Én a lélek vagyok. Az a kis valami, ami a bensődben motoszkál, drága barátom. Elég rossz nekem itt idebenn, ugye sejted? Igazából én büntetásből vagyok beléd zárva, test. Fent elkövettem valami nagyon gonosz dolgot, amiért egy emberi lénybe száműztek. Az egyik legnagyobb büntetés ez fent a lelkeknél. Egy olyan lénybe tesznek, ami már gondolkodik és egy csomó minden miatt szenved. A számlák, a szomszéd idióta kutyája, egy elszabadult elefánt az állatkert parkolójában és hasonló ostoba dolgok. Az idióta férjem, aki nem képes lehajtani az ülőkét. Istenem. És ez vagyok én, a lélek egy száműzött a lelkek égi birodalmából. Mindent átélek, amit ez a szerencsétlen véglény. Bárcsak egy kutya testében élnék. Nekik nincs olyan sok gondjuk, sokkal felhőtlenebb a létük. De akkor mondjuk sokkal nagyobb és lassabb löketek vannak az érzelmi skálán, de ezen nagyon hosszú ideig vannak, hiszen a lélekidő a ti lassúságotokhoz képest istenmenő. amikor veletek akarunk kommunikálni, akkor minden betűt (hangot) egy hónapig kell kitartanunk, hogy utána szöveg formálódjon belőle (ami számotokra érthető/felfogható.) A legjobb valami kezdetleges dologban, mondjuk egy baktériumban élve lenne. Az életük rövid. Mondjuk a halál iszonyú félelmetes. Amikor egy másik ilyen hatalmas lény bekebelez. Elkap, megfojt, szétroncslja a sejtmembránom, kifolyik a sejtplazma... Borzalmas ez a büntetés. Miért egy emberbe? Legközelebb jobban kell majd figyelnem, a mindenségit. 72 (földi) évre ítéltek egy emberbe, mert
ráléptem arra a kibaszott fűre.
FML.