\documentclass[10pt,a4paper]{article}
%\selectlanguage(hungarian)
\title{A HELYSÉG KALAPÁCSA}
\usepackage[T1]{fontenc}
\usepackage[utf8]{inputenc}
%\usepackage[hungarian]{babel}
\begin{document}

\tableofcontents

\maketitle

Hősköltemény négy énekben

\section{Első ének}

\label {Fej}
\marginpar{Fejenagy a széles tenyerű helyiségi kovács}
\label {Fej1}
A széles tenyerű Fejenagy,\\
A helységi kovács,\\
Vagy mint őt a dús képzeletű nép\\
Költőileg elnevezé:\\
A helység kalapácsa. -\\
\\
Mig a bölcs férfiu tervét,\\
Leleményes eszének\\
Fényes tanuját,\\
Teljesülés koronázza:\\
Pihennénk tán egyet - aztán\\
Uj erővel\\
Térjünk a tettek más mezejére.\\

\section{Második ének}

Regényes domb tetejében\\
A helység nyúgati részén,\\
Honnan faluszerte\\
Legjobban látni sarat, port,\\
Már mint az idő járása vagyon; -\\
Mint mondom: a helység\\
Nyúgati részén,\\
Környékezve csalántó\\l
S a növények több ily ritka nemétől,\\
Áll a díszes kocsma, amelyet\\
Sajátjának nevez\\
Isten kegyiből\\
És egykori férjének szorgalmából\\
\marginpar{Erzsók asszony szemérmetes volt}
\label{er1}
A szemérmetes Erzsók asszony...\\
Mint őt nevezék.\\
\\
\label{er2}
\\Erzsók asszonyom ékes,\\
Holdkerek arculatán, - hol még csak\\
Ötvenöt év lakozik, -\\
Örökös hajnalnak\\
Pirja dereng.\\
S innen ez elnevezés.\\
Vannak ugyan, kik\\
Állítni merészek,\\
\marginpar{Erzsók asszony szemérmetes volt}
\label {er3}
Hogy Erzsók asszonyom arcát\\
Nem a szende szemérem,\\
Hanem a borital festette hasonlóvá\\
A hajnali pirhoz.\\
De ezek csak pletyka beszédek;\\
Mert Erzsók asszony nem is issza a bort...\\
Csak ugy önti magába.\\
Ilyen a rágalom aztán!\\
Oh, ez előtt nincs\\
Szentség a föld hátán,\\
A legszűzebb ártatlanságnak\\
Tiszta vizét is\\
Bémocskolja iszappal,\\
A hóra sarat hány,\\
És... de hová ragadál?\\
Oh felhevülésnek\\
Gyors talyigája!\\
\\
Vissza tehát\\
A szemérmetes Erzsók\\
Ötvenöt éves bájaihoz.\\
\\
Ma is így megy\\
\marginpar{Erzsók asszony szemérmetes volt}
A szemérmetes Erzsóknál.\\
Az isteni tisztelet elmúlt,\\
A csapszék népesedik,\\
Valamint a mezőség,\\
Hol a tehenek csordája legel,\\
Megnépesedik\\
Kétszárnyú seregélyekkel\\
A nyári napoknak\\
Forró idejében.\\
\\
Jelen volt\\
Közepette a vendégek seregének\\
A helybeli lágyszivü kántor,\\
Torkának szárazságával\\
S szerelemvágyas kebelének\\
Tengerkínjaival.\\
Őt ugyanis\\
A szemérmetes Erzsókért\\
Öröműző lángok emészték,\\
Mint a vér rozsdája emészti\\
Ólmos fütyköseinket, amikkel\\
Tisztújítási csatákban\\
Egymást simogatjuk.\\
Ki vetemednék\\
Bámúlatra tehát,\\
Hogy ő egyikével\\
Feje ablakinak\\
Le-lenéz a folyó bor\\
Billikomába:\\
A másikkal azonban\\
Andalgva mereng\\
A szemérmetes Erzsók\\
Kellemes arcán.\\
\\
Nem maradott el\\
A béke barátja\\
\label {ba1}
Bagarja uram sem,\\
A csizmacsinálás\\
Érdemkoszorúzta müvésze.\\
Méltóságos termetü férfi.\\
Majd akkora volt ő,\\
Mint a bajúsz orrának alatta.\\
Oldala mellett\\
A bort szörpölte Harangláb,\\
A fondor lelkületű egyházfi,\\
\label {ba2}
Ki, mikoronta Bagarja uram\\
E kérdést terjesztette elébe:\\
\marginpar{Fejenagy a széles tenyerű helyiségi kovács}
\label {Fej2}
"Hát Fejenagy koma hol lehet?"\\
Így hallatta a választ:\\
"Ott van, ahol van;\\
Hanem itten nincs... s ma alig lesz."\\
S miután ezeket mélytitku ajakkal\\
Elmondotta: kiprémzé\\
Szája vidékét\\
Sátáni mosollyal.\\
\label {ba3}
Bagarja uram pedig űle,\\
S olyformán néze szemével,\\
Mint nézni szokott a halandó,\\
Ha nem érti a dolgot.\\
\\
S vala még több érdemteljes egyén\\
A vendégek koszorújában.\\
\\
Megnyílt akközben az ajtó,\\
S lett széles az ő nyílása,\\
Mint szája a helybeli kántornak,\\
Mikor éneket énekel\\
A soksípú orgona mellett.\\
S ki volt, ki az ajtót\\
Kinyitotta imígyen?\\
Ha a hagyomány állításának\\
Hinni szabad:\\
\label {cse1}
Nem más, mint a vitéz Csepü Palkó,\\
A tiszteletes két pej csikajának\\
Jókedvű abrakolója.\\
Jöttek nyomban utána\\
A hangászkarnak tagjai hárman:\\
A kancsal hegedűs,\\
A félszemü cimbalmos\\
S a bőgő sánta huzója -\\
Mind ivadéki\\
A hősi seregnek,\\
Mely hajdan Nagy-Idánál\\
A harci dicsőség\\
Vérfestette babérját\\
Oly nagyszerüen kanyarítá\\
Nem-szőke fejére\\
S nem-szőke fejének\\
Göndör hajára.\\
\\
A kancsal hegedűs,\\
A félszemü cimbalmos\\
S a bőgő sánta huzója\\
Föltelepűlt kényelmesen\\
A kemencének tetejére; miközben\\
\label  {cse2}
Vitéz Csepü Palkó,\\
A tiszteletes két pej csikajának\\
Jókedvű abrakolója,\\
Így adta bizonyságát\\
Ékesszólási tehetségének:\\
\\
Fölfogta azonnal\\
A szemérmetes Erzsók\\
E szónoklat magas értelmét,\\
S eszközlé annak teljesülését\\
Nem fontolva haladván.\\
\\
\label {cse3}
Miután a vitéz Csepü Palkó\\
Az orra alatti nyiláshoz\\
Emelte a kancsót,\\
És miután mértékletesen\\
Egyet kortyanta belőle:\\
(Körülbelül annyit,\\
Amennyivel öt vagy hat ürgét\\
Lehetne kicsalni lyukának\\
Mélységeiből,)\\
Annakutána\\
Fölnéze az ég tájéka felé -\\
A kemencetetőre,\\
S ilyféle szavakkal\\
Terhelte meg a levegőnek\\
Könnyű szekerét.\\
Hogy szállítná azokat\\
A derék hangászi fülekbe:\\
\\
És lett a zenére\\
A szemérmetes Erzsók\\
Teremében nagy vigalom.\\
Mindennek előtte\\
Összeütötte bokáját\\
Vitéz Csepü Palkó,\\
A tiszteletes két pej csikajának\\
Jókedvű abrakolója.\\
\\
Míg ily események\\
Gazdagiták a világ történeteit\\
A kocsmaterem közepén:\\
Szélről a béke barátja\\
Bagarja, s Harangláb,\\
A fondor lelkületű egyházfi,\\
Űltenek, ittanak egyre. -\\
A helybeli lágyszivü kántor\\
Még mindig pislogatott\\
A szemérmetes Erzsók\\
Ötvenöt éves bájaira.\\
\\
Ekképen szóla Harangláb,\\
A fondor lelkületű egyházfi,\\
A helybeli lágyszivü kántor\\
Egyebet nem válaszola,\\
Mint ami következik:\\
\\
Avvagy ha pofon vág\\
A szemérmetes Erzsók\\
E szörnyű merényért?...\\
Hát feleségem,\\
\label {ma1}
Az amazontermészetü Márta?...\\
O én a legboldogtalanabb\\
Valamennyi teremtmény közt,\\
Mely látta a nap karimáját,\\
A sugarakban uszót,\\
Ha felleges ég\\
Vagy éjszaka nem volt! -\\
Olyan az én lelkem,\\
Mint a Duna legközepében\\
A szélvészhányta dereglye,\\
Vagy mint a dióhéj,\\
Mit a gyerekek\\
Pocsolyába vetének -\\
Hánykodik erre, amarra...\\
De bátorság! aki nem mer, nem nyer...\\
Oh szólj erre, Harangláb,\\
Mondd meg nekem: ugy van-e vagy sem?...\\
Akként áldja meg isten\\
Életedet s unokáidat is,\\
Amily őszinte leszen\\
E kérdésemre a válasz,\\
Amelyet adandasz!"\\
\\
S őszintén szóla Harangláb,\\
Mondván: "Úgy van, kántor uram!"\\
\\
"No, ha úgy van: hát nekivágok!"\\
S ezzel a helybeli lágyszivü kántor\\
Fölemelte s letette a kancsót;\\
Csakhogy mikoron fölemelte,\\
Csordultig vala az, -\\
És amidőn letevé,\\
Üres vala az,\\
Valamint üresek zsebeim\\
Most, mikor ezt éneklem\\
Nagy lelkesedéssel\\
Költői dühömben. -\\
Annakutána a lágyszivü kántor\\
Egyet rántott a lajblija szélén,\\
S kétségbeesett elszántsággal,\\
Mint aki hidegfürdőt\\
Éltében először használ,\\
Odarontott\\
A szemérmetes Erzsókhoz.\\

\section{Harmadik ének}

Igy állt a világ,\\
Amidőn a szentegyházi fogoly\\
Elereszté a mentő kötelet,\\
S ekképen szóla magában:\\
"Lenn volnék...\\
Hála a mennyek urának!\\
Most egyenest a szemérmetes Erzsókhoz.\\
O szemérmetes Erzsókom,\\
Szívem mühelyének\\
Örök árendása te! nemde\\
Vársz epekedve reám?\\
Valamint én várom a tiszteletestől\\
Kontójának megfizetését,\\
Melyért nála hetenként\\
Kunyorálok hiába.\\
Nem fogsz te sokáig várni reám;\\
A szerelem lesz sarkantyúm,\\
Hozzád rohanok,\\
Mint a malacok gazdasszonyaikhoz,\\
Ha kukoricát csörgetnek."\\
\\
Még bé sem fejezé\\
Költői beszédét,\\
S íme rohant a szemérmetes Erzsókhoz,\\
Mint a malacok gazdasszonyaikhoz,\\
Ha kukoricát csörgetnek.\\
Amidőn megfogta kilincsét\\
A kocsmai ajtónak:\\
Ketyegett hő szíve erősen\\
Üdv-kéjek gyönyörétől.\\
Amint benyitott a terembe,\\
A tánc még egyre dühöngött,\\
S csak a béke barátja\\
Bagarja vevé őt észre,\\
S őszinte örömmel\\
Idvezlette, kiáltván:\\
"Jó napot adj isten,\\
\marginpar{Fejenagy a széles tenyerű helyiségi kovács}
\label {Fej3}
Fejenagy koma!"\\
(Mert ő, a nagy férfiú, volt ez.)\\
"Jó napot adj isten,\\
Hát kelmed is eljött?"\\
\\
Ezek voltak szavai\\
\marginpar{Bagarja a béke barátja}
Bagarja uramnak,\\
A béke barátjának,\\
De a széles tenyerű Fejenagy,\\
A helység kalapácsa,\\
A "jó napot adj isten"-re\\
Nem mondta: "fogadj isten",\\
Nem mondott semmit,\\
De nem is hallotta beszédét\\
\marginpar{Bagarja a béke barátja}
Bagarja komájának,\\
Dehogy hallotta, dehogy!...\\
Ő csak látott -\\
Oh mért kellett látnia ekkor?\\
Mért nem született vakon inkább?\\
És átaljában mért született?...\\
Ott látá térdepelésben\\
A helybeli lágyszivü kántort\\
A szemérmetes Erzsók\\
Ötvenöt éves lábainál.\\
E látványra szivét,\\
A tiszta szerelmü szivet,\\
Pokolbeli kínnak\\
Százharminchatezer bicskája\\
Hasitotta keresztűl\\
S fölgyujtá agyvelejét\\
A haragnak cintmasinája legott.\\
Mint prédájához a macska,\\
Zajatlan léptekkel\\
S szeme égő üszkével\\
Sompolygott a lágyszivü kántor\\
Háta mögé,\\
Aki titokban\\
Gyötrődő szive érzelmét\\
Ekkép foglalta szavakba:\\
\\
"Szemérmetes Erzsók,\\
Koronája az asszonyi nemnek,\\
S kezelője a bornak\\
S a pálinkának!\\
Lesz-e engedelem számomra szivedben,\\
Ha lelkem tartalmát\\
Előtálalni merészlem?...\\
O szemérmetes Erzsók!\\
S ha meg nem koppantod\\
A viszonszerelem koppantójával:\\
El fog aludni,\\
És vele el fog aludni\\
Életem is!...\\
\\
"Én ütlek agyon...\\
Én vagyok a kétségbeesés!"\\
Szólt... nem! mennydörgött egy hang,\\
A széles tenyerű Fejenagynak hangja;\\
S széles tenyerével megragadá\\
A lágyszivü kántor gallérját,\\
S fölemelte a térdepelésből,\\
Hogy talpa sem érte a földet;\\
Aztán meg letevé,\\
Hogy az orra is érte a földet.\\
"Én ütlek agyon..."\\
Folytatta tovább\\
A széles tenyerű Fejenagy.\\
\\
A szemérmetes Erzsók\\
Nem szóla reá,\\
De tengervízszínű szemének\\
Bájdús kifejezéséből\\
Ezt silabizálta ki mennyei kéjjel\\
A széles tenyerű Fejenagy:\\
"Oh széles tenyerű Fejenagy,\\
Helységünk kalapácsa,\\
S csapra ütője szivem hordójának!\\
Még kétkedel?...\\
Ártatlan vagyok én,\\
Mint az izé..."\\
\\
A széles tenyerű Fejenagy,\\
Ki már belefáradt\\
A példaadásnak kedvéérti\\
Földhözütésbe,\\
"Bűnös vagyok egyrészt,\\
Nem tagadom,\\
Mert megszeretém\\
Lángzó szerelemmel\\
A szemérmetes Erzsókot...\\
\\
Mint megfordúl a rézkakas\\
A templom tetején,\\
Ha más tájról kezd fúni a szél,\\
Ugy vett más fordulatot\\
A széles tenyerű Fejenagynak\\
Lelke, s irányt,\\
Mikor e szók érinték füle dobját.\\
"Mit szól kend erre, Harangláb?"\\
Voltak szavai,\\
S nem szeliden mondott szavai,\\
"Igazolja magát kend,\\
Vagy akkép vágom fültövön,\\
Hogy azonnal megsiketűl bele."\\
\\
Odaálla Harangláb,\\
A fondor lelkületű egyházfi,\\
S rendűletlen nézve szemébe\\
A széles tenyerű Fejenagynak,\\
Ily bátor szókra fakadt:\\
\\
Hogy csapja el a kelmed keziről\\
A szemérmetes Erzsókot,\\
Mert én kendet utálom,\\
Mint a kukorica-gölődint."\\
\\
Ez iszonyú látvány\\
Megragadá gyöngéd idegét\\
A szemérmetes Erzsóknak,\\
S a szegényke\\
Ájulat örvényébe bukott.\\
\marginpar{Bagarja a béke barátja}
Bagarja, a béke barátja,\\
Fölemelte szelíden,\\
S ápolva tevé őt\\
Az ágy párnái közé.\\
Élettelenűl feküvék ott,\\
Mint a lepuskázott vadlúd\\
A tó közepén. -\\
De most jön a haddelhadd!\\
\\
\marginpar{Csepü Palkó nagy-nagy vitéz}
Amidőn a vitéz Csepü Palkó,\\
A tiszteletes két pej csikajának\\
Jókedvű abrakolója,\\
Látá, hogy komolyabb kezd lenni\\
A dolog fordúlata:\\
Fejenagynál terme serényen,\\
De azért kedveltje maradt\\
A széles tenyerű Fejenagy,\\
S neki most is "mester uram" volt.\\
\\
"Mester uram!"\\
\marginpar{Csepü Palkó nagy-nagy vitéz}
Kurjanta vitéz Csepü Palkó,\\
A tiszteletes két pej csikajának\\
Jókedvű abrakolója,\\
"Ne féljen semmit, mester uram\\
Itt vagyok én is."\\
S ezzel nekiugrék\\
A fondor lelkületű egyházfinak,\\
Hátán termett, s kezdte püfölni.\\
Nem bírta Harangláb\\
\marginpar{Csepü Palkó nagy-nagy vitéz}
Csepü Palkónak terhét,\\
\\
A lyányzók pedig elvonulának\\
A kocsmateremből,\\
Mint elvonul a napnak sugara,\\
Ha zivatar támad.\\
S elkotródott a lyányok után\\
A béke barátja Bagarja.\\

\section{Negyedik ének}

Merre, Bagarja uram,\\
Test-épületének\\
Élő oszlopain,\\
Oh merre szalad kend\\
Gyors szaladással,\\
Mint a kugli-golyóbis?\\
Hát férfihoz illik\\
Megfutamodni a harci veszélytől?\\
Lemondani a csatabajnak\\
Hősi jutalmáról,\\
A dicsőség tölgykoszorújáról?\\
\\
\marginpar {Bagarja, a béke barátja}
Bagarja, a béke barátja,\\
Alva találta\\
A kevés szavu bírót,\\
\\
Kiütött a háboru, és dúl.\\
A szemérmetes Erzsók\\
Csapszéke lőn a csatatér.\\
Az egész falu népe\\
Egymást kaszabolja,\\
Igy végzé a csata festését\\
A béke barátja Bagarja.\\
A kevés szavu bíró,\\
A bölcs aggastyán,\\
Fölnyitva szemének másodikát is,\\
E kérdést látá szükségesnek:\\
"Hát menjünk?"\\
\\
Mikor a kántorlak elébe jutottak,\\
\marginpar{Márta természete amazonszerű volt}
\label {ma2}
Az amazontermészetü Márta\\
Szomszédnéjával\\
Akkor végzette pörét,\\
Mely onnan eredt,\\
Hogy a roszlelkű szomszédné\\
Egy tyúkját agyonütötte,\\
Mert ez mindig az ő csirkéi közé járt,\\
S elette előlök az árpát.\\
\\
Képzelni lehet,\\
Hogy mekkora volt dühödése\\
Az amazontermészetü Mártának\\
Hallatlan kára miatt;\\
De azt már képzelni lehetlen,\\
Hogy mekkora lett dühödése,\\
\\
Amidőn a kevés szavu bíró,\\
A béke barátja Bagarja,\\
A hívatalában pontos kisbíró\\
\marginpar{Márta természete amazonszerű volt}
\label {ma3}
S az amazontermészetü Márta\\
Elértenek a csatahelyre:\\
Iszonyú vala a látvány látása,\\
Amelyet láttak.\\
\marginpar{Márta természete amazonszerű volt}
Az amazontermészetü Márta\\
Hős elszántsággal törte magát át\\
A vívó tömegen,\\
Mígnem férjére talált,\\
Ki egy szögletbe vonultan,\\
Kínjában most is nyögve, kucorgott.\\
\\
S miután ura volt mindenha szavának\\
Az amazontermészetü Márta:\\
Hinni lehet, hogy most sem szegte meg azt.\\
\\
Ott nyögi most fájdalmát hősünk\\
A kalodában,\\
S csak azzal vígasztalja magát,\\
Hogy elleneit megverte vitézül,\\
S ha innen az isten megszabadítja,\\
Megkéri azonnal\\
A szemérmetes Erzsókot.\\
\\
\fbox{\parbox{5cm}{Fejenagy:\\ Elsőben: x\pageref{Fej}\\ Másodikban: x\pageref {Fej1}\\ Harmadikban: x\pageref {Fej2}}}\\
\fbox{\parbox{5cm}{Erzsók:\\ Elsőben: x \pageref{er1}\\ Másodikban: x \pageref {er2}\\ Harmadikban: x \pageref {er3}}}\\
\fbox{\parbox{5cm}{Bagarja:\\ Elsőben: x \pageref{ba1}\\ Másodikban: x \pageref {ba2}\\ Harmadikban: x \pageref {ba3}}}\\
\fbox{\parbox{5cm}{Csepü:\\ Elsőben: x \pageref{cse1}\\ Másodikban: x \pageref {cse2}\\ Harmadikban: x \pageref {cse3}}}\\
\fbox{\parbox{5cm}{Márta:\\ Elsőben: x \pageref{ma1}\\ Másodikban: x \pageref {ma2}\\ Harmadikban: x \pageref {ma3}}}\\

\end{document}