MARX
A KOMMUNIZMUS MEGALKOTÓJA

Karl Marx 1818. május 5-én született Trier városában, az akkori Poroszországban. Gyerekkorában apja tanította, majd 12 évesen a trieri Friedrich Wilhelm Gimnáziumba íratta be. 17 évesen a Bonni Egyetemen szerette volna folytatni tanulmányait filozófia és irodalom szakon, de az apja ragaszkodott a jogi pályához. Az egyetem befejezésével Kölnbe költözött, ahol a „Rheinische Zeitung”-nál dolgozott újságíróként. 1883-ban Londonban halt meg 65 évesen hörghurutban.
Marxra a legnagyobb befolyást Georg Wilhelm Friedrich Hegel tette, aki kora legnagyobb német filozófusa volt. Marx, Hegel követői közül a radikálisabb ifjúhegeliánusok közé tartozott, akik ugyan kritizálták Hegel metafizikai nézeteit, de átvették a dialektikai módszereit. Marx munkásságában nagy szerepe volt még Ludwig Feuerbachnak, akinek a filozófiájában Marx a társadalom materialista értelmezését és a valóság és a látszat különválasztását látta. Rajtuk kívül még sokan voltak hatással Marxra, közülük a legfontosabbak Engels, akinek a műve arra késztette Marxot, hogy a történelmet osztályok konfliktusaként értelmezze és Darwin, akinek művét, „A fajok eredete”-t a természetes történelem leírójának vette.
Marx történelmi materialista volt. Vitái más gondolkodókkal általában kritikus hozzáállása miatt alakult ki, ezért sokan a szociológiában a kritikus módszer első nagy használójának nevezik. Kritizálta a spekulatív filozófiát, a metafizikát ideológiának nevezve. Ezzel a módszerrel Marx megpróbálta elválasztani a fontos eszméket az ideológiai előítélettől.
Tocquevillehez hasonlóan Marx is bürokrata despotizmusról beszélt meghatározható despota nélkül, ezzel szakítva olyan gondolkodókkal, mint Montesquieu, aki egy kifejezett zsarnokról beszélt. Helyette Marx a „kapitalista despotizmus”-t elemezte. Marx úgy vélte, hogy az emberi természet felöleli mind az emberi létet és az anyagi világot és, hogy az emberek két részből, egy valós és egy potenciális félből állnak. Úgy vélte, hogy az emberi fejlődés, teljes elidegenedéssel kezdődik ennek tudatában, amit egy ráébredés követ arra, hogy a valós fél a potenciális félt egy olyan tárggyá teszi, amit el kell zárni. Továbbá kimondja, hogy a természet formálásával ezt a tárgyat az ember magáévá teheti és ezzel teljesen emberré válhat. Ebből következik, hogy Marx számára az emberi munka gyökeres része az emberi természetnek, ugyanis ahhoz, hogy az ember kapcsolatba kerüljön az elidegenített énjével, előbb a környezetére kell hatást gyakorolnia.
Marxot aggasztotta az emberek hozzáállása a saját munkaeröjükhöz. Marxnak a lehetőség, hogy az emberek eladják a saját munkájuk jogát egyenértékű az emberi lélektől való elidegenedéstől és számára egy szellemi veszteséget jelentett. Ezt a veszteséget Marx áru fetisizmusnak nevezte, amiben a létrehozott tárgyak élőnek tűnnek és látszólag saját akarattal és mozgással bírnak, amihez az emberek csak alkalmazkodnak. Az áru fetisizmus egy példája annak, amit Engels „hamis öntudat”-nak nevezett, ami szorosan kapcsolódik az ideológia megértéséhez. Ideológia alatt Marx és Engels olyan ötleteket értett, amik visszatükrözik egy osztály érdekeit egy meghatározott korban. Ennek eredményeként egy csoport hatalma a termelés felett nem csak ételek és javak, hanem ötletek termelését is jelenti. Ez megmagyarázza, hogy egy elnyomott csoportnak miért lehet olyan véleménye, ami ellentmondana a saját érdekeiknek. Emellett úgy vélte, hogy a vallás arra szolgál, hogy az emberek közötti egyenlőtlenséget megtartsa.
Marx úgy vélte, hogy a szociális változások mozgatórugója a különböző társadalmi csoportok ellentétes érdeke. Az evolúciós modelljében a történelem szabad, produktív és kreatív munkával kezdődött, amit viszont idővel elembertelenedett, ami a kapitalizmusnak köszönhető. Megjegyezte, hogy ez a folyamat nem volt szándékos, csak senki nem állhat ellen a gazdaság erejének. Úgy gondolta, hogy a társadalom alapja a termelési eszközökben rejlett, például a földben, természetes nyersanyagokban, vagy a technológiában. Megkülönböztette az alapot, vagyis a termeléshez közvetlenül hozzátartozó dolgokat, és a felépítményt, vagyis az erre épülő társadalmat.
Habár megvetette a kapitalizmust, fontosnak tartotta a fejlődéshez, mert ösztönözte az embereket, hogy jobb, gyorsabb, hatékonyabb gépeket fejlesszenek és a régi társadalmi rendszereket felszámolják. Véleménye szerint a kapitalista osztály jobban fejlesztette a termelést, mint bármelyik másik osztály a történelem során. Szerinte a kapitálisták kihasználták a különbséget a nyersanyagok értéke és a késztermék között, amit profitnak nevezett. Úgy vélte, hogy a profit alapja a munkások életben tartásának a költségének és a termelőképességének a különbsége. A kapitalistákat vámpíroknak nevezi, akik a munkásaik vérét szívják, de megjegyezte, hogy semmilyen körülmények között se igazságtalanság a profit termelése, mert még ők se mehetnek szembe a már kialakult rendszerrel.
Úgy vélte, hogy a kapitalizmus instabil és hajlamos rendszeres krízisekre és csak idő kérdése, hogy a proletariátus osztály, vagyis az alárendeltek, átvegyék az irányítást a termelés felett és kialakítsanak szocialista kapcsolatokat, amik mindenkit egyenlően segítenének. A kialakult rendszerben az emberek szabadon cselekedhetnének anélkül, hogy hozzá lennének láncolva a munkapiachoz. Ebben az utópikus társadalomban demokrácia uralkodna, és nem lenne szükség államra, aminek a fő feladat az volt, hogy fentartsa az egyenlőtlenséget a két réteg között. Úgy gondolta, hogy a kapitalizmus és szocializmus között a proletariátusok diktatúrája erőszakosan szocializálná a termelést. Véleménye szerint, ugyan néhány országban lehetséges lenne egy békés váltás, de a legtöbben egy forradalomra lenne szükség a célok eléréséhez.
Azért választottam Marxot témámnak, mert nemsokára szavazó korba lépek és úgy gondoltam, hogy fontos lenne megismerkednem a különböző eszmerendszerekkel, amik a modern politika alapjait adták. Ezenkívül úgy vélem, hogy a mai világban Marx munkásságának nagy jelentősége van és rengeteg filozófust ösztönzött a társadalmi rendszerek átgondolására.
Marx eszméit rengetegen átvették a világon és fénykorában az országok egy jelentős része vallotta magát kommunistának. Sajnos elterjedt az a vélemény, hogy a kommunizmus rendszere elnyomással és igazságtalansággal jár, viszont ezt úgy vélem, hogy Marx se tudhatta előre. Ahogy Albert Einstein is mondta, „amíg vannak emberek a Földön, addig lesz háború”.