1977.-ben születtem, California, Charming.

Apám a helyi MC (Motorcycle Club) Presidentje (elnöke) volt. Anyám pedig munkanélküli (háztartásbéli) Az Általános Iskola után: a helyi Középiskolába jártam, ahol "szerelõnek/szerelõként" tanultam, és dolgoztam. Az iskola befejezése után, leérettségiztem. Mivel, jobban érdekeltek az autók/motorok mint az iskolapad, ezért Apám szerelõcégénél helyezkedtem el.
Apám szerette volna elkerülni, azt hogy "tagja" legyek az MC-nek, normális életet szánt nekem, mindhiába.
Csatlakoztam a klubhoz, a tagok "örömmel" fogadtak, megkaptam elsõ motorom. Egyik nap "hívást" kaptunk, miszerint: baj van.
A Mayans (rivális MC.) felégette raktárházunkat. A raktárház felégetését nem hagyhattuk annyiban, gyûlést hívtunk össze, ahol megszavaztuk: "bosszút" állunk a Mayans-on. Két chaptert/chartert hívtunk segítségül.
Érkezésünket sejthették, felkészülve vártak. Hatalmas "tûzharc" vette kezdetét. Mivel túlerõben voltunk, "gyõzedelmeskedtünk", az öröm azonban elmaradt. Apám életét vesztette a tûzharcban. Apám halála "megkérdõjelezte" a Charming-i Chapter sorsát. A temetés után "gyûlést" hívtunk össze a Klubházban, ahol megszavaztuk az "új" elnököt, és alelnököt. Az Elnöki "rangot" apám legrégebbi barátja: Steve Mcroyld kapta. Az alelnöki "rangot" pedig én: Jonathan Klebitz. A klub kezdetben: visszavonultan töltötte napjait. Két év után: azonban úgy döntöttünk ideje "bosszút" állnunk, és megölni a Mayans vezetõjét. A bosszú: sikeres volt, a Mayans vezetõje: halott.
Miután leszámoltunk a Mayans-al, Steve úgy döntött ideje belevágni egy olyan "dologba" amibõl rengeteg hasznunk származhat: A fegyverkereskedelembe. Bár a szavazás nem volt "egyhangú" de "átment".
Az I.R.A szállított fegyvereket Charmingba. A megvásárolt fegyvereket: eladtuk, nagy részét megtartottuk.
Kezdetben csak "pisztolyokban, és kisebb "automata" fegyverekben "utaztunk".
Haszon volt bõven, így volt mibõl fenntartani a klubházat/szerelõmûhelyet. Éppen fegyverszállítmányt vártunk, mikor az ellenséges MC "Mayans" "ránk" támadott, a támadás következtében: megsérültem. A fegyverszállítmányunkat: elvitték. Én kórházba kerültem, ahol két hétig lábadoztam. A kórház után: gyûlést hívtunk össze, ahol alaposan kibeszéltük az MC dolgait/ügyeit. A gyûlésen: egy váratlan dolgot "vetettem fel", úgy döntöttem: elhagyom Charmingot, és Nomádként élek tovább. Ami annyit jelent: többet leszek motoron/úton, és valamennyivel "veszélyesebb" is lett az életem.  A szavazás: egyhangú volt azaz beleegyeztek. Bár, nem nagyon örültek neki, hogy én "mint" az MC egyetlen reménye elhagyja Charmingot.
Nomád életemet: szerettem. Rengeteg "dologban" utaztunk/voltunk benne. Úgymond: Bejártuk egész Amerikát. Rengeteg emberrel ismerkedtem meg. Közel TÍZ évig voltam: Nomád. TÍZ év után elõször éreztem Charming hiányát, így hát "visszatértem". Viszont Charming alaposan megváltozott. Mind MC téren Mind Polgári téren. Új rendõrfõnök "vette" irányítása alá: Charmingot. Az MC nagy részét letartóztatták: "fegyverkereskedelem" vádjával. Én, "szabadlábon" védekezhettem, így hát míg az MC nagy része börtönben töltötte idejét, én idekint "intéztem" az MC ügyeit. Új tagokat alkalmaztam. Megerõsítettem a "klubot". Békét kötöttünk a: Mayans-al.
"Colorcsere" is történt: Egyik testvérklubunkkal: "olvadtunk" össze. Mivel, az MC-nek több emberre volt szüksége. Dolgaink jól alakultak. Reggel lehetett, éppen a szerelõmûhelyben "szerelgettem", mikor rendõrautók érkeztek a mûhelyhez. A Sheriff: "rossz hírt" közölt, miszerint Steve az MC akkori Presidentje: Halott. A hír "sokkolta" az MC-t. Gyûlést hívtunk össze: ahol megszavaztuk az új "Presidentet". A választás rám esett, így hát én kaptam meg a "President Patchet".  A megszavazásom után: kiléptünk a fegyverüzletbõl, lemondtuk a "törvényen kívüli" életrõl. Mivel maradt pár ládányi fegyver, kénytelenek voltunk egy "rövid" kis idõre visszatérni a "fegyverkereskedelemhez": eladtuk a fegyvereket, majd végleg kiléptünk.
A Klub (MC) nem igazán volt "vagyonos" de nem is volt "szegény". Megvolt mindenünk. Túrázgattunk, "rendezvényeket" tartottunk. Adományoztunk, és még sorolhatnám. Pár év elteltével: az MC feloszlott. Mindenki ment a saját útján, én is így tettem, a széfben maradt "pénzt" elfeleztük, majd "végleg" elváltak útjaink". Fogtam "minden" értéket az Klubházból, és elindultam haza. Összepakoltam: néhány táskányi értéket/ruhát, kivettem minden pénzem a bankszámlámról. Pisztolyomat: a mellény zsebembe tettem, késemet a bakancsszárába "rejtettem". Eladtam a házamat, a szerelõmûhelyet, a klubházat. Ezáltal "plusz" pénzre tettem "szert". Felültem motoromra, és útnak indultam. Los Angeles felé. Hosszú út állt elõttem. Mivel a "kihívások" emberének tartom magam: ezért felcsatlakoztam a 66-os útra. Hosszú út állt elõttem, út közben megálltam itt-ott. Iszogattam, aludtam. Majd "újult" erõvel folytattam utamat Los Angeles felé. Közel TÍZ óra út állt még elõttem, út közben: megálltam, mivel "pihennem" kellett. Így "tovább" tartatott az út.
Közel két napig tartott az út. Érkezésem után, a Los Angelesben megtalálható Twist Motelben szálltam meg. Pár napot töltöttem el, ismerkedtem a helybéliekkel. Mivel a nagyvárosi élet nem igazán jött be, ezért úgy döntöttem: tovább állok, és elnézek "vidék" felé. Így is történt, motorra ültem és Los Angeles "mögé" vettem az irányt. Így találtam rá: Red County-ra. Miután megérkeztem, Motel szobát béreltem ki, majd "körbenéztem". Tetszett a hely, így hát arra az elhatározásra jutottam: hogy letelepedek. "Idõbe" telik, míg kipihenem fáradalmaim, de terveim közé tartozik: egy kisebb "esetleg" nagyobb ház vásárlása. De ez még a "jövõ" zenéje.