Vers nevek kiemelése nélkül

HyByBy: Öreg Erdély idejében

Ébredez a nap székelyföld hargitai ormán,
Toronymagas bükkfák rázzák a lombjukat lomhán.
Az erdőben a gally dús. Eke szánt lenn a földön,
Eloszlik a feketeség, a rőt korong feljön.

Az égi gömböcske immár mindent fénybe burkol
Nagyot sóhajt a hideg föld, itt a meleg újból
A hajnal reggellé ért, szél simítja a lankást
Valahol tűz pattog, oda vessünk most pillantást.

Cseréptetős háznál Márton kovács áll a kertben
Hatalmas nagy máglyát rakott, azt figyeli csendben
Bent a szögön himbálódzik az apa kucsmája
S Bertalan, a mester fia még szundít javába

Márton hamar kótyagos fia ablakához megy
S kiált: "Az álmából ma még kitör-e kis herceg?"
"Félig éber vagyok már" - hangzik a bágyadt válasz
"A szabó fölös posztóit égetem, beszállhatsz."

"Hozz fát" - mondja. Csekély teher Bertalan számára
"Egy tönköt letörök" - mondja, s hozza tűz alája
Hengerg e lyukacsos tuskó - "Jól elkorhadt ősszel
S a szú hány ívet rótt még bele..." - lángokban vész el.

Márton felnéz, s fejére csap: "Hisz szombati nap van,
Korábban szólt a német, az a bizonyos Hoffmann,
Hogy mivel varga, kéne neki egy új, éles kés."
"Menjünk hát! Elegáns póló, cipő kell nekem még

"Hisz lassan már elkop csókafekete bakancsom,
S ez a poros ing lárvajárt, új kéne ha mondom."
"Cipőt ott kapol. Ó, cudar élet, ne késsünk el,
Szólj anyádnak erdőm öt őr vigyázza, ahogy kell."

Intézik, s jönnek. Foly' a víz le róluk, meleg van.
A falu kácsái jöttükre rebbennek nyomban.
"Hoppsza-la, ide gyertek!" Hallatszik a kiáltás,
"Süti a nap fejeteket, van még hely, beszállás!"

"Juh orv áthozatalát remélem nem csináltok" -
Szól Márton - "Moghorvát hanem itt mostan nem játszok,
Tollam pert sosem írt" - s azzal beszállnak mindketten,
S eltűnnek mint Dubraviczky és Horváth a versben.