Egy tanárbarátomtól kaptam a következő írást, aki attól tartott, hogy hátrányos megkülönböztetést fog elszenvedni, mert más a véleménye, mint a mostani forradalmár lelkeknek. Megnyugtattam őt, hogy ezek a jelenlegi forradalmárok annyira tisztelik a szólásszabadságot, hogy készek lennének meghalni azért, hogy az említett kollégám elmondhassa azt, amit gondol. Szóval, kedves Demokraták, most lehet követni Voltaire-t!
Egy tanár határozott véleménye a másik oldalról...
Megkérem Galló Istvánnét és Mendrey Lászlót, hogy az én nevemben ne fröcsögjenek a magyar kormány és annak miniszterelnöke ellen! Én nem azok közé a tanárok közé tartozom, akiket meg tudnak téveszteni. Engem ez a két régi vágású mozgalmár ne képviseljen, már csak azért se, mert nem kértem fel őket kormánybuktatásra.
A szakszervezeti vezetők tárgyaljanak, ne lázítsanak. Az se zavar, ha sztrájkot szerveznek, mert az érdekképviseletbe beletartozik ez is, legfeljebb nem veszek majd részt benne. Azt azonban ne higgyék, hogy nincs olyan tanár, aki ne látná, mire is megy ki a játék valójában.
A hatalmat megragadni akaró ellenzéki pártpolitikusokat arra kérem, hogy messziről kerüljék el az osztálytermeket és a tanári szobákat! Már így is elég kárt okoztak nekünk, nem lenne jó, ha a tantestületek a kormányellenes és kormánypárti rózsák háborújának csataterévé változnának, mert nincs szükségünk forradalomnak álcázott puccsokra. Az se lenne üdvös össztársadalmi szempontból, ha ujjal mutogatna ránk a sok vörös proletár és fennhangon szidna bennünket azért, mert fizetést kapunk a munkánkért és nyáron elmegyünk szabadságra. Ti Hatalomra Törők! Hagyjatok minket békén és engedjetek bennünket a társadalom jólétén munkálkodni!
Tisztelt Újságírók! A híradásokban lehetőleg kerüljék az olyan általánosításokat, mint "pedagógustüntetés", "tiltakozó tanárok", "elégedetlenségi mozgalom a pedagógusok körében", mert számomra sértő, hogy egy kalap alá vesznek olyan emberekkel, akiknek a hőbörgésétől minden szempontból nagyon távol áll a világnézetem. Figyelmességüket előre is köszönöm.
Rengeteget dolgozom, de a család mellett az oktatói-nevelői munkának szenteltem az életemet és ez a hivatás sok papírmunkával is jár. Viszont nem rinyálok, nem állítom be magam áldozati báránynak, mert azzal is tisztában vagyok, hogy ma Magyarországon minden munkahelyen keményen kell dolgozni, nem csak az iskolákban.
Nem tartom ördögtől valónak a KLIK-et, és a tanfelügyeletet. A közoktatást igenis szakemberek irányítsák és ne önkormányzati képviselők. A fiatalok pedig ne azért üljenek 18 éves korukig az iskolapadban, mert kötelező nekik, hanem azért, mert tanulni akarnak.
Fontosnak érzem, hogy egy tanár viselkedése megfeleljen a hagyományos erkölcsi normáknak, mert a tanár példakép. Elhivatott, önmagával és diákjaival szemben is igényes közszolga legyen, ne pedig "melós". Az igazat tanítsa, "ne csak a valódit". Merjen nevelni és szemben úszni az árral. Ne legyen befolyásolható és megfélemlíthető.
Az oktatási kérdésekben oly "járatos" facebook-szülők figyelmét arra szeretném felhívni, hogy az alapvető viselkedési normákra nekik kellene megtanítaniuk gyermekeiket és nem a pedagógusoktól kellene elvárni, hogy "embert faragjanak" neveletlen, de annál öntudatosabb utódaikból. Amit az említett anyukák és apukák elmulasztanak megtenni, azt ne a tanárokra kenjék rá, ha lehet. Mert szülői elvárások aztán vannak dögivel, de arra már nem jut a családi figyelemből, hogy beavassák kedves csemetéiket az alapvető illemtani szabályokba mint például köszönés, nem-visszafeleselés, az idősebb ember tisztelete, önfegyelem, tapintat, stb. De ha már csak a szorgalom terén előrelépést tapasztalnék, már azzal nagyon elégedett lennék. Az általánosítást elkerülendő hozzáteszem azt is, hogy vannak rendkívüli diákegyéniségek, akik példaképek lehetnének a többi tanuló számára. De csak lehetnének, mert őket kiközösítik és nemes egyszerűséggel lestréberezik, leseggnyalózzák. Mert alulról szintezünk ugyebár. Az a menő, aki bunkó, az a haladó szellemiségű, aki magasról tojik mindenre, tanulásra, ízlésre, évezredes értékekre és még sorolhatnám napestig.
Mert ide vezet a társadalmi léptékű aberráció. Nem elég, hogy a tanár fél a diákoktól (nevelés és fegyelmezés kerülése), valamint az aktuális ideológiai "reformoktól" (éppen mit és miért nem szabad mondani, mit szabad tanítani és mit nem), most még ránk szabadították a nagypolitikát is és velünk robbantatnának ki egy lázadást a törvényesen megválasztott magyar kormány ellen. Nos, ebből nekem elegem van, ebben én nem veszek részt. Ady Endre szavaival élve: "Ez a forradalom nem az én forradalmam..."