Nézzük csak. Ez a pattanás az arcomon- Ezt eddig nem éreztem, de ma valahogy elkezdtem ÉREZNI, hogy ott van. A jelenlétét, bizony a jelenlétét az arcomon annak a máladozó foltnak, annak a laposan elnyűtt kráternek. És telt a nap. Minden normális volt. Boltban voltam, iskolában, és este kosaraztunk a haverokkal. De én éreztem egész nap az arcomon azt a foltot. Mint egy betolakodót. Arcom elrondítója, egy gonosz lény a bőrömbe ágyazva. És este lefekdütem és nem hagyott nyugodni ez a dolog. Ez a betolakodó.
Második nap, 2012. december 6. - igen, ez a betolakodó, még mindig jelen van, de most érzem a nyelőcsövemet végig. Egész nap. Érzem, hogy mik történnek benne. Ahogy a nyál lecsorog és a gyomromba csöppen és ott szétoszlik ilyen löttyben. Az a cső a számban nagyon ijesztő. És ez a pattanás. Még mindig itt van, a kezemmel úgy megtámadnám. És közben a nyelőcsövem... az a cső. A nyakamban. A hasikámba az étel hogyan jut le. FÉLEK.
Harmadik nap, dec. 7. - most elkezdtem hallani a hangokat. De nagyon durván, teljesen elkábítanak a dallamok. Akármit hallok, az utcák zajai a fülemben zúgnak. Istenem, érezem a körülöttem történő világot. A hangokból. Megtámadják a belsőm... alig tudok járni, beszélni. Az iskola megőrjít, megőrjít. A hangok, a tanár hangja!!! az áldott hangja. Visszhangzik az egész teremben. Őrület. ÖRDÖG ÉS POKOL. Megőrjít. Hogy fogok így elaludni a pókzajtól a sarokban.
DAY 4 – érzem az orromat
belül. Ahogy a takony legördül. Nedves. Innom kell. Száradok. Nagyon nagyon félek.
Hetedik nap – nagyon sok dolog történt mostanában. Elkezdtem látni a teret. Ettől nem tudok koncentrálni semmire. Nem tudok nézni semmit, csak a falat. Mert az sima, ugye és nincs rajta semmi mozgó dolog. Fix megvilágítással. A gépet még kezdem megszokni, de olyan sok az új inger. Nem tudom feldolgozni. Anya elment egy dokihoz, aki megvizsgált. Nekik nem tűnt fel, hogy én miket élek át, ők csak azt látták, hogy napról-napra fáradok. Megvizsgálták az agyam és kiderült, hogy tönkremet egy nagyon fontos szűrő-komponenneees vagy mi. az agyam egy kis része rosszul működik és kezd leállni. Ez szűri ki a külső ingereket.mármint az érdekteleneketet. Ez egy nagyon fontos szűrője mindannak, amit látok. Hiszen nem kell mindent látnom, csak a fontos dolgokat. De én most mindent látok, mindent hallok, mindent érzékelek, ami körülöttem van. Valahol ez egy telepatikus dolog is. Érzem, amit másik éreznek. Ez gyönyörű és csodálatos, de egyben félelmetes, mert egész nap meg sem tudok moccanni. Igen ez szörnyű. De csodálatos. Így akarok meghalni
73 . n ap nemm igasán tudko már íni. Lassan megha lok vége a létemnek. Jó volt veled nayaföld aranyvlág az én él etem jó boasszameg igen vége visz lát borzalmas ó vén csodálatos vil ág
a 75. napon elhunyt. P.G.DRIT