[center][size=20pt]-Thomas Clot-[/size][/center]
Bemutatkozom nektek, Thomas Clot vagyok, annyi mindent tudnék mesélni az életemről, nem is tudom hol kezdjem, talán a gyerekkorommal? A gyerek korom is egy fontos korszak volt, akkor alakult ki a személyiségem. Talán kezdjem a kamaszkorral? Végül is akkor történtek a lényegesebb dolgok az életembe, de akkor mit is kezdenétek a rengeteg információval. Nem tudnátok, hogy hogyan lettem én az aki vagyok. Kezdjük az elejénél..

 1996.04.20.-án 19:31 perckor napvilágot láttam és csillogó szemekkel néztem édesanyámra, akkor még egy ártatlan kisbaba voltam, aki senkinek nem tud ártani, Édesapám elhagyott minket, a kalandvágya nem tudta lekötelezni egy családdal. Életem első fontos és a jövőben behatást keltő eseménye talán ez volt, bár akkor még nem tudtam felfogni, mivel kicsi voltam. Édesanyámmal, a testvéreivel és a nagymamámmal éltünk együtt egy elég nagy házban. Gyerekként imádtam a motorokat, az első szavaim.... Sosem felejtem el, ahogy édesanyám boldogan meséli nekem az első szavaimat, hát hogyan is felejthetném, az első szavaim: apa; anya; nem; ez; koto, koto?! Ez mit is jelenthetett nálam? Édes anyám hamar megtudta, mert mindig a játékmotoromra mutattam, hát ez a motor volt. Édesanyám és édesapám is motorosvolt, így várható volt, hogy egy kis motoros fog születni a házba. A családi fotóalbumot lapozgatva, rengeteg gyermekkori képem van motorokkal/motorokon, kis fanatikus voltam. Ahogy teltek múltak az évek, édesanyám megismerkedett egy illetővel, ő volt a nevelő apám, úgy tekintettem rá, mint az igazi apámra. Őt édesanyám a munkahelyén ismerte meg, egy motoros boltban dolgozott és a leendő nevelő apám egy motort vásárolt és mindig visszajárt venni valamit a motorjához. Nagyon szerettem vele lenni, eljártam vele dolgozni csak, hogy többet lehessünk együtt, ahogy teltek múltak az évek, olyan 6-7 éves lehettem mikor már egyre jobban belemerültem a motorok világába, mindig azon álmodoztam, hogy egyszer én is motoros leszek. Ez egy évvel később a 8. születésnapomon bekövetkezett, Thomas megkapta élete első motorját, sosem felejtem el, egy sárga crossmotor volt, nagy bütykös terepgumikkal...  Itt elindult a motoros pályafutásom, nagyon szerettem motorozni nevelő apámmal. Szinte minden hétvégén elmentünk motorral valamerre, de korlátozott volt a bemotorozható terület, mert nem volt jogosítványom, se rendszám a motoron. De ebből nem kerítettünk problémát, átmentünk az utakon is, minden fele. Volt, hogy rendőr is követett minket... Ez volt a 2. olyan dolog ami nagymértékben alakította a jelenlegi személyiségem. Időközben elkezdtek érdekelni az autók is. A motorokból szerzett tapasztalatom sok mindent segített az autók terén, ugyanis mindkettőt robbanómotor hajtja. Teltek az évek és elérkezett a középiskola választás, két utat választottam magamnak, vagy autószerelő vagy építész. Valamiért az autók felé húzott a szívem és elindult a megállíthatatlan lavina.. Egyre jobban kezdtem belemerülni az autókba és nem lehetett megállítani, felvettek az autószerelő suliba, kitűntem a többi gyerek közül, elég sok mindent tudtam az autókról és folyamatosan fejlesztettem tudásom, el is mentem egy helyi autószerelő műhelybe segíteni, bár sok mindent nem bíztak még rám, de figyeltem és tanultam, ahogy telt múlt az idő egyre több mindent tudtam, volt, hogy titokban csinálgattam ezt azt, de sose vette észre senki, majd rájöttem, hogy ők tudták, hogy csinálom, csak nem szóltak, mert látták, hogy jól csinálom. Idővel saját munkákat is kaptam, életem első autója amit teljesen egyedül javítottam meg egy import Audivolt, elég nehéz volt hozzá Nevadában alkatrészt találni, de sikerült. Egy pénzes hölgyé volt, sosem felejtem el, azt sem tudta, hogy mi fán terem az autó, ha azt mondtuk volna neki, hogy kicseréljük a tetőgerendát a motorban még el is hitte volna. Ahogy telt, s múlt az idő egyre több mindent tudtam, majd úgy éreztem mindent tudok és munkahelyet váltottam, sokkal nagyobb volt ott a felelősség, de bírtam és csináltam. Jobbnál-jobb autók és még milyen szépek és erősek, elkezdett érdekelni a gyorsaság, az erős autók tesztelése alatt és úgy döntöttem versenyezni fogok, a munkából gyűjtött pénzemen építettem egy versenyautót, amit sajnos össze is törtem az első versenyen. Aztán még egyet építettem, de azt a későbbiek során el kellett adnom. Időközben befejeztem az iskolát és újult erővel kezdtem neki  a felsőbb oktatásnak amit félbe hagytam a makacsságom miatt...

 Kicsit mesélek a személyiségemről, a történetét leírtam, hogy tudjátok milyen is vagyok, ahhoz mesélnem is kell! Az idők során elviselt stressz miatt hirtelen indulatú lettem. Képes vagyok semmin is úgy felidegesedni, hogy akár olyat teszek, amit máskor nem tennék. Ez vele járó dolog lett az életem során, ha ideges vagyok, szoktam dobálózni is, bár általában ez nem szokott hasznos lenni, inkább anyagi károkat okozok vele magamnak. Az autókhoz nagyon értek, jelenleg egy barátommal Kevin O'Shay-el visszük Las Vegas egyetlen és befefutott autószerelő műhelyét, a Red Murphy's Car Service-t. Ez a biztos anyagi háttér mindkettőnk számára, mindketten fanatikus autógyűjtők vagyunk, de én biztosan. Jelenleg is, van egy: Shelby-m az az egyik kedvencem, nem is lennék meg nélküle, már annyit bütyköltem, hogy egy mérföld alatt a hátsó kerék 30x annyit forog, mint kéne neki, a másik kedvencem egy Lada 2107 -es versenyautó, ez az én kis gyöngyszemem, ugyanis mai napig versenyzek, bár Las Vegasban nem igazán vannak autóversenyek... Van ezek mellett még Ferrari,Mitsubishi,Hunday és egy Harley, van nekik egy óriási garázsom, ott tárolom őket, de többnyire nem is megyek velük... Thomas Clot, biztosan fogjátok még ezt a nevet hallani. A történet ezzel itt bezárul, de nem ér véget!