ávlasz

Elismerendő a hagyományos magyar politikai sémáktól eltérő gondolkodás, de:
1. Bármilyen szomorú is, az új Alaptörvény élő – alkalmazott – működő dokumentum. Szemére vetik, hogy átpolitizált dokumentum, de valójában minden alkotmány az, sőt, minden jogszabály – a jogalkotó politikai akaratát tükrözi. A 89-es alkotmánymódosítás baloldali-klasszikus demokrata; a mostani baloldali-etatista.
2. A magyar ember sajátja, talán pont azért, mert az elmúlt rendszerből nem tudott kilábalni, hogy az abszolút (avagy minősített) többséget követi; hogy nálunk nem kellenek olyan, a jogrendszer által el nem ismert fékek és ellensúlyok, mint a politikai szavahihetőség, és nem elismert az az egyszerű tény, hogy a megválasztott politikus mandátuma az őt megválasztóktól is függ. Ha tüntetnek, hogy mondjon le: hadd tüntessenek! A klasszikus demokrácia, mint kultúra, nem elfogadott: ha demokraták vagyunk, hajlunk azonnal a szélsőbal felé, mint minden parlamentben ülő párt jelenleg.
A sok kis párt, amint a rendszerváltás után láttuk, szintén nem működőképes: a demokrácia sajátja éppen a széthúzás. Ahogy azt az EU jelenlegi helyzetében is látjuk, a nagy integrációt, a nagy közösséget a kis közösségben élők elégedetlensége mindig szét akarja törni – nem véletlen, hogy a legtöbb ténylegesen vagy látszólag leginkább demokratikus államban is váltókormányzás van.
3. Az 1848-as jogalkotási mozgalomnak, mint klasszikus libertárius elmék által vezetett reformációnak, épp a teljes, cenzushoz nem kötött választójog volt a lényege; ha cenzushoz kívánod kötni, az 1. pontnak mondasz ellent. Másrészt, bár az alaptörvényben és a 49-es alkotmányban is benne van, hogy a választójog lakóhelyhez, életkorhoz stb. köthető, a népképviseleti demokrácia igen súlyos csorbát szenvedne egy cenzussal, és nem is véletlen, hogy nem kísérletezett vele még senki.
Másrészt az (ochlo)demokrácia egyik mozgatóeleme épp a buta birkanépek szavazásra bírása; ez bizony velejárója annak, hogy egy külsőleg is elfogadott, fékekkel és ellensúlyokkal biztosított államalakulatot hozzunk létre. Ha a 2. saját pontomban kifejtett politikai kultúra máshogy jönne létre, nem lenne szükség cenzusra sem.
Off: épp azért, mert a politikai formálódás és beszéd olyan, amilyen, nem érdek a helyes politikára nevelés, a politikai tudatosság kifejlesztése a társadalomban. Milyen preferenciák alapján választ a magyar ember? Nem nehéz a kérdésre válaszolni.
4. Elvi szinten egyetértek; viszont ha elfogadjuk az 1. pont premisszáját, hogy a törvény politikai dokumentum, akkor ördögi körbe kerülünk: a végrehajtó hatalmi ág ugyanis szolgálhatja a jogalkotót, de ha a végrehajtás fejei kontrollálják azt, ahogy napjainkban is megeshet: a végrehajtó hatalom akarata lesz a törvény, és nem véletlen, hogy ügyészt, rendőrt, neadjisten NAV-ost szolgálati cselekményével kapcsolatban aligha kérnek számon úgy, ahogy kellene. Megoldás pedig csak utópista államban létezik, de legalábbis jogállamban.
5. Egyetértek, azzal, hogy közben ne csináljunk magunkból cirkuszi majmot (Érpatak irányába tekintve).
6. Az iparhoz tőke kell, az meg nálunk nincsen, meg infrastruktúra, ami szintén nincsen. Amit sokan nem értenek meg, hogy azért, mert Kádár alatt volt nehézipar meg volt munka, azért durrant ki a lufi és azért nincs most, mert a végtelen forintokat bele kellett ölni, hogy lehessen. Megtehetjük, de tőke még mindig nincs, az állam alapvetően életképtelen vállalatok fenntartására. Másrészt ha a ’48-as eszme klasszikus libertárius vonulatát követjük, ne szóljunk bele a gazdaságba; ha az unortodox matolcsysta vonalat követjük, akkor meg álljunk a fejünkön és pörögjünk körbe rajta az internacionálé dallamára. A privatizáció kora régen lejárt, ma már az ukrán ügyvédek dolgoznak.
7. Egyetértek, lásd 3.
8. Nem fér össze az etatista megnyilvánulásokkal, mint 2,3,6. Másrészt, mint bebizonyosodott, tisztán szabadságjogokon működő állam, ahogy utilitarista állam, nem működhet.
9-10. A nemzet fogalma napjainkban olyan abususnak van kitéve, hogy csak a fejemet bírom fogni. Soha senki nem fogja tudni megmondani, mi valójában a nemzet: hogy közösség, közös ügy, vagy egyszerűen csak állampolgárok összessége. És az, hogy valaki a nemzet tagja-e, egyrészt sors, másrészt személyes, belső elhatározás. És mondhat bárki bármit, ha valaki a nemzet tagja, akkor az az. Egyszerűen csak divat ezzel dobálózni (a szardobálás egyébként is a magyar politikai beszéd fundamentuma).
11. Szabadállam – munkaközpontú állam – nemzet java. Hogy férnek ezek össze? Ha demokrácia van, nincs meritokrácia; ha munkaközpontúság van, rendőrállam van, nincsenek fékek és ellensúlyok.
12. lásd 9-10 – a nemzethez tartozást nem lehet esküvel leköttetni, mert mindenkinek saját, személyes ügye; és nem lehet, mert a közösség ügye – hiába vallod magad nem magyarnak, ha a közösségben élsz és az cselekszik helyetted, érted, vagy veled együtt.
Megjegyzés: Mit mond az állampolgársági törvény?
Én, ...................... fogadom, hogy Magyarországot hazámnak tekintem. Magyarországnak hű állampolgára leszek, az Alaptörvényt és a jogszabályokat tiszteletben tartom és megtartom. Hazámat erőmhöz mérten megvédem, képességeimnek megfelelően szolgálom.
De ez állampolgárság; az állam mesterséges konstrukció – egy jogi képzet. A nemzet pedig nem az.