen lassan mindannyian eltűnnek és semmi nem marad belőled, se élő, se holt.