Mihai Eminescu: csillag

Egyszer volt történetek,
Olyan volt, mint soha.
Nagy királyi rokonoktól
Túl szép lány.

És ez volt az egyik a szülőknek
És büszke mindenben,
Hogy a Szűz a szentek közé tartozik
És a hold a csillagok között.

A hatalmas boltozatok árnyékából
Elmegy és kiegyenesíti
Az ablak mellett, ahol a sarokban
A pincérnő vár.

A tengerre meredt
Rise és shine,
A mozgó utakon
Fekete tengerészek mennek.

Ma látja, látja a kezét,
Tehát kész a készség;
Ismét hetekig keres,
Kedves lánynak esik.

Hogy van a könyökén és a kiütéseken
Álmodja a templomait,
A vágy és a szív
És a lelke ráncol.

És milyen nyüzsgő
Minden ugrásnál
A fekete vár árnyékába
Mikor jön ki.

...

És lépésről lépésre
Csúszik a szobába,
Szövés szikrákkal
Egy darab tűz.

És amikor feláll az ágyban
Baba aludni
Megérintem a kezemet a mellkasomon
Becsukom az édes zselét;

És a tiszta tükörből
A teste ömlik,
Nagy szemeken, börtönben
Megfordult az arcán.

Mosollyal nézett rá
Megborzongott a tükörben,
Egy mély nyoma az álmában
A lélek elkapni.

És beszélt vele az alvásában,
Csendben sóhajt:
- Ó, édes éjszakám,
Miért nem jössz? Gyere!

Menj le, szelíd,
Csúszás sugárban,
Menj be a házba és az elmébe
És az életem ragyog!

Zavarban hallgatta,
Könnyebb volt
És villámcsapás,
A tengerbe süllyed;

És a víz, ahol esett
Körökben forog,
És a mély ismeretlenből
Egy büszke fiatalember növekszik.

Könnyen áthalad a küszöbön
Az őr szélén
És tarts egy rudat
A náddal megtört.

Úgy nézett ki, mint egy fiatal vajdaság
Puha aranyszőrű,
Egy csengő csengő véget ér
Üres vállon.

És az arc árnyéka
Fehér, mint viasz -
Egy szép halott az élő szemekkel
Mi szikrázik ki.

- Nehéz a szférámból jönni
A hívás követéséhez:
És az ég az apám
És az anyám nagy.

Ahogy az Ön kamrájában,
Hadd nézzem meg szorosan,
Lementem az enyém
És vízből születtem.

Ó, gyere! csodálatos szaga,
És elhagyja a világot;
Én vagyok a legjobb szerencse,
És te vagy a menyasszonyom.

Ez gyöngyökben van
Sok évszázadot vesz igénybe
És mindenki az óceánban
Hallgatod őt.

- Ó, szép vagy, mint egy álom
Egy angyal mutatja,
Menj a megnyitott módon
Soha nem mennek;

Idegen a szóhoz és a porthoz,
Élet nélkül élsz,
Mert életben vagyok, te halott vagy.
És a szemed fagy.

...

Egy nap telt el, három telt el
És újra, az éjszaka jön
A kislány a lány felett
A sugarai világosak.

Szüksége van rá az alvásában
Ne feledje, hogy hozza
És hagyd ki a hullámokat, uram
Megfogni:

- Menj le, szelíd,
Csúszás sugárban,
Menj be a házba és az elmébe
És az életem ragyog!

Ahogy hallja a mennyben,
A fájdalommal eloltott
És kérek egy spinet
Hol van;

A rozsdás levegőben feküdt
Látva a világot,
És a völgyek káoszából
A büszke arc elhalványul;

A feketeeknek hajuk van
A korona égőnek tűnik,
Az igazságban lebegett
Fürdés a napsütésben.

A fekete köpeny megtörtént
Márvány karok,
Szomorú és átgondolt
Sápadt az arcon;

De nagy és csodálatos szemek
Lucian mélyen kiméra,
Mint két csípés nélkül
És tele van sötétséggel.

- Nehéz a szférámból jönni
Most hallgatni,
És a nap az apám,
És az én anyám az én éjszakám;

Ó, gyere, felejthetetlen szaga,
És elhagyja a világot;
Én vagyok a legjobb szerencse,
És te vagy a menyasszonyom.

Ó, gyere, esküszöm
Csillag koszorúk,
Égem sírni
Büszkebb, mint rájuk.

- Ó, szép vagy, mint egy álomban
Egy démon mutatja,
Menj a megnyitott módon
Soha nem mennek!

Hiányzik a nyers szereteted
A karakterláncomból
És nagy és nehéz szemek hiányoznak,
A megjelenésed ég.

- De hogyan akarod, hogy jöjjek le?
Nem érted,
Mivel halhatatlan vagyok,
És te halandó vagy?

- nem keresek választást,
Nem tudom, hogyan kell elkezdeni -
Bár érthetően beszélsz,
Nem értem meg;

De ha egy lényzel akarsz
Hadd szeretlek,
Te leereszkedsz a földre,
Legyen halandó, mint én.

- A saját halhatatlanságod
Ehelyett csókolózás,
De ezt is tudni fogod
Hogy szeretlek hangosan;

Igen, bűnből fogok születni
Egy másik törvény elfogadása;
Örökkévalósággal kötöttem,
De én leszek.

És még mindig megy ... Elment.
Kedves!
Kitört a legfelső helyéről,
Több nap elvesztése.

...

Ekkor Catalin,
Viclean háziasszony,
Mi a pohár töltelék
Mees az asztalra,

Lépcsőzetes gyep
Öltöztető ruhák,
Virág fiú és kurva,
De merész a szemével,

Az arcokkal, mint két pünkösdi rózsa
A test által megverte,
Néz settenkedik
Katalinra nézve.

De milyen szép volt
És büszke, tûzze meg;
Nos, Catalin, ez igaz
A szerencse kipróbálásához.

A múltban sima volt
Egy kis sarokban.
- Mit akarsz, Catalin?
Vessen egy pillantást a vállalkozására.

- Mi vagy? Bárcsak nem maradtál volna
Mindig gondolkodni
Nevessünk jobban, és adj nekem
Egy száj, csak egy.

- De nem is tudom, hogy mit kérdezsz tőlem
Adj békét, menj el -
Ó, az ég ég
Megszöktem a halál vágyával.

- Ha nem tudod, megmutatom neked
A gabonából a bobba
De csak nem dühös,
De várj egy percet.

Hogyan vadászni a ligetben
A madarakban
Amikor megnyújtja a bal karját
Vigyél el a karoddal;

És a szemed még mindig
A szemem alatt ...
Gyere fel a karjaidra
Hő a sarokból;

Amikor az arcom lemegy,
Felállsz az arcodon
Nézzünk őrültnek
És édes az egész életében;

És hogy teljes mértékben az Ön rendelkezésére álljon
Az ismerős szerelem,
Amikor megcsókolsz,
Megint megcsókolsz.

Ő hallgatta a babát
Lenyűgözött és zavart
És szégyenletes és aranyos
Már nem akarja,

És lassan azt mondja: "Még mindig kicsi
Tudtam,
És komor és semmi,
Elférne nekem ...

De egy csillag, napkelte
Az elfelejtés csendéből,
Végtelen horizontot ad
A tenger magánya;

És titokban a gének eltűnnek,
Mert az én sírásom betölti őket
Amikor a víz hullámzik
Utazás vele;

Nagy szeretetnek érzi magát
Fájdalom, hogy üldözzek,
De magasabb és magasabb,
Tehát nem tudom megtenni.

Hideg sugarakkal hideg
A világtól, amely elválasztja őt ...
Örökké és örökké szeretni fogom
Ez távol marad ...

Ezért vagyok
Olyan mint a sztyeppek,
De az éjszakák szent varázsa
Amit már nem tudok megérteni.

- Gyerek vagy, ez ...
Gyere és fuss be a világba
Csak elveszítjük a nyomokat
És nem ismerünk minket név szerint,

Mert mindketten jóak leszünk,
Vidám és vidám leszek
Hiányzik a szüleid
És a luceferi álma.

...

Kezdje a szerencsét. nőtt
A szárnyában az égen
És több ezer év telt el
Olyan sok pillanatban.

Az alábbi csillagcsillag
Csillagokat kérek -
Úgy tűnt, megszakítás nélküli villám
Vándorlás rajtuk.

És a völgyek káoszából,
Esküszöm magammal
Látta, mint a fogsor napján,
Milyen a fény?

Ahogy megérkeztem, körülveszem őt
Mint a tenger, a jegyzet ...
Repül,
Minden vége, mindent;

Mert hol nem ér véget,
Nincs szemünk tudni,
És az időjárás hiába
A születendő céloktól.

Semmi, és mégis
Egy szomjúság, ami őt vezeti,
Ez egy mély
Elfelejtette a vakot.

- Az örök feketesége,
Atyám, engedj ki
És dicséret örökké
Az egész világon;

Kérdezd meg, Uram, ár!
De adj még egy sorsot
Mert te vagy az élet forrása
És halott szemű;

Tiszteljen a halhatatlansággal
És a tűz a látványból,
És mindenkinek, adj nekem cserébe
Egy óra szeretet ...

Káosztól, Uram, jöttem fel
És visszajövök a káoszban ...
És a többiek közül születtem,
Szomjas vagyok.

- Hyperion, mi a fene
Nevetsz egy világ körül
Nem kér jeleket és csodákat
Amelynek nincs arca és neve;

Azt akarod, hogy egy ember számítson rád
Velük enni?
De az emberek elpusztultak,
Az emberek újra születnének.

Csak a szélben maradnak
Sivatagi ötletek -
Amikor a hullámok találnak egy sírot,
A hullámok mögé emelkednek;

Csak szerencsés csillagok vannak
És a sors üldözése,
Nincs időnk vagy helyünk
És nem tudjuk a halált.

A tegnapi ördögből
Élj ma, hogy meghal,
Egy nap kialszik az égen
A nap ismét ragyog;

Az örökké ülő, emelkedő
Az utolsó halál átment neki,
Mert mindenki meghal
És meghalok, hogy megszüljek.

És te, Hyperion, maradj
Bárhová is megy ...
Kérdezd meg a dental szót!
Adjak-e bölcsességet?

Akarod szólni,
Mint énekel
Tegyen hegyeket erdőkkel
És a szigetek a tengerben?

Lehet, hogy megjelenik
Igazság és erõ?
Adok neked a földet
Hogy királyság legyen.

Adok neked egy árbocot az árboc közelében.
Hadsereg keresztezni
Föld a hosszú és a tengerre kiterjedő,
De a halál nem ...

És ki akarsz meghalni?
Gyere vissza, rendben
A vándorló földre
És nézze meg, mi vár rád.

...

Az ő helyén a mennyből
Hyperion megfordult
És, mint tegnap,
A fény elárasztja.

Mert a zűrzavar
És elkezdődik az éjszaka;
A csendes hold emelkedik
És remegett a vízből

És szikrákkal tölti ki
A pályák a ligetek.
A büszke limes hosszú sora alatt
Két fiatal férfi egyedül ült:

- Ó, hagyja a fejem a mellemet,
Baba, aludj
A tiszta szem sugara alatt
És az édesség nélkül;

A hideg fény varázsa
Gondolatok átkelnek engem,
Az örökre csönd
Az én éjszaka türelmem.

És maradsz rám
Egy idő fájdalma
Mert te vagy az én fogászati ​​szerelmem
És az utolsó álmom.

Hyperion lásd felülről
Az arcuk megdöbbentése:
Csak egy kar a torkán tette
És elkapta a karjaiban ...

Illatolja az ezüst virágokat
És esik, édes eső
Az első két gyermeknél
Hosszú hajú, kavargó.

Ő szeretett, részeg
Felemelte a szemét. megtekintése
Star. és ncetişor
Megbízható vágyak:

- Menj le, szelíd,
Csúszás sugárban,
Megy a törzsbe és a gondolatba,
Sok szerencsét!

Úgy remeg, mint máskor
A hegyekben és hegyekben
Vezető magány
Mozgó hullámok;

De ez már nem esik
A magas tengerek:
- Mit érdekel, agyag,
Ha én vagy én?

Élet a szűk körben
A szerencse eltölteni fog,
De úgy érzem, a világomban
Halhatatlan és hideg.

1883, április