Ahogy én az eddigiekből leszűrtem, András meglehetősen respektálja Tükörálarcot - néha talán túlzottan is -, aki a szokott vehemenciájával ütközet véleményt... s hajnalom figyelmen kívül hagyni, hogy a M* irodalom annakidején karöltve haladt a szerepjátékkal, az pedig - természetesen - egy egész másfajta kalandozó-képet favorizál, mint ő. Számára az efféle kozmopolita, öntörvényű hősök sztori szempontjából... hát, impotens figurák. A DV pedig nem akar (továbbra sem) ilyen éles leválást a gyökerekről, ez a probléma kulcsa - ahogy én látom. Tükörálarc fél, hogy a pályázatra csupa kockacsörgés-szagú (szereted a szinesztéziát? ) vacak anyag fog befutni, s már most igyekszik elhatárolódni a sablonos kalandozó-étosztól... vagy amit ő annak vél. András próbálta árnyalni a "csanádi" megközelítést, szinkronizálni azt Tükörálarc elképzeléseivel... aztán jött a reccs.