Mindenkinek jól esik ezt kiírni, én is kiírtam magamból
2 éve egyet, amit most megosztok.

13 éves voltam, amikor szeptemberben kezdődött a 8.osztály.
Eddig nem igazán érdekeltek a csajok. Kivéve hatodikban, de az egy másik béta sztori.

Észrevettem egy lányt az osztályban. Kati. Nem mintha nem
vettem volna észre eddig is, de most már nem csak osztálytársként, hanem
mint lányra tekintettem. Hú de szép lett! Egy nyár alatt!

Na eltelt 2 hónap egy házibuliig.
Addig pár fontos momentum:
- A csaj súgott nekem órán, néha 1-est kapott miattam. Pedig majdnem
színjeles volt. Tehát nem engedhette meg.
- Többször megnyitott. Én egyszer sem.
Például: "Ezt most mind meg fogom enni?" 3 szalámis kifli volt előttem.

Jött ez a házibuli, ahova a legalfább srác az osztályban (jóbarátok voltunk) meghívott a szülinapi bulijára.
(Most milliárdos cége van. Nem véletlen.)
Összesen 8 embert... 4 fiú 4 lány. A sráccal együtt. Kérdeztem tőle kik lesznek ott?
Mindenkire gondoltam, csak a Katira nem. Őt említette utoljára.
Valamiért elkezdett verni jobban a szívem ekkor.

Jött a házibuli.
Nagyon izgultam mi lesz. Nem tudtam elképzelni. Nem tudtam feloldódni.
Egy gátlásos kamasz voltam. Csak a srácokkal dumáltam.
Táncoltam egy csajjal 5 perc aztán annyi.
Aztán vettem egy nagy levegőt, és felkértem a Katit.
Előtte rettentően zavart, hogy rámászott a másik 2 srác, az alfa haverom nem.
Táncoltunk, közben dumáltunk. És azon vettem magam észre, hogy feloldódom. Annyira könnyen ment a társalgás, hogy csak néztem.

Röhögtünk sokat. Főleg másokon, ugye akkor ez e legkönnyebb. Smiley
A haverom "véletlen" egy olyan számot rakott fel, valami mix, ami vagy 25 percig tartott! Segített nekem óhatatlanul. Ugye akkor az volt a szokás, hogy vége egy számnak, akkor mindenki leül, új kanyar, új táncpár.

Na szóval rettentően tetszett, hogy egy jó csaj velem dumál, és nagyon jól érezzük magunkat.
Tánc vége, utána senki csajjal nem dumáltam, a Katival sem.
Vége a bulinak kb. 1 óra múlva. Hazakísérés.
Már arra gondoltam, milyen jó lenne Katit hazakísérni
mivel útban volt hozzám hazafele. De sajna jött sok más
is, még a többi csaj is együtt a Katit.
Arggghh...!

Na a köv. napokban semmi nem történt, nem beszéltem Katival. Max köszönés ugye. De azon a héten rajzórán történt, hogy társalgok egy nálamnál is bétább haverommal. (De jó srác! )
Támaszkodok a radiátorhoz. valamiért nagyon hosszú volt a szünet!

A haverommal azt játszottuk, hogy elemeztük az embereket, hogy ki miért hülye! Jó béta játék! Ajánlom! Smiley

"Nézd már kovács milyen hülye... tényleg... szabó milyen hülye már... nézd már... na meg a kiss andi... az is milyen hülye már... És a zsozsó? Az milyen? Az is hülye!" Ez folyt vagy 5 percig...
Mire bejön az ajtón Kati, mivelünk szemben a tanterem másik oldalán.
Haverom."Na és Kati?"

Mire én: "Hát... ö..." nem szóltam semmit, mert elállt a lélegzetem.
Nem azért mert szebb volt, vagy kiöltözött volna, vagy valami... de valami nagy robajjal kitörni készült, és elkezdett a mellkasom szúrni...

Néztem őt a csodát! Hogy lehet valaki ennyire kedves, aranyos, kislány, mosolygós tündér? Aki még velem is szóba áll, és jól érezte magát a társaságomban? Előtte senki nem érezte magát jól a társaságomban... Kivéve pár ősrégi havert, barátot...

Rámpillantott Kati! Én meg ájuldoztam. Elfordítottam a fejem!
Majd kimentem a mosdóba. Nem pisilni mentem. Pedig soha nem mentem ki a mosdóba másért, csak pisilni. Ez amolyan iskolai magánszabály volt nálam. Ha szomjas voltam az iskolai folyosón voltak ilyen sugaras ivóvízes témák. A fene se emlékszik hogy hívták.
Most nem pisiltem, csak megmosakodtam. Az arcom töröltem. Nem értettem miért vagyok ennyire zavarban! Egyedül voltam szerencsére.
Miért rémít és ámít el egyszerre engem egy lány!

"Tessék abbahagyni!!!" mondtam magamban

Rádöbbentem: menthetetlenül beléestem. Kész voltam!

Ezekutáni hónapok rémálomként teltek!
Nem mertem közeledni a Katihoz!
Kerültem... hátha mint egy betegség elmúlik, amit érzek.
Annyira önértékelési zavarom volt:
"Áh velem nem lehet dumálni értelmesen
Áh ronda vagyok... a csajok egyébként is kerülnek"
ilyenek...

Pedig Kati sokszor közeledett hozzám.
Heti 1x-2x megkísérelte különböző ürüggyel.
Volt egy nagy beégésem is... hogy kérdezte, hogy tényleg
tudok brékelni. (akkor ez nagy szám volt, ezt terjesztettem én állat) Pedig csak egy figurát tudtam.
Kérte mutassam be. Bemutattam, hát nem a legfényesebb volt, mert már 1 hónapja nem csináltam.
Nem röhögött ki, csak enyhén mosolygott... Smiley

A legalfább haverom hiába próbált többször rávenni, hogy
kísérjem haza, vagy szóljak hozzá valamit, nem sikerült neki.
Egyszer azt mondta, hogy akkor szól neki, hogy én haza akarom őt kísérni, és már indult. Mondtam: NE! (ez ugye már tanítás után volt, utolsó óra után)
De ő csak erősködött... a végén már könyörögtem neki... "NE!"
De nem hatotta meg, (látta mit szenvedek több hónapja) és ment Katihoz!
Én meg ordítottam neki, úgy hogy legalább 200 ember hallotta az iskola aulájában: "Nándi, ha meg mered tenni, akkor megőrülök! NE CSINÁLD!"
És elfutottam haza... de kiváncsiságból visszalopóztam 10 perc múlva
... kiderült nem szólt neki...

8-ik végén még minden mindegy alapon, megkíséreltem én megnyitni.
2 eset ami idevág.
Valami füzetet olvasok, Én: "Ez szerinted milyen?" Ő érdeklődött is. de ennyibe maradt.
Égtem mint a rongy, olyan közeledési pánikom volt.

Az utolsó bucsú "partin" felkértem táncolni. Csak a szemét néztem, ahogy lötyögtünk. Ha visszanézett, én elnéztem. Zavarban voltam.
PEDIG TUDTAM, HOGY EGY FASZ VAGYOK, AKI MÉG ARRA SEM KÉPES, HOGY VALAMI ÉRTELMESNEK TŰNŐ MONDAT ELHAGYJA A SZÁJÁT!
Az MÉG HAGYJÁN, HOGY NEM BESZÉLTEM VELE ARRÓL, HOGY MILYEN JÓ IS LENNE, HA NÉHA HAZAKISÉRNÉM, MEG DUMÁLNÁNK, DE BESZÉLGETNI SEM TUDTAM, AKARTAM VELE.
Senki nem tudta Nándin kívül, hogy Katiba szerelmes vagyok.
Kati sem. Legfeljebb csak sejtette!

Ezekután próbáltam elfelejteni. Más-Más Gimibe jártunk. De havonta 3x-4x találkoztunk, mert egy útvonalon jártunk haza busszal.
Ekkor is inkább kerültem. Volt, hogy ha buszon volt, én leszálltam az első ajtón és előre mentem, siettem, mintha nem vettem volna őt észre. Megközelítési Pánik ON! Sad

Aztán ez az érzés elmúlt 16 évesen! one-itisség.

De rájöttem nem, csak a pua cuccok olvasása
után tűnt el végleg a fejemből.

1. Szó szerint sírtam utána.
Ugye 13 évesen 1 hónappal
szülinapom előtt zúgtam bele
totál. Őrjöngtem otthon, kiabáltam
ha egyedül voltam heti 1x kb.
Szó szerint fájt, hogy nem tudok oda menni
hozzá, és kinyögni egy épkézláb mondatot.
És ez majd 3 évig tartott!!! Teljesen 16 éves koromra
múlt el az őrjítő érzés. Utána ha rágondoltam
csak semleges érzés volt, de vágyakozás
megszűnt.
Olyan gondolatom volt sokszor, hogy
bepoloskázom a szobáját, és akkor lehallgathatom
ahol esetleg elszólja magát, hogy szeret engem vagy nem.
Ha nem akkor ugye kiábrándulok belőle.
Ha meg igen, akkor már könnyű dolgom van.
DE nem voltam bizonyos mit gondol.
És ez őrjített meg majd szó szerint!
Fogalmam nem volt mit gondol rólam!
És mivel nem beszéltem vele, esély sem volt
rá, hogy valami halvány célzást észrevegyek
jó vagy rossz irányban.
Bármit tett az osztályban, azt próbáltam
értelmezni, hogy az nekem jó pont, vagy
nekem szánt rossz pont.
Ha elejtette a ceruzáját még ezt is.

2. nem tudom, hogy ki mit gondol
az álmokról, hogy esetleg üzen valamit.
Szerintem nemigazán, mert ez abszolut tudat
alatti szint.
Még 2007-ben is álmodtam vele sokszor. Teljes
hosszú sztorikat álmodtam velük, hogy elmegyek hozzá, járunk
vagy valami hasonló... de ismétlődően.

De ahogy elkezdtem a pua cuccokat olvasni, azóta
nem

Utoljára 20 éves koromban találkoztam vele.
Többször kerestem rá iwiwen.
Ő sem, és családtagjai közül senki nincs fenn az iwiwen.
Nagyon különleges a vezetékneve egyetlen ilyen
vezetéknévvel van egy srác 13 éves. De a gyereke nem lehet.
Lehet kiköltöztek a családdal külföldre?
Semmi hír! Osztálytársak sem tudnak róla semmit.
Legalábbis vagy 4-5 éve érdeklődtem 2-3 embernél.


Mai eszemmel természetesen a buli után
elkísértem volna egyszer haza, majd elhívtam
volna mondjuk játszótérre, vagy valami más helyre.
Persze sulin kívül eszkaláltam volna, főleg komfortépítő
módon.
Simán összejöhettem volna vele, csak
az erős közeledési pánik az kikészített.
Olyan jeleket adott, hogy mai napig nem értem, hogy
nem mentem oda hozzá. Akkor abszolút nem sejtettem, hogy
ez erős érdeklődési jeleket jelent!

Az ilyen hasonló sztorik kicsesznek az
emberekkel!

Nem mernek odamenni a számukra
vonzó lányokhoz.
Egyenlő nem mernek eszkalálni!
Egyenlő nem tudnak eszkalálni!
Egyenlő nem bíznak magukban!
Egyenlő nem lesznek férfiasak!
Egyenlő azt gondolják, hogy nem vonzóak a lányok számára!
Egyenlő NEM LESZNEK VONZÓAK A LÁNYOK SZÁMÁRA!
Egyenlő ÉSZREVESZI, HOGY A LÁNYOK NEM VONZÓDNAK HOZZÁ!
Egyenlő ÖNBECSÜLÉSE ELKEZD CSÖKKENNI!
EGYENLŐ NEM TUDJA ELKÉPZELNI HOGY EGY LÁNY VONZÓDHATNA HOZZÁ!
EGYENLŐ A JELEKET AMIKET A LÁNYOK KÜLDENEK NEM TUDJA ÉRTELMEZNI, VAGY FÉLREÉRTELMEZI!
EGYENLŐ NEM MER ODAMENNI A LÁNYOKHOZ!
Egyenlő Nem mer eszkalálni...

És a kör folytatódik! Lehúz téged a mélybe!
És sokszor ezért tart évekig, míg valaki helyrerántja
magát a nőkkel kapcsolatban!