#include <iostream>

class Operators
{
public:
    Operators(int a, int b)
    {
        this->a = a;
        this->b = b;
    }
    ~Operators()
    {
    }

    void operator+ (int a)
    {
        std::cout << "meghívva: void operator+ (int a)" << std::endl;
    }
    void operator+ (Operators& op)
    {
        std::cout << "meghívva: void operator+ (Operators& op )" << std::endl;
    }
    void operator++ (int a)
    {
        std::cout << "meghívva: void operator++ (int a)" << std::endl;
    }
    void operator- (int a)
    {
        std::cout << "meghívva: void operator- (int a)" << std::endl;
    }
private:
    int a, b;
};

void operator- (Operators& op)
{
    std::cout << "meghívva: void operator- (void) (globális névtérben)" << std::endl;
}

void operator-(Operators& op, Operators& op2)
{
    std::cout << "meghívva: operator-(Operators& op, Operators& op2) (globális névtérben)" << std::endl;
}
/*Magyarul: ha osztályon belül terhelünk túl egy operátort, annak egyik operandusa muszáj,
 hogy egy adott osztáy beli objektum legyen, különben mi értelme lenne az egésznek?:)
 Ezért amikor az osztályban definiáljuk őket, ezt nem is kell oda írni, hanem alapból lesz egy ilyen paramétere
 a túlterhelt függvénynek.

 A globális névtérben deklarált op. túlterhelésekről nem feltételezheti a fordítóprogram, hogy bármilyen köze van
 egy osztályhoz, így annak külön meg kell adni paraméterként, hogy melyik osztállyal dolgozik. */

int main(void)
{
    Operators A(10,10);

    A+1;
    A+A;
    A++;
    A-2;
    -A;
    A-A;

    return 0;
}