Judit viharzott be rettenetesen feldúlt állapotban.
 - Letartóztatták Brájent! - kiáltotta melléjük érve.
 - Mi? - kérdezte Redzs.
 - Elhurcolták! Keresztre fogják feszíteni!
Összenéztek.
 - Helyes - bólintott Redzs. - Napirenden kívül megvitatjuk.
 - Mii?!?- Judit a kezét tördelte tehetetlenségében.
 - Jó indítvány - csatlakozott Szten, és az íróvesszõvel aláhúzta az
eddigieket, majd várakozásteljesen nézett Redzsre.
 - Teljesen új indítvány - szögezte le a vezér. - Legyen egy azonnali
akció... - gondolkodott egy pillanatig - azonnal! Frenszisz azonban
felhívta a figyelmét egy lényeges szempontra.
 - Elõbb meg kell szavazni!
 - Persze, persze - kapott észbe Redzs -, nyilván elõbb szavazni kell. Nem
hajtható végre egy határozat...
 - De az Isten szerelmére! - kiabált Judit. - Induljunk már!!!
 - Jó,jó - intette le az elsõ terrorista, és diktálni kezdett a
jegyzõtáblába. - Ennek az új információnak a fényében; amit Judit, izé,
nõvérünk hozott...
 - Ne olyan gyorsan! - kérte Szten.
Judit tombolt.
 - Redzs! Az Isten szerelmére! Ez végtelenül egyszerû. Annyit kell tennünk,
hogy kimegyünk azon az ajtón, és megakadályozzuk, hogy fölszegezzék! Ez
most történik Redzs! Nem érted, hogy ez  m o s t  t ö r t é n i k?
NEM TUDOD FELFOGNI!?!
De csak néztek rá.
 - Eh! - kiáltott fel a lány és kirohant.
 - Hö-hö - vigyorgott a bizottság egy emberként, majd Redzs fogalmazta meg a
közös gondolatot, ami ott vibrált a levegõben.
 - No igen... Megint kitört rajta a feminizmus. Ó, bocs Loretta! - fordult
Sztenhez. - Visszaolvasnád, kérlek?