Cozma-ügy jogerős másodfokú ítélet

Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság
Bf.98/2011/76. szám





A Győri Ítélőtábla a Győrött, 2012. március 29., március 30. és április 27. napján folytatólagosan megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és 2012. április 27. napján kihirdette a következő


í t é l e t e t :


A több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérlete és más bűncselekmények miatt I.r.vádlott  és társai ellen indult büntetőügyben a helység1- Megyei Bíróság 2011. június 23. napján kihirdetett 1.B.287/2010/440. számú ítéletét az alábbiak szerint változtatja meg:

I.r. vádlott terhére rótt bűncselekményeket 1 rb emberölés bűntettének (Btk. 166.§ (1) bekezdés), és 2 rb. - egy esetben társtettesként, egy esetben bűnsegédként elkövetett - testi sértés bűntette kísérletének ( Btk.170.§ (1) és (6) bekezdés  I.fordulat),

II.r. vádlott terhére rótt bűncselekményeket  1 rb emberölés bűntette kísérletének (Btk. 166.§ (1) bekezdés) és 2 rb- egy esetben társtettesként elkövetett -  testi sértés bűntette kísérletének (Btk. 170.§ (1), (6) bekezdés I. fordulat),

III.r. vádlott terhére rótt bűncselekményeket 3 rb - két esetben társtettesként, egy esetben bűnsegédként elkövetett -  testi sértés bűntette kísérletének (Btk. 170.§ (1), (6) bekezdés I. fordulat)

minősíti.

Ezért I.r. vádlottat halmazati büntetésül, testi sértés bűntettében, mint különös visszaesőt 18 (tizennyolc) év börtönre és 10 (tíz) év közügyektől eltiltásra,

II.r. vádlottat halmazati büntetésül 18 (tizennyolc) év börtönre és 10 (tíz) év közügyektől eltiltásra,

III.r. vádlottat halmazati büntetésül 8 (nyolc) év börtönre és 10 (tíz) év közügyektől eltiltásra

ítéli.

VII.r. vádlott börtönbüntetésének tartamát 2 (kettő) évre mérsékeli.

I.r. és  II.r. vádlottak vonatkozásában a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos rendelkezést mellőzi.

IV.r. vádlott vonatkozásában a Fővárosi Bíróság 2.Bk.853/2007/17. szám alatti végzéséhez fűződő feltételes szabadság megszüntetésére vonatkozó rendelkezést mellőzi.

A helység1- Megyei Rendőr-főkapitányság által lefoglalt és a helység1- Megyei Bíróság Bírói Letéti Csoportjánál szám1 alatt kezelt szám2 helységnév és Vidéke Takarékszövetkezetnél VI.r.vádlott nevére váltott takarékbank bankkártya lefoglalását megszünteti és kiadni rendelni VI.r. vádlott részére.

A bűnjelek előzetes értékesítéséből befolyt 1.288.000 (egymillió-kettőszáznyolcvannyolcezer) Ft, valamint a helység1- Megyei Rendőr-főkapitányság pénztáránál letétbe helyezett 2.360 (kettőezer-háromszázhatvan) CHF és 2.355 (kettőezer-háromszázötvenöt) euró lefoglalását megszünteti és kiadni rendeli  II.r. vádlottnak azzal, hogy a fenti összegeket az őt terhelő bűnügyi költség biztosítására visszatartja.

Az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségből

I.r.,  II.r., III.r., IV.r. és V.r. vádlottak egyetemlegesen kötelesek megfizetni 69.484.789 (hatvankilencmillió-négyszáznyolcvannégyezer-hétszáznyolcvankilenc) Ft-ot,

I.r. vádlott 563.752 (ötszázhatvanháromezer-hétszázötvenkettő) Ft-ot,

II.r. vádlott 225.986 (kettőszázhuszonötezer-kilencszáznyolcvanhat) Ft-ot,

III.r. vádlott 81.468 (nyolcvanegyezer-négyszázhatvannyolc) Ft-ot,

IV.r. vádlott 850.036 (nyolcszázötvenezer-harminchat) Ft-ot,

V.r. vádlott 879.986 (nyolcszázhetvenkilencezer-kilencszáznyolcvanhat) Ft-ot,

VI.r. vádlott 21.000 (huszonegyezer) Ft-ot,

VII.r. vádlott 581.000 (ötszáznyolcvanegyezer) Ft-ot,

I.r., II.r. és  III.r. vádlott egyetemlegesen 281.677 (kettőszáznyolcvanegyezer-hatszázhetvenhét) Ft-ot,

I.r., III.r., IV.r. és  V.r. vádlott egyetemlegesen 20.652 (húszezer-hatszázötvenkettő) Ft-ot

kötelesek megfizetni.

További 39.924 (harminckilencezer-kilencszázhuszonnégy) Ft bűnügyi költség az állam terhén marad.

Egyebekben a megyei bíróság ítéletét I.r., II.r. és III.r., IV.r., V.r., VI.r. és VII.r. vádlottak vonatkozásában helybenhagyja.

A kiszabott szabadságvesztésbe I.r., II.r. és III.r. vádlottak vonatkozásában az elsőfokú ítélet kihirdetése óta a mai napig, míg IV.r. vádlott esetében pedig a 2011. szeptember 1. napjától  a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt beszámítja.

A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségből

IV.r. vádlott 44.830 (negyvennégyezer-nyolcszázharminc) Ft-ot,

V.r. vádlott 48.280 (negyvennyolcezer-kettőszáznyolcvan) Ft-ot,

VII.r. vádlott 55.700 (ötvenötezer-hétszáz) Ft-ot

köteles az államnak megfizetni.


I n d o k o l á s :


A helység1- Megyei Bíróság a 2011. június 23. napján kihirdetett 1.B.287/2010/440. szám alatti ítéletében I.r., II.r. és III.r. vádlottakat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett emberölés bűntettének kísérletében (Btk. 166.§ (1) bekezdés, (2) bekezdés f/ pontja), valamint testi sértés bűntettének kísérletében (Btk. 170.§ (1) és (6) bekezdés I. tétele), melyet I.r. és III.r. vádlottak bűnsegédként követtek el.

IV.r., valamint V.r. vádlottak bűnösségét a Btk. 170.§ (1) bekezdés és (6) bekezdés I. tétele szerint minősülő társtettesként elkövetett testi sértés bűntettének kísérletében állapította meg.

 VI.r. vádlottat bűnösnek mondta ki 2 rb társtettesként elkövetett bűnpártolás bűntettében (Btk. 244.§ (1) bekezdés a/ pont és (3) bekezdés a/ pontjának IX. tétele).

VII.r. vádlott bűnösségét szintén 2 rb társtettesként elkövetett bűnpártolás bűntettében mondta ki (Btk. 244.§ (1) bekezdés a/ és b/ pontja, valamint a (3) bekezdés a/ pontjának IX. tétele).

E bűncselekmények miatt I.r. vádlottat - halmazati büntetésül, mint különös visszaesőt - életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra,

II.r. vádlottat - halmazati büntetésül - életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra,

III.r. vádlottat - halmazati büntetésül - 20 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra,

IV.r. vádlottat - mint visszaesőt - 5 év börtönbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra,

V.r. vádlottat 4 év börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra,

VI.r. vádlottat - halmazati büntetésül - 3 év börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra,

VII.r. vádlottat - halmazati büntetésül - 2 év 8 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Meghatározta, hogy I.r. és II.r. vádlottak legkorábban 30 év elteltével bocsáthatók feltételes szabadságra.

A vádlottak szabadságvesztésébe beszámította az általuk - az elsőfokú bíróság ítéletének  kihirdetéséig - előzetes fogvatartásban töltött időt.

IV.r. vádlott vonatkozásában a Pesti Központi Kerületi Bíróság 3.B.VI.VII.1998/2003/3. számú ítéletével kiszabott 4 hónap fogházbüntetés, továbbá a Pesti Központi Kerületi Bíróság 8.B.XVI.21.179/2005/44. szám alatti ítéletével kiszabott 10 hónap börtönbüntetés, valamint a Fővárosi Bíróság 2.Bk.853/2007/17. számú végzésével megállapított 2 évi börtönbüntetés végrehajtása során engedélyezett feltételes szabadságot megszüntette és megállapította, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható.

Elrendelte VI.r. vádlott vonatkozásában a Székesfehérvári Városi Bíróság 6.B.546/2006/23. szám alatti ítéletével kiszabott 1 év 6 hónapi börtönbüntetés, a Pesti Központi Kerületi Bíróság 2.B.IX.2029/2003/65. szám alatti ítéletével kiszabott 2 évi börtönbüntetés, valamint VII.r. vádlott vonatkozásában a Pesti Központi Kerületi Bíróság 8.B.XVI.21.179/2005/44. szám alatti ítéletével kiszabott 6 hónap börtönbüntetés végrehajtását.

A rendszám2 BMW X5 típusú gépkocsi előzetes értékesítéséből befolyt ellenérték 1.288.000 Ft, valamint a helység1- Megyei Rendőr-főkapitányság pénztáránál letétbe helyezett 2.360 svájci frank és 2.355 euró vonatkozásában a bűnügyi költség biztosítására történő visszatartásról rendelkezett.

I.r. és II.r. vádlott vonatkozásában a 2 rb felbujtóként elkövetett bűnpártolás bűntette (Btk. 244.§ (1) bekezdés a/, b/ pont, (3) bekezdés a/ pont) miatt folyamatban lévő büntetőeljárást megszüntette.


Az eljárás során felmerült 74.136.579 Ft bűnügyi költségből I.r. vádlottat 15.136.579 Ft, II.r. vádlottat 14.537.627 Ft., III.r. vádlottat 14.530.001 Ft, IV.r. vádlottat 15.064.370 Ft, V.r. vádlottat 14.603.833 Ft, VI.r. vádlottat 99.469 Ft, VII.r. vádlottat 621.821 Ft bűnügyi költség megfizetésére kötelezte.
Az ítélet ellen az ügyész V.r., VI.r. és VII.r. vádlottak terhére, a büntetés súlyosítása  végett, hosszabb tartamú szabadságvesztés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása érdekében jelentett  be fellebbezést,

I.r. vádlott védője enyhítésért, maga a vádlott  részben felmentésért, továbbá  enyhébb minősítés mellett a büntetés enyhítéséért,

II.r. vádlott és védője enyhébb minősítés mellett a büntetés enyhítés érdekében,

III.r. vádlott védője első sorban felmentésért, másodsorban enyhébb minősítés és a büntetés enyhítése érdekében,

IV.r. vádlott és védője enyhébb minősítés és a büntetés enyhítése végett,

V.r. vádlott védője enyhébb minősítés és a büntetés enyhítése végett,   maga a vádlott enyhítés érdekében,

VI.r. vádlott és védője felmentésért,

VII.r. vádlott és védője megalapozatlanság miatt, felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést.

A Győri Fellebbviteli Főügyészség átiratában és képviselője a másodfokú nyilvános ülésen az ügyész által bejelentet fellebbezést változatlan tartalommal fenntartotta. V. r.,  VI.r. és VII.r. vádlott fő- és mellékbüntetésének súlyosítását, a tényállás kisebb fokú kiegészítését, egyes, - az indokolásban szereplő tényadatok tényállásba való átemelését, illetve a vádban nem szereplő, a vád tárgyát nem képező történeti részek mellőzését indítványozta az alábbiak szerint:

A megyei bíróság  ítélete a jogi értékelést tartalmazó részében is leszögezett olyan ténymegállapításokat, melyek a tényálláshoz tartoznak. Ezek a következők: Az alagsori verekedés során III.r. vádlott látta, amint I.r. vádlott a kést összecsukja, s tisztában volt vele, hogy használta azt (242. oldal első bekezdés vége). Az utcán sértett1 sértett I.r. vádlott általi szíven szúrását II.r. és III.r. vádlott is észlelte (292. oldal utolsó és 293. oldal első bekezdés). sértett1 helyszín1 előtti leszúrását, majd földre kerülése utáni bántalmazását követően a rugdosás helyéhez közelítő II.r. vádlott és a hozzá csatlakozó I.r. vádlott az immár egyedül maradt sértett2-t támadta meg. Tolták felfelé, lökdösték, majd miután II.r. vádlott őt megszúrta, I.r. vádlott a volt helység14 irányába lökdöste el (231. oldal első bekezdés). Végül sértett1 és  I.r. vádlott testalkatának tényei (107. oldal harmadik és 109. oldal első bekezdés) ugyancsak a tényállás részének tekintendőek.

A vádban nem szerepel, hogy III.r. vádlott sértett3 és tanú331 sérelmére testi sértésre irányuló cselekményt hajtott volna végre. Ezért a bíróság a vádon túlterjeszkedve rögzítette a tényállásban, hogy III.r. vádlott kézzel meg akarta ütni tanú331-t, üveggel pedig lesújtott a fejére, illetve kétszer is ütött sértett3 feje, majd mellkasa felé. E mozzanatokat a tényállásból mellőzni kell.

A büntetéskiszabási tényezők köréből a főügyészség I.r. vádlott vonatkozásában mellőzni kérte a különös visszaesői minőségre utalást a kétszeres értékelés tilalmára figyelemmel. Az első fokú bíróság által kiszabott büntetésekkel kapcsolatosan kifejtette hogy I.r., II.r. és III.r. vádlottak vonatkozásában a büntetés céljainak elérése érdekében feltétlenül indokolt volt alkalmazásuk, ugyanakkor V.r., VI.r. és VII.r. vádlottak esetében ugyancsak a törvény szigorát kellett volna érvényre juttatni, egyrészt a cselekmények tárgyi súlya másrészt a belső arányosság követelménye miatt is. Ezért az ügyészi fellebbezéssel érintett vádlottak büntetéseinek súlyosítását indítványozta. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt.


I.r. vádlott védője a fellebbezést - melyet írásban is indokolt -, az első fokú ítélet hatályon kívül helyezése és a megyei bíróság új eljárásra utasítása érdekében tartotta fenn. Elsősorban a Be. 373.§ /1/ bekezdés II/d. pontja alapján abszolút hatályon kívül helyezési  okból kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és az  első fokú bíróság új eljárásra utasítását. Ezzel kapcsolatosan a vád törvényességével foglalkozott , elsőként kifogásolva, hogy a megyei bíróság a tárgyalás kezdetén ugyan nyilatkoztatta az ügyészt, hogy a vádirati tényállást milyen kereteken belül kívánja a vád részévé tenni, ennek egyértelmű tisztázása azonban elmaradt. Az egész eljárás során nem vált egyértelművé, hogy mely cselekmények képezik a vád tárgyát, melyek azok az elkövetési magatartások, amelyek miatt az adott eljárásban és nem az ezzel párhuzamosan zajló, az I.r., II.r. és III.r., IV.r. és V.r. vádlottakat is  érintő helység1-i Városi Bíróság előtt indított eljárás keretében kívánja a vádhatóság az érintett vádlottak megbüntetését.  Ennek következtében sérült a védelem joga. A védő ennek kapcsán sérelmezte az ügyészség, végső soron a bíróság eljárását is, egyrészt az elkülönített vádemelés, másrészt, bírósági szakban az ügyek egyesítésének elmaradását is. Álláspontja szerint a két ügy egymástól nem választható el, egymásra épülő cselekménysor egymást is átfedő, nagyrészt azonos bizonyítéki körre épülő vizsgálatát igényli anélkül, hogy a két eljárásban beszerzett bizonyítékok a másik eljárásban felhasználhatóvá, a köztük észlelhető ellentmondások feloldhatóvá válnának.

Azáltal, hogy az első fokú eljárásban a városi bíróság előtt folyó ügyben felmerült bizonyítási eszközök nem kerültek beszerzésre, olyan  eljárási hiba is történt, amely a Be. 375.§ /1/ bekezdése alapján indokolja az ítélet hatályon kívül helyezését.

További eljárási hibaként hivatkozott a védő arra, hogy az egyik ülnök személyében történt változást követően az előző tárgyalások anyagának ismertetése nem történt meg kellő részletességgel, olyan mértékig, hogy az új ülnök a tárgyalás menetét és a bizonyítási eljárás addigi eredményét megismerhesse.

Eljárási szabálysértésként hivatkozott a védő arra is, hogy a tárgyalás egy részében az érdekellentétben álló I.r. és V.r. vádlott védelmében ugyanazon védő vett részt. A megyei bíróság utóbb észlete az eljárási hibát, de az adott tárgyalási szakaszban felvett bizonyítást nem ismételte meg teljes körűen, egyes bizonyítási eszközök tekintetében pedig a megismétlés teljes egészében elmaradt.

Következő kifogás a védelem részéről a lefoglalt adathordozók szakértői vizsgálatával kapcsolatosan hangzott el. E körben hivatkozott arra, hogy a video felvételek vizsgálatát a szakértői névjegyzékbe bejegyzett számítástechnikai szakértőnek kellett volna elvégeznie, tekintettel arra, hogy a nyomozóhatóság által kirendelt Nemzetbiztonsági Szakszolgálat Szakértői Intézete a kirendelés időpontjában szakértői vizsgálatot nem végezhetett volna. Ebből adódóan az általuk készített szakvélemény az ügyben bizonyítékként nem használható fel. Azon túl, hogy a védő a fotó- video szakértői véleményt alaki szempontból a fentiek miatt nem látta elfogadhatónak, tartalmilag is aggályait fejezte ki azzal szemben arra hivatkozva, hogy a kamera órája több alkalommal is hirtelen, több percnyi időre eltűnik, kizárólag a kép bal felső sarkában lévő időmérő órája látszik, illetve bizonyos időre  meg is áll. Erre az adott szakvélemény magyarázatul nem szolgál, így a manipuláció lehetősége sem zárható ki. Másrészt a megyei bíróság a tényállást alapvetően meghatározó jelentőséget tulajdonított a kameraidővel is összehangolt időtényezőknek. Ezek a körülmények szintén az első fokú eljárás megismétlését teszik szükségessé, mivel ennek hiányában ugyancsak a védelemhez való jog csorbulásáról lehet beszélni.

További eljárási hibaként a védő a tolmács igénybevételével kapcsolatos eljárást hívta fel. Az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezésekre utalva vitatta az eljárásban közreműködő tolmácsok vonatkozásában a garanciális szabályok betartását arra hivatkozva, hogy az előírt bejegyzett tolmács helyett semmi nem indokolta eseti tolmács igénybevételét az ügyben.

A másodfokú nyilvános ülésen I.r. vádlott védője a fenti írásbeli fellebbezését azzal egészítette ki, hogy további eljárási hibaként hivatkozott még a felismertetésre bemutatás, a bizonyítási kísérlet és a 2011. január 11. napján tartott tanúkihallgatás szabálytalanságára. A felismertetésre bemutatással kapcsolatosan álláspontja szerint a hatóság nem mindenben tartotta be az ide vonatkozó jogszabályi előírásokat, így az első fokú bíróságnak ez esetben indokolnia kellett volna, hogy az adott bizonyítási eszközt ennek ellenére miért találta elfogadhatónak. A bizonyítási kísérlet kapcsán a védő egyrészt sérelmezte, hogy fizikai állóképességét illetően a lépcsőn való futás idejének mérésébe eltérő adottságokkal rendelkező rendőrt vontak be, másrészt a hatóság nem biztosította, hogy az adott eljárási cselekménynél a vádlottak is jelen lehessenek. A védő a védelemhez való jog megsértését látta abban is, hogy az első fokú bíróság egyrészt a törvényes figyelmeztetést tudomásul vevő, vallomást tenni nem kívánó I.r. vádlott szembesítését V.r. vádlottal szemben a késre nézve elrendelte, a további szembesítések alkalmával azonban a vallomástétel megtagadásának lehetőséget illető figyelmeztetése elmaradt.

Végül arra hívta fel a védő a figyelmet, hogy a fentebb írt tárgyalási napon csak tanú240 kérte a vádlottak távollétében történő kihallgatását, ehhez képest a jegyzőkönyvből nem derül ki, hogy a vádlottak mikor tértek vissza a tárgyalóterembe, a további tanúk kihallgatására is esetlegesen - külön kérelem nélkül - távollétükben kerülhetett sor. Felmerülhet ezért , hogy a tárgyalásnak egy szakaszát olyan személy/ek - vádlottak - távollétében folytatták, akiknek a jelenléte a törvény értelmében kötelező.

Az eljárási szabálysértéseken túl az ítélet megalapozatlanságára, felderítetlenségére is hivatkozott és bizonyítási indítványt terjesztett elő: indítványozta bizonyítási kísérlet lefolytatását I.r. vádlott közreműködésével annak vizsgálatára, hogy miként került sor sértett1 sértett mellkasi szúrására. Indítványozta továbbá  I.r. vádlottra vonatkozóan új igazságügyi elmeorvos szakértői vélemény és büntetés-végrehajtási intézeti vélemény beszerzését is.


Az első fokú ítélet hatályon kívül helyezésének esetére - hivatkozva a helység1- Megyei Bíróság elnökének médiában tett nyilatkozatára is - indítványozta, hogy az ítélőtábla a megismételt eljárásra az eljáró bíróság pártatlanságába vetett bizalom érdekében más megyében működő bíróságot jelöljön ki.

Álláspontja szerint a tisztességes eljárás követelménye sérült azáltal, hogy az ítélet rendszeresen visszatérően megengedhetetlen kitételeket (cigányozást) tartalmaz a vádlottak cselekményeinek megítélésére is kihatóan.

A cselekmények minősítésével kapcsolatosan a védő- amennyiben az ítélőtábla az eljárási okból  vagy megalapozatlanság miatt az ítélet hatályon kívül helyezésre nem lát okot,- az ítéleti tényállást pedig megalapozottnak ítéli - a fellebbezésben elsőként a sértett1 sérelmére elkövetett cselekménnyel kapcsolatosan adta elő érveit. Ezen belül az 1. tényállási pontot illetően a Legfelsőbb Bíróság 15. számú irányelvét is szem előtt tartva alanyi és tárgyi oldalról elemezte az ide vonatkozó ténymegállapításokat, levonva azt a következtetést, hogy I.r. vádlott szándéka a megyei bíróság álláspontjával szemben semmiképp nem irányult emberölésre, csupán testi sértésre, ezen belül magatartása pedig még közvetett életveszélyt sem okozott. A 2. tényállási pontban írt cselekményt illetően az adott tényállási részek vizsgálatának eredményeként arra hivatkozott, hogy I.r. vádlott magatartása emberölés helyett csupán halált okozó testi sértés bűntetteként értékelhető, hiszen amennyiben a tényállásnak megfelelően I.r. vádlott a támadást valóban célzott szúrással valósította meg, amely elől sértett1 a mintegy 15-20 cm magasságú útpadkára fellépett, úgy a szúrás kifejezetten a válla irányába és nem a szívére irányzott volt.

Ami az sértett2 sérelmére elkövetett bűncselekményt illeti a védő szerint abban  I.r. vádlott vonatkozásában vádlott társaival szándékegységre következtetni még az adott tényállás alapján sem lehet  sem az ölési, sem a testi sértési cselekményt illetően. Sértett3 sérelmére elkövetett cselekmény kapcsán sem látott a védő a tényállásban olyan elemeket, amelyekből akár csak a bűnsegély kimondásához elegendő tényszerű magatartásra lehetne következtetni. Összességében a védő csak a sértett1 sérelmére elkövetett cselekményt tekintve vélte felelősségre vonhatónak a vádlottat, ez esetben is csak az enyhébben minősülő halált okozó testi sértés bűntettében. Amennyiben ezt az álláspontot az ítélőtábla nem tudná osztani, s a cselekményt emberölés bűntettének minősíti, csak az alapeseti és nem a minősített eset szerint kérte értékelni I.r. vádlott magatartását. A többi cselekmény vádja alól a vádlott felmentését kérte.

II.r. vádlott védője a Be. 351.§ /2/ bekezdésében írt valamennyi okot érintően az ítélet megalapozatlanságára hivatkozott, melyből adódóan álláspontja szerint nem helytálló a sértett1 és sértett2 sérelmére elkövetett cselekmények minősítése sem. Az ítélet megalapozatlanságát, felderítetlenségét és hiányosságát a védő abban látta, hogy az ítélet nem tartalmaz konkrét tényeket arra nézve, hogy a testi sértésre irányuló szándék mikor alakult át a vádlottakban ölési szándékká, melyek voltak azok a mindenki számára egyértelmű és könnyen felismerhető jelek, amelyek alapján ez utóbbi megállapítás ítéleti bizonyossággal levonható. A Legfelsőbb Bíróság 15. sz. Irányelvét követve a védő az ítéleti tényállást részletesen elemezte az eszközhasználatra, szóbeli megnyilvánulásokra, a vádlottak cselekményt követő magatartására, valamint az egyéb tárgyi tényezőkre nézve, melyekből azt a következtetést vonta le, hogy a sértett1 elleni ölési cselekményt nem II.r. vádlott követte el, az az ő segítsége nélkül, tőle távolabb valósult meg. A tárgyi tényezők körében egyetlen vizsgálandó körülmény sem támasztja alá azt, hogy  II.r. vádlott társaival szándékegységben cselekedett volna  sértett1 megölése érdekében, de azt sem, hogy társa életellenes támadását azonnal fel tudta volna ismerni és támogatni.  II.r. vádlott sértett1-et érintő ölési szándékára a védő szerint a támadási módból, harcmodorból sem lehet alapos következtetést vonni. A védő a személyi oldalt is vizsgálva a revansvágyat, mint motiváló tényezőt sem látta megállapíthatónak. E körben hivatkozott arra, kétségtelen, hogy még a tánctéren többször megütötte sértett1 II.r. vádlottat, emiatt azonban a bokszolói múlttal rendelkező II.r. vádlottban még ha ki is alakult a visszavágás vágya, az semmiképpen nem volt olyan mértékű, hogy célzottan életellenes szándékot generáljon.  Tekintettel arra, hogy nem állapítható meg II.r. vádlott vonatkozásában a sértett1 életének kioltására irányuló szándék, ezért ezen bűncselekmény vádja alóli felmentését kérte utalva egyben arra is, hogy magatartása I.r. vádlott cselekménye kapcsán még bűnsegélyként sem értékelhető.

A fellebbezés indokolásának további részében a védő a II.r. vádlott terhére az sértett2 sérelmére megállapított bűncselekményre vonatkozó tényállásból idézett általa ellentmondásosnak értékelt részleteket, amelyet arra vezetett vissza, hogy a cselekménynek nem volt szemtanúja, a tényállás olyan hallomástanúk vallomásán alapul, amelyek hitelességét  nem sikerült igazolni. Álláspontja szerint  II.r. vádlott beismerő vallomását elfogadva, a szakértői magállapítások mellett a vádlott terhére rótt cselekmény helyes minősítése maradandó fogyatékosságot, illetve életveszélyt okozó testi sértés bűntetteként lenne csak értékelhető, az ennél súlyosabb, az első fokú ítéletben megállapított élet elleni minősítéshez kétséget kizáró módon bizonyított tények nem állnak rendelkezésre. Az orvosszakértői vélemény a védő szerint nem igazolja a hátulról történő célzott szúrást.

Fellebbezésében bizonyítási indítványokat is tett, így indítványozta új orvosszakértő kirendelését sértett2 sérülésére (szúrcsatorna hosszának meghatározására) és annak vizsgálatára, hogy II.r. vádlott fejének betonhoz csapódásával kapcsolatban a vádlottnál  tudatmódosulás bekövetkezhetett-e

II.r. vádlott - fejének aszfalthoz csapódása következtében - nem lehetett olyan állapotban, hogy tudatosan, életfontosságú szervre irányítottan szúrjon. II.r. vádlott tudati állapotának orvosszakértői vizsgálata éppen ennek igazolására szolgált volna, hisz a fejének nagy erővel betonhoz csapódása mindenképpen felveti annak lehetőségét, hogy agyzúzódás, agyrázódás következett be nála, ami helyzetfelismerésében, a megfelelő magatartás tanúsításában hátrányosan befolyásolta.  Pusztán a kés használatából és az életfontosságú szervek támadásából egyéb körülmények hiányában nem lehet emberölésre irányuló eshetőleges szándékra következtetni. Nem hangzottak el a verekedés során olyan kijelentések, amelyekből életellenes szándékra lehetne következtetni, ugyancsak ezt látszik igazolni, hogy a szúrást követően II.r. vádlott a sértett elleni további támadással, holott erre lehetősége lett volna, felhagyott. A védő végül lényegében érintve a mérlegelést is a nagyfokú sértetti közrehatásra hivatkozott. Összegezve, az indítványa a tényállás kiegészítésére irányult a késhasználat elmaradásának, a verbális jelek hiányának, II.r. vádlott korlátozott cselekvőségének tényéből megfelelő következtetésekkel. Indítványozta, hogy az ítélőtábla mellőzze a tényállásból az utcán kirobbant verekedésre vonatkozó helytelen megállapításokat, különösen I.r. vádlott késhasználatának, esetleges ölési szándékának  II.r. vádlott által történt érzékelésére vonatkozó megalapozatlan következtetéseket, a pohártörésre, falhoz szorításra és a támadás összehangolt jellegére vonatkozó ténymegállapításokat. A hiánytalan és helyes tényállás alapján a cselekmény minősítését változtassa meg és II.r. vádlottnak a 1. tényállási pontban leírt, a sértett1 sérelmére elkövetett cselekményt testi sértés kísérletének minősítse.

A sértett2 sérelmére elkövetett cselekményt érintő tényállából a késhasználatra vonatkozóan rekessze ki a bizonyítékok közül tanú261, tanú76 és tanú21 tanúk vallomását. Mellőzze a tényállásból a késhasználatra vonatkozó megállapításokat, így azt, hogy hátulról, célzottan, orvul, statikus helyzetben történt. A bizonyítási indítvány elfogadása esetén értékelje a vádlott tudati állapotának szerepét, és a tényállást a sértett, valamint II.r. vádlott beismerő vallomása alapján állapítsa meg, melynek következtében az adott cselekményt legfeljebb testi sértés bűntetteként értékelje.

III.r. vádlott védője a fellebbezés indokolásában a bejelentett fellebbezést részben módosított formában tartotta fenn.  Elsődleges indítványa továbbra is az első fokú ítélet megváltoztatására és III.r. vádlott vád alóli felmentésére irányult.  Másodsorban a Be. 375. § /1/ és 376.§ /1/ bekezdése alapján az ítélet hatályon kívül helyezését és az első fokú bíróság új eljárásra utasítását kérte azzal, hogy amennyiben ezt az ítélőtábla nem tartja indokoltnak úgy tárgyalás keretében vegyen fel bizonyítást. Indítványozta III.r. vádlott poligráfos vizsgálatának elrendelését, a másodfokú tárgyaláson a videofelvételek megtekintését, új szakértő kirendelését  sértett2 esetében  az orvosi ellátás  elmaradásának vagy késedelmességének következményeire, indítványozta továbbá a helység1-i Városi Bíróság előtt folyamatban lévő ügy iratainak beszerzését és ismertetését.
A védő  végső indítványa III.r. vádlott büntetésének lényeges enyhítésére irányult.
A védő a megyei bíróság eljárásával kapcsolatosan is kifogásokat fogalmazott meg, amely szerint a megyei bíróság eljárása több okból sem felelt meg a tisztességes eljárás követelményének.  Csatlakozva I.r. vádlott védője által is megfogalmazott érveléshez, felsorakoztatta azokat  a büntető eljárás keretében, vagy azzal összefüggésben elkövetett hibákat, amelyek a helység1- Megyei Bíróság elfogultságának kimondására is alapot adhatnának. Mindezek alapján - az első fokú ítélet hatályon kívül helyezése esetére - indokoltnak és szükségesnek látta a megismételt eljárás más megyében történő lefolytatását.

Az első fokú ítélet megalapozatlanságával kapcsolatos érvei a megyei bíróság bizonyítékértékelő tevékenységét és indokolási kötelezettségének teljesítését is érintették.
Elsőként a védő a tényállásnak III.r. vádlott cselekvősége szempontjából legfontosabb részletével, az utcán történt eseményekkel kapcsolatos tényállást és az ehhez fűzött indokolást, bizonyíték-értékelést elemezte az eljárási szabályok betartásának vizsgálatával is egyidejűleg. E körben kifogásolta, hogy a megyei bíróság a III.r. vádlottra vonatkozó bizonyítékokat felsorolásszerűen jelölte meg, elmulasztva értékelésüket, más bizonyítékokkal való összevetésüket.  III.r. vádlott vallomásainak értékelésekor a megyei bíróság súlyosan iratellenes megállapításokat is tett. Sérelmezte a védő a poligráfos vizsgálat elmaradását, az erre vonatkozó bizonyítási indítvány elutasítását, amely álláspontja szerint nem csak a tényállás felderítetlenségét eredményezte, de mindezek alapján levonható az a következtetés is, hogy a hatóságok nem tartották tiszteletben a vádlottnak a tisztességes eljáráshoz való jogát , mint ahogy ez a joga sérült akkor is, amikor a megyei bíróság az ítélet személyi részében olyan tényeket rögzített, amelyek vonatkozásában jogerős ítélet nem született /kitartottság bűntette/,  sértve az ártatlanság vélelmét. E körben sérelmezte a védő az első fokú bíróságnak a pszichológus szakértő véleményével kapcsolatos megállapításait is. További, az ítélet megalapozatlanságához vezető eljárási hibaként értékelte a házkutatás végrehajtásakor elkövetett törvénysértéseket, a többszörös felismertetésre bemutatás jogellenességét, az NN1 tanú kihallgatásakor alkalmazott közlést és figyelmeztetést. Ez utóbbival kapcsolatosan álláspontja szerint ugyanis NN1 tanú kihallgatásának idejére egyértelművé vált a nyomozóhatóság számára, hogy kik ellen és mi miatt folytat nyomozást. Ez előbbit azonban a tanúval nem közölte a kihallgatását végző nyomozó, így a jegyzőkönyvben rögzített, a tanú esetleges vallomástételének akadályát, mentességi jogát garantáló figyelmeztetés minden tartalom nélküli puszta formaság. Ugyanez mondható el a nyomozás első szakaszában kihallgatott többi tanú vonatkozásában is.

A felismertetésre bemutatással kapcsolatosan előadta, hogy a terheltek fényképének közlésével történt felkutatásukat követően a felismertetésre bemutatást már nem lehetett szabályosan lefolytatni, mint ahogy az is jogszabálysértő volt a nyomozóhatóság részéről, hogy adott terhelt vonatkozásában többször is elvégezték e bizonyítást. Ezt követően a védő a III.r. vádlott cselekményéhez köthető tanúvallomásokat ismertetve elemezte azokat eljárásjogi szempontból állást foglalva a bizonyítás körében való felhasználhatóságukat, mind tartalmukat illetően. Ennek eredményeként azon véleményének adott hangot, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján kétséget kizáróan nem bizonyítható, hogy III.r. vádlott az utcán terhére rótt magatartást akár társtettesként, akár bűnsegédként tanúsította volna.
A cselekmény minősítésével kapcsolatosan I.r. vádlott védőjéhez  kapcsolódva  maga is végig elemezte a 15. sz. irányelv mentén az eseményekből feltárható alanyi és tárgyi oldalon jelentkező tényezőket levonva azt a következtetést, hogy ölési szándékra III.r. vádlott részéről egyik sértett vonatkozásában sem lehet következtetni.

Ami a büntetés kiszabását illetően a védő az adott minősítés mellett is eltúlzottnak tartotta az első fokon kiszabott büntetést. A kiszabott büntetés mértékére vonatkozóan az első fokú ítélet nem tartalmaz indokolást. Erre tekintettel a büntetés lényeges enyhítését indítványozta.

A védő  kifogásolta az első fokú bíróságnak   a bűnügyi költségek  viselésére  vonatkozó döntését is. Hivatkozott arra, hogy az ítélet nem tartalmaz indokolást e vonatkozásban, így az adott rendelkezésből nem következtethető, hogy melyek a vádlottakat indokoltan terhelők és melyek az eljárásban szükségtelenül felmerült , az állam terhén maradó költségek.

Végül a védő kérte, hogy az ítélőtábla szerezze be és tegye tárgyalás anyagává az eljárás ügyészi szakában elkülönített, a helység1-i Városi Bíróságnál 2.Fk.510/2010. szám alatt büntető eljárásban beszerzett környezettanulmányt és a családsegítő központ munkatársának, munkatárs1-nek a vallomásáról készült jegyzőkönyvet, amelyeknek tartalma álláspontja szerint a büntetés kiszabása során bírhat kellő jelentőséggel.

IV.r. vádlott védője a fellebbezés  indokolásában utalva az első fokú eljárásban tartott perbeszédében foglaltakra, IV.r. vádlott cselekményének társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntetteként való minősítését és ennek megfelelően lényegesen enyhébb büntetés kiszabását kérte. Másodsorban fenntartotta az enyhítésre irányuló fellebbezését is kifejtve, hogy az adott büntetés az egyéniesítés követelményének nem felel meg. A nagyszámú és súlyú enyhítő körülmény mellett álláspontja szerint a középmértéknek megfelelő büntetés eltúlzott. IV.r. vádlott nem csak magára, de vádlott-társaira nézve is terhelő vallomást tett nagyban elősegítve a nyomozóhatóság és a bíróság munkáját. Mindezt indokolt és szükséges lett volna megfelelő nyomatékkal értékelni. Hivatkozott a védő arra is, hogy ítéleti bizonyossággal nem mondható ki, miszerint IV.r. vádlott látta sértett1 megszúrását, észlelte a vérfoltot is ruházatán, így nem vonható le az a következtetés esetében, hogy a már súlyosan bántalmazott sértett további kitartó szándékú ütlegelésében vett volna részt.  IV.r. vádlott cselekvősége emellett enyhébb is II.r. vádlotténál, székes támadása életveszélyes sérülés létrehozására nem volt alkalmas, a testi sértésre irányuló szándékával pedig sértett1 kifutása után azonnal felhagyott. Hivatkozott még a védő a vádlott megromlott egészségi állapotára is.  E körülmények  még az adott minősítés mellett is a büntetés lényeges enyhítését indokolják. Az enyhítésre irányuló fellebbezés keretében a védő a IV.r. vádlottat érintő bűnügyi költség mérséklésére is indítványt tett arra hivatkozással, hogy az igen jelentős költséggel járó hemogenetikai vizsgálat IV.r. vádlottal szemben egyetlen bizonyítékot eredményezett, ezért méltánytalan az adott összegben marasztalni. Végül a Fővárosi Bíróság 2.Bk.853/2007/17.szám alatti ítéletéhez fűződő feltételes szabadság megszüntetésére vonatkozó rendelkezés mellőzését is kérte arra utalva, hogy ezen ítélet vonatkozásában a megyei bíróság a törvényt helytelenül alkalmazta.

V.r. vádlott védője a fellebbezés  indokolásában a bejelentett fellebbezést lényegében csak a cselekmény enyhébb minősítésére és a büntetés enyhítésére tartotta fenn. A rendelkezésre álló bizonyítékok, de az adott tényállás alapján is csak annak a következtetésnek a levonására látott alapot, hogy V.r. vádlottnak  a diszkóbeli verekedés kirobbanásáról nem tudott, nem hallotta és nem is látta, a kezdeti történéseket. Nem észlelte sértett1 sértett megszúrását és nem észlelte annak  szúrt sérülését, egyéb módon történő bántalmazását. A maga részéről leadott rúgások iránya a sértett combjától a váll részéig terjedtek és orvosszakértőileg igazoltan csak 8 napon belül gyógyuló sérüléseket okoztak, mely kizárólag a vádlott akaratán múlt, komoly védekező, elhárító tevékenység az adott szituációban a sértett részéről nem történhetett. V.r. vádlott  által kifejtett rugdosás közben a sértettet sem székes, sem egyéb bántalmazás nem érte a vádlott-társak részéről. A vádlottak előre megbeszélt szándékegységére nézve bizonyíték nem áll rendelkezésre, a spontán kialakult szándékegységre vont következtetés is legfeljebb csak súlyos testi sértés okozására irányulhatott.
Ennek alapján V.r. vádlott cselekménye súlyos testi sértés bűntette kísérleteként értékelhető, amely az enyhébb minősülés miatt eleve enyhébb büntetés kiszabását indokolja. A védő a vádlott javára szóló enyhítő körülményként hivatkozott arra, hogy rendezett anyagi és személyi körülmények közt neveli két kiskorú gyermekét, személyéhez nem köthető az helység4-i „szervezkedés", hiszen a I.r.vádlotti családhoz, mint legszorosabb családjához már előző nap megérkezett a kérdéses születésnap megünneplése érdekében. Cselekvőségét illetően pedig megállapítható, hogy az alagsori verekedés legvégén, 12-13 másodpercnyi időre kapcsolódott be a bántalmazásba, annak is enyhébb módját alkalmazva. További nyomatékos enyhítő körülményként kérte értékelni a védő a cselekmény kísérleti szakban maradását, illetve az időmúlást. Mindemellett felhívta a figyelmet az első fokú ítélet belső aránytalanságára is, ami IV.r. és V.r. vádlott büntetéseit illeti.

Összegezve a védő a V.r. vádlott terhére rótt bűncselekményt a Btk. 170.§ /1/ és /2/ bekezdés szerint minősülő testi sértés bűntette kísérletének kérte értékelni a büntetés enyhítése mellett, de az adott minősítés esetére is a kiszabott büntetés mérséklésére tett indítványt.

VI.r. vádlott védője a másodfokú nyilvános ülésen a bejelentett fellebbezést módosított formában tartotta fenn. Elsődleges indítványa a megyei bíróság ítéletének megváltoztatását és a vádlott felmentését célozta mindkét bűncselekmény vádja alól. Másodlagosan szintén az ítélet megváltoztatását, VI.r. vádlott felmentését kérte az 1 rb bűnpártolás bűntettének vádja alól,  a másik cselekmény Btk. 244.§ /1/ bekezdés a/ pontja szerinti minősítése mellett a büntetés enyhítését , közérdekű munka kiszabását indítványozta. Harmadlagos kérelme az első fokú ítélet Be. 373.§ /1/ bekezdés III/a. pontja alapján történő hatályon kívül helyezését és az első fokú bíróság új eljárásra utasítását célozta.

Az elsődleges kérelemmel kapcsolatosan  a védő arra hivatkozott, hogy a vádbeli időszakban I.r. vádlott és VI.r. vádlott élettársi kapcsolatban éltek, de ennek felderítése az első fokú eljárásban nem történt meg. Erre tekintettel az ítélet  VI.r. vádlott vonatkozásában megalapozatlan. Indítványozta, hogy a fellebbezéshez csatolt okirati bizonyítékokra, így VI.r. vádlott írásbeli vallomására, számlamásolatokra és a helység1-i Városi Bíróság előtt folyó a jelen ügytől elkülönített eljárásban felvett bizonyításra is tekintettel  az ítélőtábla vegyen fel bizonyítást az élettársi kapcsolat meglétének tisztázása érdekében. A vádlottak és tanúk kihallgatása útján vizsgálja meg az élettársi közösség meglétét.

Az így beszerzett bizonyítékok alapján, valamint tényről tényre való helyes következtetéssel egészítse ki, illetve pontosítsa a tényállást, majd a hozzátartozói viszonyra tekintettel a Btk. 244.§ /4/ bekezdésében foglaltakra tekintettel VI.r. vádlottat mentese fel az I.r. vádlott vonatkozásában megvalósított bűnpártolás bűntettének vádja alól. A II.r. vádlott érdekében elkövetett bűnpártolással kapcsolatosan a védő arra hivatkozott, hogy a tényállás szerint VI.r. vádlott az I.r. vádlott érdekében elkövetett bűnpártolás során kifejtett magatartásán nem mutat túl, nem jelent többlet magatartást a II.r. vádlott érdekében kifejtett tevékenysége sem, ezért a két cselekmény közt csak látszólagos anyagi halmazat állapítható meg, így  VI.r. vádlott a II.r.vádlott vonatkozásban nyújtott segítség miatt sem vonható felelősségre.

A harmadlagos kérelemhez a védő a tényállás megalapozatlanságát illetően az INDEX internetes hírportáljainak különböző - a cselekményt követő időszakra nézve kiadott - híreinek nyomtatott változatát csatolta, amelynek figyelembe vételével az lenne megállapítható, hogy VI.r. vádlott az időtényezők miatt a lakásban nem szerezhetett információt még arról, hogy a veszprémi gyilkosság feltételezett elkövetőinek neve és fényképe a médiában megjelent, az út során pedig erről az autórádió hibája miatt nem értesülhetett.  Szándékos bűnpártolói magatartás hiányában ugyancsak VI.r. vádlott felmentésének van helye az ellene felhozott vádak alól.

Kérelme alátámasztására a védő azt az érvelést is felhozta, hogy a vádhatóságnak nem sikerült az első fokú eljárás során kétséget kizáróan bizonyítania, miszerint  VI.r. vádlottnak tudomása volt arról, hogy az általa segítségben részesített II.r. vádlott milyen, a Btk-ba ütköző bűncselekményt követett el. Tudata nem fogta át, hogy a terhelt személye köthető a veszprémi eseményekhez, ezért legfeljebb csak a bűnpártolás alapesete róható terhére.

Amennyiben a fenti okfejtést az ítélőtábla nem találná alaposnak, illetve bizonyítás felvételét sem kívánja elrendelni, úgy az első fokú ítéletet - annak megalapozatlansága  és az indokolási kötelezettség súlyos fokú megsértése miatt - kérte a védő az ítélet hatályon kívül helyezését  és az első fokú bíróság új eljárásra utasítását, a megismételt eljárásban I.r. és VI.r. vádlott közti  élettársi kapcsolat, valamint VI.r. vádlott tudattartamának tisztázását.

VII.r. vádlott védője  fellebbezésben az ítélet megalapozatlanságára hivatkozva a felmentésre irányuló fellebbezést fenntartotta. A  megalapozatlanságot a Be. 352.§ /2/ bekezdés c/ és d/ pontjában írt okokra vezette vissza. Álláspontja szerint ugyanis az első fokú ítélet részben iratellenes megállapításokat tartalmaz, részben a megyei bíróság tényről tényre vont le helytelen következtetéseket, érdemben azonban a védő az első fokú bíróság bizonyíték értékelő tevékenységét,  a mérlegelést támadta, amikor a VII.r. vádlottra terhelő vallomást tevő VI.r.vádlott, IV.r.vádlott, és tanú54 tanúk vallomásával VII.r.vádlott és tanú264 vallomásait állította szembe az helység4-i gyülekezésre való meghívást illető történéseket tekintve. Sérelmezte a védő, hogy a megyei bíróság összemosta ítéletében azokat a körülményeket, amelyekből VI.r. és VII.r. vádlott tudattartamára lehetne vonni konkrét következtetéseket. Ez vezetett ahhoz, hogy VII.r. vádlott vonatkozásában is megállapította, hogy a cselekmény elkövetésekor tudomással bírt arról, hogy I.r. és II.r. vádlott előzőleg milyen bűncselekményt követett el, adott magatartásával - ruházat, pénz, felvezető autó biztosítása - miként járul hozzá a felelősségre vonás előli menekülésükhöz, illetve annak megállapításához, hogy a BMW gépkocsi értékesítése is az eljárás sikerének meghiúsítása érdekében történik. A védő mindamellett, hogy az ügyészi súlyosításra irányuló fellebbezést is megalapozatlanak találta, kifogásolta az első fokú bíróság ítéletét a bűnösségi körülményekre nézve is annyiban, hogy az ítéleti megállapítással szemben  VII.r. vádlott egy ízben volt büntetve, így többszörösen büntetett előéletére való hivatkozás tény- és iratellenes, ugyanakkor a kétszeres értékelés tilalmába ütközik ezen elítélésből adódóan a büntetett előélet és a felfüggesztett szabadság próbaideje alatti elkövetésnek az értékelése is. Mindezek alapján összességében a védő a bűnösség kimondása mellett is a büntetés enyhítését indítványozta.
A fellebbezéssel több irányban megtámadott ítéletet az ítélőtábla - az  I.r. és II.r. vádlottak ellen 2 rb felbujtóként elkövetett bűnpártolás bűntette miatt indult eljárás megszüntetésére vonatkozó rendelkezések kivételével, melyekkel kapcsolatban fellebbezést nem jelentettek be - a megyei bíróság eljárásával együtt a Be.348.§ (1) és (2) bekezdése alapján felülbírálta.
A védelem által felhozott eljárási kifogásokkal kapcsolatban az alábbi megállapításokat tette:
A Be.2.§  (2) bekezdése határozza meg a törvényes vád definícióját, eszerint törvényes a vád, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett beadványában meghatározott személy pontosan körülírt, büntető törvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi.

E törvényi szabályozás alapján a vádlónak a vádiratban leírt bűncselekménynek a Büntető Törvénykönyv szerinti minősítése útján kell egyértelműen kifejezésre juttatnia, mit kíván vád tárgyává tenni. (L: a 2006. évi LI. törvényhez fűzött miniszteri indokolás.) A meghatározott személy ellen konkrétan körülírt cselekmény  tehát akkor minősül törvényes vádnak, ha azt a vádló a büntető törvény szerint is beminősíti.
Jelen esetben az ügyész a vádiratban közölte, hogy I.r., II.r., III.r.,  IV.r.,  V.r. terheltek és további személyek ellen csoportosan, köznyugalmat súlyosan megzavarva, nyilvános rendezvényen elkövetett garázdaság bűntette és más bűncselekmények miatt indult bűnügyet a jelen ügytől elkülönítette és azon bűncselekmények miatt jelen ügyben nem, hanem a helység1-i Városi Bíróság előtt emelt vádat.
Az ügyész közlése és a vádirati tényállásban leírt cselekményeknek a vádiratban megjelölt,  Büntető Törvénykönyv szerinti minősítése alapján a jelen ügyben a vád tárgya egyértelműen meghatározott, e felől az első fokú eljárásban nem lehetett kétség. A tárgyalás kezdetén a bírói tanács elnökétől az ügyészhez intézett kérdés ebből a szempontból szükségtelen is volt, hiszen a választ maga a vádirat egyértelműen tartalmazta.
A védelem részéről megfogalmazódott az a kritika is, hogy az ügyek elkülönítésére, illetve vissza nem egyesítésére a személyi és tárgyi összefüggések figyelmen kívül hagyásával, törvénysértő módon került sor. A rendelkezésre álló iratokból megállapíthatóan az ügyek elkülönítése még a vádemelés előtt történt. A megyei bíróság a 2010. június 11. napján hozott 1.B.287/2010/29.számú határozatával az ügyek (vissza)egyesítésére vonatkozó indítványt elutasította. A megyei bíróság végzését a Győri Ítélőtábla a Bkf.329/2010/2. számú, 2010. július 14. napján kelt végzésével  helybenhagyta. Az elsőfokú eljárás során az ügyek  (vissza)egyesítésére  újabb indítványt  már nem terjesztettek elő. A fentiekre tekintettel az ügyeknek az ügyész által történt elkülönítése és a bírói szakban a visszaegyesítés elmaradása jelen ügyben eljárási szabálysértésként nem értékelhető.

Az a körülmény, hogy a tanúk az elkülönített eljárásban a jelen ügyben is felmerülő tényekre vonatkozóan eltérő vallomást tehetnek, a jelen ügyben a vád törvényességének kérdését nem érinti.

A helység1-i Városi Bíróság elé terjesztett vádiratból megállapítható, hogy a bizonyítás az ügyészi indítvány szerint lényegében ugyanarra a személyi körre épül, ebből adódóan nem lehet kizárni azt a védelmi aggályt, hogy ugyanaz a tanú a két eljárásban eltérő tartalmú vallomást ad elő. Ez azonban a városi bíróság által folytatott eljárás iratainak beszerzésével, tárgyaláson való ismertetésével az ítélőtábla megítélése szerint nem küszöbölhető ki. Egyrészt a két ügy a releváns tények vonatkozásában eltérő, élet és testi épség elleni, valamint garázdaságot megvalósító cselekmények vizsgálatát célozza, így a tanúknak nem ugyanarra a tényre kell nyilatkozniuk a két eljárásban. Másrészt a jelen ügyben az eljáró bíróság az indítványoknak megfelelően kihallgatta az érintett tanúkat, illetve beszerezte és tárgyalás anyagává tette írásbeli vallomásukat. Ezeket értékelte, mérlegelte a tényállás megállapításakor.
 A másodfokú bíróság ilyen körülmények mellett nincs abban a  helyzetben, hogy a másik eljárásban felmerült, még csak értékelés alá sem vont bizonyítási eszközből beszerzett bizonyítékokat vessen össze, értékeljen az előtte folyó eljárásban. Ezért nem látta szükségesnek az ítélőtábla III.r. vádlott védőjének indítványára a kérdéses iratanyag beszerzését és tárgyalás keretei közt történő ismertetését.

A következő kifogás a védelem részéről az első fokon eljárt bíróságot az egyik ülnök személyében történt változást követő eljárása miatt érte.

A megyei bíróság  2010. október 25. napján tartott tárgyalásán a tanács elnöke megállapította, hogy az egyik ülnök személyében változás történt, ezért az eljárást meg kell ismételni. Az eljárás megismétlését  az eljárás bírói szakában keletkezett iratok ismertetésével végezte el. A tárgyalási jegyzőkönyvből kitűnően (130. sorszámú tjk. 5. oldal) az ismertetést követően  a tanács elnöke által eszközölt figyelmeztetés után az ügyész, a vádlottak és a védők az ismertetésre észrevételt nem tettek, további ismertetést nem kértek.
A megyei bíróság eljárásával kapcsolatos kifogás szerint az ismertetés nem volt teljes körű, az erre fordított idő (1 óra 25 perc) alatt  arra nem volt lehetőség, továbbá a korábbi tárgyalási napokon video felvételek lejátszására is sor került, és annak megismétlésére nem került sor.
A megyei bíróság eljárása a Be.287.§ (4) bekezdésének az eljárási cselekmény lefolytatása időpontjában hatályos rendelkezései  alapján azonban törvényes volt. A tanács elnöke a jogosultakat figyelmeztette arra, hogy az ismertetésre észrevételt tehetnek, az ismertetés kiegészítését kérhetik. Észrevétel, az ismertetés kiegészítésére irányuló indítvány hiányában nem volt akadálya az eljárás folytatásának.

A bizonyítási eljárás további részében - már az új ülnök részvétele mellett - a bíróság több alkalommal is bemutatta a kérdéses video felvételeket, amelyek teljes körű megismerésére ezáltal az ülnöknek is módja nyílt.
További védői kifogás abszolút hatályon kívül helyezési okra hivatkozással /Be. 373.§ /1/ bekezdés II/d/ pont/ a védelem ellátásával kapcsolatosan merült fel. Már a nyomozás során észlelhető volt  I.r. és V.r. vádlottak  közötti érdekellentét - I.r. vádlott tagadta, míg V.r. vádlott állította, hogy I.r.vádlottnál a bűncselekmény idején kés volt,- a megyei bíróság  a vádlottak érdekellentétét nem észlelte  a 2010. október 26-i és 28-i valamint november 15-i tárgyalást akként folytatta le, hogy mindkét vádlott képviseletét helyettes védőként védő1 látta el. A 2010. november 16-19. napján tartott tárgyaláson V.r. vádlott védője, védő2, illetőleg az ő helyettese, védő3, VII.r. vádlott védője  járt el helyettesként I.r. és  V.r. vádlott védelmében is. A 2010. december 6-án tartott tárgyaláson védő4, I.r. vádlott védője járt el V.r. vádlott védelmében is.
Ugyancsak közös védő járt el a két vádlott érdekében a 2010. december 7-i tárgyalási napon is, amikor a két vádlott közti érdekellentétre az  ügyész a megyei bíróság figyelmét felhívta.
Ezt követően a tanács elnöke az érdekellentét tisztázása körében I.r. vádlottat és  V.r. vádlottat nyilatkoztatta, minek alapján arra a megállapításra jutott, hogy a vádlottak között az érdekellentét fennáll, a vonatkozó bizonyításokat ismét le kell folytatni. Ezt követően a tanács elnöke a tárgyalást félbeszakította. A megyei bíróság védő kizárásáról nem rendelkezett, de a tárgyalás folytatása során I.r. vádlott és V.r. vádlott védelmét más-más védő látta el. A továbbiakban a megyei bíróság a fentiek figyelembe vételével járt el, írásbeli vallomások beszerzésével, korábban meghallgatott tanúk ismételt személyes meghallgatásával és videofelvételek ismételt lejátszásával is megismételte a korábban lefolytatott bizonyítási eljárást. A vádlottak érdekellentéte folytán a közös védő alkalmazásával előállt eljárási szabálysértést a megyei bíróság még saját eljárásában a fentiek szerint kiküszöbölte.
A 2009. december 9-i tárgyaláson a védő kifogásával szemben a jegyzőkönyvből megállapíthatóan az érdekellentétben álló vádlottakat már nem közös védő képviselte, I.r. vádlottat védő1, V.r. vádlottat védő5 ügyvéd képviselte.
A védelem aggályosnak találta a bíróság eljárását egyes tanúkihallgatások alkalmával is. Érvelése szerint ugyanis nem tűnik ki pontosan a jegyzőkönyvből, hogy a 2011. január 11. napján tartott tárgyaláson tanú240 tanún kívül még mely esetleges tanúk kihallgatása folyt a vádlottak távollétében.
A jegyzőkönyvből valóban nem állapítható meg, hogy a vádlottak mikor tértek vissza a tárgyalóterembe, az azonban igen, hogy a távollétükben folytatott bizonyítás anyaga jelenlétükben ismertetésre került, arra érdemi észrevételt nem tettek. Mindezek alapján az első fokú bíróság eljárásában ez esetben sem érhető tetten eljárási szabálysértés, mint ahogy alappal nem kifogásolható az sem, hogy a bíróság eseti szakértők, illetve névjegyzékben nem szereplő tolmács alkalmazásával járt el.

A Be.102.§ (1) bekezdése, illetve a Be.114.§ (3) bekezdése végső soron lehetőséget ad eseti szakértő, tolmács igénybevételére is. Az eseti szakértők, tolmácsok személyével kapcsolatosan a Be. 103. §-ában illetőleg a Be. 114. §. /3/ bekezdésében írt kizárási okok nem merültek fel, a Be. 110.§-a szerinti figyelmeztetés mellett végezték tevékenységüket, amely ennek megfelelően az eljárási szabályok teljes körű betartása mellett folyt.

A kijelölt szakértő, illetve bejegyzett tolmács hiánya az eljárás törvényességét, a meghozott ítéletet semmiben nem befolyásolta.

Ami a video felvételek időjelzőjével kapcsolatos védelmi aggályokat illeti, az ítélőtábla nem tartotta szükségesnek újabb, immár számítástechnikai szakértő bevonását. Kétségtelen, hogy az első fokú ítélet főként az alagsori táncteremben történt eseményeket  a video felvételeknek megfelelően szinte másodpercre behatárolva rögzíti a történéseket, az ítélet megállapításai azonban nem pusztán a video felvételek adatain, hanem az igen széleskörű tanúkihallgatás eredményén alapulnak. A jegyzőkönyvekből megállapíthatóan a megyei bíróság a kihallgatott tanúk előtt is levetített felvételekre történő nyilatkozatással is mindent megtett annak érdekében, hogy megalapozott tényállást állapíthasson meg. Egyetlen - az eseményeket közelről szemlélő, így pontos információkkal bíró - tanú részéről sem hangzott el olyan kijelentés, amely annak akár csak a gyanúját is felvetné, hogy a felvételek manipulálására került volna sor az eljárás keretében.

A Be. 182.§ (1) és (2) bekezdése alapján poligráfos vizsgálat elvégzésére csak az eljárás nyomozati szakában van lehetőség, szaktanácsadó igénybevétele ugyanis csak ekkor alkalmazható. Ezt a vizsgálatot a rendelkezésre álló iratokból megállapíthatóan a nyomozó hatóság nem tartotta szükségesnek, ennek elmaradása azonban már az eljárás későbbi szakaszában nem pótolható. Így az  ítélőtábla a törvény adta lehetőségeken belül  maradva az erre irányuló védelmi indítványt elutasította.

Az eljárás nyomozati szakában folytatott eljárási cselekmények (bizonyítási kísérlet, felismerésre bemutatás, házkutatás) foganatosításával kapcsolatos kifogások az első fokú eljárásban is felmerültek, azokkal kapcsolatban a megyei bíróság az ítéletben kifejtette, hogy az eljárási cselekmények során beszerzett adatokat - azok foganatosítása körülményeit is szem előtt tartva - értékelte, vette figyelembe bizonyítási eszközként és értékelte azokat más bizonyítékok tartalmával összefüggésben.
Összefoglalva a megyei bíróság eljárásában merültek fel a védői közreműködéssel kapcsolatos, figyelemre méltó hibák, a megyei bíróság azonban ezeket észlelte, saját eljárásában kiküszöbölte. Az eljárás teljességét tekintve az irányadó szabályok érvényesültek, eljárási okból az ítélet hatályon kívül helyezésére ezért nem kerülhetett sor.
Az első fokú bíróság eljárását illető, a bíróság pártatlanságát kétségbe vonó kifogások szerint a bíróság az ítélet indokolásában sorozatosan utal a vádlottak cigány származására, a sértetteket ezzel szemben sportolók, kézilabdások, csapattársak megnevezéssel illeti.
Ezzel kapcsolatosan az ítélőtábla álláspontja az, hogy a büntető eljárásban szereplő személyeket az eljárási törvény által megjelölt módon vádlottként, sértettként, egyéb érdekeltként kell megjelölni, más minőségekre való utalás akkor indokolt, ha annak az eset ténybeli vagy jogi megítélése szempontjából jelentősége van.
Köztudomású, hogy Magyarországon a cigányok nagy részükben cigányoknak nevezik magukat, ez az elnevezés jogvédő szervezeteik nevében is megjelenik, pl. az Országos Cigány Önkormányzat esetében. A cigány szó tehát a magyar nyelv része, helye lehet közéleti megnyilvánulásban, akár bírósági ítéletben is, ha annak dehonesztáló tartalmat nem adnak.
A megyei bíróság  az ítélet indokolásában a vádlottakat - többnyire az ügyben szereplő tanúk vallomásának felidézése körében - több ízben cigány, roma társaság megjelöléssel illette, a sértetteket pedig sportoló, kézilabdás, csapattárs megnevezésekkel jelölte meg.
A megyei bíróság eljárása kapcsán nem terjesztettek elő elfogultsági kifogást, nem hivatkoztak arra, hogy a bíróságtól az ügy elfogulatlan megítélése nem várható és az iratok alapján jelenleg sem állapítható meg ilyen kizárási ok. A megyei bíróság eljárása és döntése tehát elfogultsággal nem illethető.
A bírósággal szemben támasztott követelmény azonban, hogy nem elég a részrehajlástól mentesség, a látszatát is el kell kerülni annak, hogy a bíróság az ügyben nem pártatlanul járt el.
A megyei bíróság az ítélet indokolásában szükségtelenül használt a vádlottak cigány származására, a sértettek sportolói minőségére utaló megnevezéseket, mert az ügy ténybeli és jogi megítélése szempontjából nem releváns tényezők.
Az inkriminált megnevezések használata ezért az ítéletben helytelen, mert alkalmas a látszat felkeltésére, hogy a bíróság az ügyben nem pártatlanul, hanem részrehajlóan járt el.
Az ítélet megalapozottságára vonatkozó megállapítások:
A megyei bíróság  által megállapított és az eljárás alapjául szolgáló vád alapján relevanciával bíró tényállás lényege a következő: I.r., II.r., III.r.,  IV.r. és V.r. vádlottak  további 21 személy társaságában 2009. február 8-án éjjel 1 óra után megjelentek helység1-ben a utca41.szám alatti helyszín 1-ben, és a több helyiséges szórakozó hely tetőtéri bár helyiségébe mentek. A társaság tagjai közül többen, közöttük I.r.,  II.r., III.r., IV.r. vádlott , majd őket később követően V.r. vádlott - utóbbi két nő társaságában - az alagsori diszkóba mentek.
Ebben az időben társaságával a lokálban tartózkodott és a zsúfolt alagsori diszkóban partnerével táncolt sértett1 sértett, akit egy - a közelében táncoló - személy, aki nagyobb helyet kívánt magának - lökdösni kezdett. Ebbe az eseménybe beleavatkozva  II.r. vádlott  sértett1 sértettet jobb kézzel  erőteljesen meglökte, majd jobb kezes, horogszerű ütéssel támadta a sértett fejét és mellkasát. A sértett ezt a támadást hátráló mozgással kivédte. Ezt követően III.r. és IV.r. vádlottak is támadóan léptek fel a sértett irányában, IV.r. vádlott  jobb öklével a sértett felé ütött.
A történteket észlelték sértett1 társaságával a diszkóban jelen volt sértett3, tanú331 és sértett2 és beavatkozásra készen elindultak  sértett1 sértettet megtámadók felé. Ugyanakkor másfél-két méterről elindult a sértett felé  I.r. vádlott is, aki bal kezes támadást intézett a sértett ellen ököllel hátulról megütötte őt. Ekkor  III.r. és IV.r. vádlott a sértett segítségére siető társakkal dulakodtak,  I.r. és II.r. vádlottak a sértettel „huzakodtak", aki azonban visszaverte támadásukat.
Miközben sértett1 sértett I.r. vádlottal dulakodott, sértett2 a jobb kezében tartott üveggel rácsapott I.r. vádlott fejének bal oldalára, sértett1 sértett pedig egy nagy erejű jobbkezes horoggal jobb arcfélen, állkapocs környéken ütötte  I.r. vádlottat, aki az ütéstől hátra tántorodott.
Az I.r. vádlott fején szétvert üveg szilánkjai a körülálló  vendégek arcába is vágódtak, az üveg csonkját azonban II.r., III.r., IV.r. vádlottak egyike felkapta és sértett2 és tanú124 felé hajította.
II.r. vádlott ökölcsapása és I.r. vádlott lökése következtében sértett1 sértett a földre került, majd felállt, előbb III.r. vádlottat és IV.r. vádlottat támadva őket védekezésre kényszerítette, majd II.r. vádlott felső testére mért jó néhány nagy erejű ütést.
Ezt észlelve I.r. vádlott a verekedésbe való beavatkozás szándékával ruházatából elővette és kinyitotta  legalább 15  cm pengehosszúságú zsebkését. Kivárva a kedvező alkalmat, amikor sértett1 sértett az őt támadó II.r. vádlottat készült megütni, és ilyen módon a bal oldalát és a hátát mutatta felé, villámgyorsan, hátulról jobb kézzel sértett1 vállát megtaszította, miközben a baljában tartott késsel, közepes erővel, célzottan sértett1 sértettet bal vese tájékát  megszúrta. A támadás következtében sértett1 sértett a földre került.
A szúrás után I.r. vádlott a teste előtt keresztezve kezeit a kés pengéjét a markolatba hajtotta és kését a jobb nadrágzsebébe csúsztatta.
Sértett1 sértett  - még megszúrása előtt - több, szélesen kivitelezett ökölcsapást vitt be II.r. vádlott fejére, akit ezután  egy bal kezes ütéssel és sértett2 közreműködésével - megszúrásával egy időben - a földre  vitt, majd maga is földre került.
II.r. vádlott miután feltápászkodott, a földön fekvő sértett1 sértettet kezdte bántalmazni, feje, mellkasa között ököllel megütötte, gyomorszájon rúgta, üvegpoharat vágott hozzá. Ezt látva sértett3 meglökte, majd kézzel megütötte II.r. vádlottat, akinek védelmére kelt  IV.r. vádlott. Ezt észlelve sértett2  jobb kezes ütéssel II.r. vádlottat találta el,  tanú331  pedig IV.r. vádlottat, majd  II.r. vádlottat is a földre lökte.
III.r. vádlott ezt látva jobb kezében pezsgős üveggel  tanú331 feje felé sújtott, aki az ütés elől elhajolt. Az üveggel  még legalább további két alkalommal is lecsapott, egy ízben  sértett2 fejét is eltalálta.
Eközben sértett3 felsegítette a földről sértett1 sértettet, a földről felpattant  II.r. vádlott és IV.r. vádlott is. II.r. vádlott felszólítására: "Üsd le a székkel!", székért, üvegért indultak az asztalhoz.  Tanú331 ekkor kísérletet tett a támadók megnyugtatására, ez azonban nem vezetett eredményre, IV.r. vádlott egy fémszéket ragadott és azt nagy lendülettel sértett1 sértett felé dobta. Ezzel egy időben II.r. vádlott egy üveget a sértett irányába hajított, amely elől a sértett elhajolt.  II.r. vádlott még egy üveget vett fel, azt a nyakánál eltörte és a törött üveggel maga előtt hadonászott. Támadólag megindult sértett1 sértett felé, végül azonban eldobta az üveget.
IV.r. vádlott ismét felvette az előbb elhajított széket, rádobta sértett1 sértettre, majd azzal a sértett, tanú331, sértett2 és sértett3 irányába döfködve az üvöltözte: „kinyírlak" „megdöglesz", „mindenkit agyonverek".
Időközben V.r. vádlott a társai oldalán történő beavatkozás mellett döntött, sértett1 sértettet egy jobb kezes ökölütéssel megtámadta, majd  IV.r. vádlottal a korábbi székes és öklös bántalmazás következtében földre került sértett1 sértettet a földön „üres" térségbe húzták, ahol V.r. vádlott legalább 5 alkalommal teljes lendületből megrúgta a földön fekvő sértettet, akit ezalatt IV.r. vádlott is rugdosott. A tettlegességbe II.r. vádlott is beavatkozott, kézzel lábbal ütötte verte  sértett1-et.
I.r. vádlott ordítva robbant be és férkőzött közel a földön bántalmazott sértett1-hez és  nagy lendülettel bele rúgott és lehajolva bántalmazta őt. II.r. vádlott egy fémvázas székkel sújtott a sértettre, az ütés azonban legalább részben I.r. vádlott fejének jobb oldalát is érte. II.r. vádlott a székkel ismét lecsapott, ekkorra azonban sértett1 sértettet sértett3-nak sikerült felsegítenie és együtt az alagsori helyiség kijárata felé kísérni. II.r. vádlott harmadszor is ütésre akarta emelni a széket, ebben azonban kívülálló személy megakadályozta. (mindez kevesebb mint egy perc leforgása alatt zajlott le)
Az alagsori helyiség ajtaján kívül várakozó III.r. vádlott az előtte elhaladó sértett1 sértettet lábon rúgta, a mögötte kihaladó  sértett3 után ütött. Az őt követő tanú331-el is konfliktusba került, aki védekező mozdulattal felhátrált előle a lépcsőn.
Az alagsori verekedést követően elsőként tanú124, azután sértett1, majd  sértett2  és tanú331 sietett fel, őket követte vérző fejét tapogató I.r. vádlott, mögötte pedig  sértett3.
Sértett1 sértett és társai az épületből kiérve jobbra fordultak és 8-10 méterre eltávolodva az utcán megálltak.

I.r. vádlott felérve, az emeletre vezető lépcső felé fordulva felordított „gyertek, mert szétbaszták a fejemet".
Ezt követően II.r. vádlott és III.r. vádlott is feljött az alagsorból. Az utcán  II.r. vádlott „na most gyere, na most mutasd meg te geci" kiáltozással bokszoló állásba helyezkedett. Mellette bokszoló állásba helyezkedett III.r vádlott is, míg  I.r. vádlott a társai után kilépve, attól jobbra állt meg. A vádlottak a lokál bejárati ajtajától a tér neve tér irányába 2-3 méterre,  sértett1-el és társaival szembe fordulva egy vonalba rendeződve helyezkedtek el.
Az utcára kiérve sértett1 sértettet társai folyamatosan a helyszín elhagyására bíztatták, sértett1 azonban - észlelve II.r. vádlott magatartását - maga is hadonászva és kiabálva - az helyiség2 bejárata előtti területig hátrálva a helyszín1 ajtaja felé nézve lecövekelt, a tőle 5-6 méterre lévő három vádlott felé felháborodottan mutatta szája környékét arra utalva, hogy vérző sérülést okoztak neki, majd kifordulva tanú331 karjaiból nagy lendülettel visszaindult  a lokál bejárata (vádlottak) irányába.
Eközben a vádlottak felállásában helycsere történt, I.r. vádlott a lokál fala mellől középre III.r. vádlott helyére állt, aki az út szélére állt ki és a három vádlott, mintegy vezényszóra elindult a feléjük közeledő sértett1 és társai felé. Amikor sértett1 egy méterre volt tőlük, szó nélkül ököllel támadtak rá. Sértett1 és a három vádlott között ütésváltás kezdődött. Eközben sértett2   sértett1 védelmére kelve a verekedők közé lépett, sértett3 pedig megpróbálta társait a dulakodástól elrángatni.
A verekedés kezdetén, annak első mozzanataként I.r. vádlott esett neki sértett1-nek, párharcuk során az utca túloldalára, a használtruha üzlet fala közelébe keveredtek át, ahol I.r. vádlotthoz csatlakoztak társai és közösen az épület falához közel szorították sértett1 sértettet.
I.r., II.r. és III.r. vádlottak a kialakuló verekedés során sértett1 sértettet félkörbe fogták, II.r. vádlott többször előre lendülve ugrott sértett1 közelébe, ütötte, rúgta, majd hátra lépett. Amikor eltávolodott, társai - mozgásával összehangoltan - másik irányból a sértett felé oldalaztak és különféle támadó mozdulatokkal bántalmazták.
Sértett2 az utcának a használtruha üzlethez közeli részén megkísérelte II.r. vádlottat leválasztani a sértett1-et támadókról, ütésváltásuk során egy komolyabb ütőmozdulattól II.r. vádlott hátrazuhant az aszfaltra.
Eközben sértett1 széles, kaszáló mozdulatokkal és rúgásokkal védekezett, ennek eredményeképpen I.r. vádlott háttal a bejárati ajtó mellé a földre esett. Azonnal fel is ugrott, nadrágzsebéből elővette kését és azt jobb kezében tartva sértett1 sértettel szemben, annak jobb oldalán, tőle legfeljebb 1-1,5 méterre állva, oldalirányú, köríves csapással, jobbról balra, alulról felfelé irányuló mozdulattal, nagy erővel célzottan szíven szúrta a támadás elől a padkára fellépő, jobb karjával mell magasságban I.r. vádlott ellen kaszáló mozdulatot indító sértett1 sértettet, akit eközben III.r. vádlott 1-1,5 méteres körön belül állva a másik oldala felől, neki balról támadott.
A szúrás hatására sértett1 szívéhez kapott, térdre esett és jobb oldalára a hátára zuhant el. A földön fekvő sértettet I.r és III.r. vádlott még kétszer fejbe és kétszer hátba is rúgta, majd III.r. vádlott a lokál bejárati ajtaján át a tetőtéri bár felé elrohant.

Sértett1 földre kerülése után sértett2 igyekezett őt megközelíteni, de a fölötte ugráló I.r. és III.r. vádlottaktól nem tudott hozzáférni, közben pedig az aszfaltról felpattanó II.r. vádlott - I. és III.r. vádlottak testközeli, szándékerősítő jelenlétében - zsebéből elővett egy legalább 10 cm pengehosszúságú, minimum 3-4 cm pengeszélességű zsebkést és azzal bal oldalról, hátulról, legalább közepes erővel bal vesén szúrta a barátjához lehajolni igyekvő sértett2 sértettet.
III.r. vádlott  sértett1 sértett utcai összerogyását követően az épületbe történt berohanása során az emeletre vezető lépcső utolsó fordulójáig felfutva  „Gyertek, nagy baj van, a Cs... megvadult" szavakkal kiabált be társaságuk tetőtéri bárjában maradt 13 tagjának. A társaság tagjai a bárt  azonnal elhagyták, kitódultak az utcára. A lépcsőn lefelé haladva egyikük azt ordította: "ezt nem kellett volna, most meg fogsz dögleni".
Sértett2 megszúrása után  II.r vádlott is ott ugrált sértett1 sértett felett, fenyegető magatartást tanúsított, a sértett segítségére siető sértett3-at kezdte méregetni, hogy megüsse-e. Végül II.r. vádlott - I.r. és III.r. vádlottak bátorító jelenlétében - jobb lábával nagy erővel fejbe rúgta sértett3-at, aki ettől a földre zuhant.
Ezt követően  sértett2 kívülálló személy útmutatása alapján elindult a kórház felé, tanú124 és tanú331 pedig II.r. és III.r. vádlottak fenyegető magatartása elől elmenekültek a helyszínről, sértett1 sértett pedig a helyszínen földön fekve maradt.
IV.r és V.r. vádlott a történtek után került az utcára az alagsori helyiségből és miután a történtekről tájékozódott IV.r. vádlott I.r. vádlottat felelősségre vonta: „Miért kellett megszúrni, te fasz„ Ezután I.r. vádlott pánikszerűen elhagyta a helyszínt.
 II.r vádlott a földön élettelenül fekvő sértett1-hez lépett, majd „Menjünk gyorsan, gyorsan" szavakkal menekülésre biztatta társait, azokkal együtt gépkocsikba szállva távoztak.
A gépkocsiban III.r. vádlott dühöngött, többször szóvá tette,hogy „Cs.... teljesen megőrült, nem tudtam lefogni". Találkozásuk alkalmával III.r.vádlott ingerülten támadt I.r. vádlottnak és II.r. vádlottnak: "Minek szurkálódtok!" A szúrások leadását  I.r. vádlott a fejbeütésével, míg II.r. vádlott azzal magyarázta, hogy „azért szúrtam meg a másikat, mert nagyon keményen verekedtek ezek a gecik, és akit megszúrtam, állandóan belenyúlkált a verekedésbe!"
A helyszínre kihívott mentők sértett1 sértettet a helység1- Megyei Kórházba szállították, ahol a mellkasi szúrt sérülés miatt bekövetkezett halálának beálltát megállapították.
Az alagsori bántalmazás során sértett1 sértettet   vese zsíros tokját  érte szúrás, ennek következtében a vese állomány nem sérült, annak következtében jelentős vérvesztés, életveszélyes állapot sem alakult ki. A szúrt sérülés 2-3 hét alatt meggyógyult volna. A vesekörnyéki szúrás, az azt létrehozó erőbehatás egyébként alkalmas volt a ténylegesen bekövetkezettnél súlyosabb sérülés, akár az élet kioltásával járó  sérülés okozására is.
Sértett2 és  sértett3 sértetteket  kórházi ellátásban részesítették. Sértett2 az őt ért szúrás következtében bal veséjén áthatoló, életének kioltására alkalmas sérülést szenvedett, életét az orvosi beavatkozás mentette meg. Bal veséjét ennek során el kellett távolítani, minek következtében maradandó fogyatékossága keletkezett.  Sértett3 a bántalmazás következtében ténylegesen 6 hét alatt gyógyuló sérüléseket szenvedett, maradandó következményeket orvosi ellátás hárította el. A bántalmazás  egyébként alkalmas volt életveszélyes sérülés kiváltására is.
 I.r. és II.r. vádlott az eset után gépkocsival helység3-ra utaztak, és  I.r. vádlott barátnője, VI.r. vádlott nevére bérelt lakásba mentek, ahol VI.r. vádlottal II.r vádlott azt közölte, hogy nagy bajt csinált, sérüléseivel a balesetire nem mehet, mert annak nyoma lenne. Később, 2009. február 8-án 12-14 óra közötti időben a lakásba megérkező III.r. és IV.r. vádlottakat VI.r. vádlott már azzal a hírrel fogadta, hogy a rádióból hallotta és a híradásokból is az folyik, hogy mi történt helység1-ben, meghalt egy sportoló, késelés áldozata lett. I.r. vádlott erre azt a kijelentést tette: „Te jó ég, mit tettem, megöltem egy embert, gyilkos vagyok, ezért életfogytot fogok kapni!" Ezt a kijelentést VI.r. vádlott is hallotta.
I.r. és II.r. vádlott közösen  elhatározták, hogy külföldre távoznak, amihez  VI.r. és VII.r. vádlottak segítségét kérték, akik a híradásokból és a beszélgetések alapján tudtak arról, hogy I.r. és II.r. vádlottak részt vettek a helység1-ben elkövetett bűncselekményekben. Ennek ismeretében VII.r. vádlott II.r. vádlottnak - vérrel szennyezett és szakadt - ruházata lecseréléséhez váltóruhát vitt, illetve pénzt adott és segített 550.000 Ft euróra történő beváltásában, valamint „felvezető autó" vezetőjeként biztosította a vádlottak útját Ausztriáig. VI.r. vádlott kölcsön kérte tulajdonosától a rendszám1 frsz-u Audi A6 Avant 2.5. TDI típusú személygépkocsit, amellyel a hatóságok üldözése elől - kérésükre - Ausztrián át Svájcba próbálta menekíteni I.r. és II.r. vádlottakat.
2009. február  8-án 20.50 órakor Ausztriában az A2 autópálya Graz irányába tartó pályatestén I.r. vádlottat és II.r. vádlottat elfogták és kiadatási őrizetbe vették.
Az első fokú bíróság ítéletének tényállásához kapcsolódóan az ítélőtábla az alábbi megállapítást teszi:

A vádemelést az ügyben  széleskörű nyomozás előzte meg, a nyomozóhatóság igen nagyszámú tanú, szakértő bevonásával és egyéb - helyszíni szemle, bizonyítási kísérlet, házkutatás, felismertetésre bemutatás stb. - nyomozati cselekmény elvégzésével próbált meg felderíteni, beszerezni minden bizonyítékot, amely egyben az első fokú bíróság eljárását is meghatározta a bizonyítás során.

A megyei bíróság a bizonyítási eljárásban a vádban előterjesztett indítványnak megfelelően megvizsgálta a nyomozás során összegyűjtött bizonyítékokat. Az életkörülményeik megváltozása miatt a tárgyalás idejére közvetlenül meg nem hallgatható tanúk vonatkozásában is minden, az eljárási törvény adta lehetőséget kihasználva kísérelte meg az adott bizonyítékok beszerzését és az általa vétett eljárási hiba folytán is minden lényeges bizonyítást megismételve folytatott le az ügy szempontjából teljes körű bizonyítási eljárást. A rendelkezésre álló bizonyítékokat gondos mérlegelésnek vetette alá, részleteiben elemezve és indokolva - az adott részcselekményeket illetően is -, hogy azok alapjául miért és mely bizonyítékokat fogadta el. Bizonyítékértékelő, mérlegelő tevékenysége megfelel a logika szabályainak, ezért a másodfokú eljárásban alappal nem támadható.

E tényállást az ítélőtábla a Be. 352.§ /1/ bekezdés a/ pontja szerint kiegészíti azzal, hogy sértett1 sértett, halálának időpontjában 26 éves volt, illetve, hogy a tényállásban leírt esetet megelőzően a vádlottak és a sértettek nem ismerték egymást és közöttük semmiféle kapcsolat nem volt.

Ugyanakkor a tényállásból a fellebbviteli főügyészség indítványának megfelelően az ítélőtábla az ítélet tényállásából mellőzi  III.r. vádlott terhére megállapított, tanú331 és sértett2 sérelmére elkövetett cselekményt, miszerint  III.r. vádlott pezsgős üveggel  ismételten is a nevezett sértettek feje felé sújtott és egy ízben sértett2 fejét el is találta. A vádlottnak ez a cselekménye a vádban nem szerepelt, így a megyei bíróság  ennyiben túlterjeszkedett a vádon.

Mellőzni kellett továbbá az ítélet személyi részéből I.r., II.r., III.r. vádlottat érintően a helység1-i Városi Bíróság előtt folyó ügyben vád tárgyává tett, de még jogerősen el nem bírált, a jelen ügyben nem vizsgált kitartottság bűntettéhez kapcsolódó megállapításokat is az ártatlanság vélelmének követelménye szerint.

Mellőzi az ítélőtábla a tényállásból II.r. vádlottnak sértett2 megszúrása idejére I.r. és III.r. vádlott jelenlétének szándékerősítő megjelölésére valamint  II.r. vádlottnak a sértett3  sértett bántalmazásának idejére I.r. és III.r. vádlott jelenlétének bátorító megjelölésére vonatkozó megállapításokat, mert ezek nem ténymegállapítások, hanem a cselekmény jogi értékelése körébe tartozó meghatározások.

A fellebbviteli főügyészség indítványában megjelölt, az elsőfokú ítélet bizonyítékokat elemző és jogi értékelést tartalmazó egyes részeinek a  tényállásba emelésére viszont az ítélőtábla az iratok tartalma alapján nem látott lehetőséget.


Az első fokú ítélet megalapozatlanságával kapcsolatos védelmi kifogásokat az ítélőtábla nem tudta osztani VI.r. vádlott esetében sem. A nyomozás kezdetén VI.r. vádlottat tanúként hallgatták ki az ügyben, közölve, hogy ki ellen, milyen bűncselekmény miatt folytat eljárást a nyomozóhatóság. A kihallgatási jegyzőkönyvből megállapíthatóan a tanú teljes körű, tehát törvényes figyelmeztetése a kihallgatás kezdetén megtörtént. Ennek részét képezte a hozzátartozói viszonyból eredő - a tanú kihallgatásának esetleges akadályát képező -, a Be. 82. § /1/ bekezdés a/ és b/ pontjában írt azon figyelmeztetés is, hogy a tanúvallomást megtagadhatja a terhelt hozzátartozója, illetve az, aki magát, vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná az ezzel kapcsolatos kérdésben akkor is, ha a tanúvallomást pusztán a hozzátartozói viszonyra tekintettel nem tagadta meg. VI.r.vádlott ekkor úgy nyilatkozott a jegyzőkönyv tanúsága szerint, hogy I.r. vádlottal kapcsolatosan hozzátartozói viszonyban nem áll, vallomástételének akadálya nincs. Vallomásában beszámolt I.r. vádlotthoz fűződő kapcsolatáról, időre pontosan megjelölve, hogy mettől meddig éltek élettársi kapcsolatban, egyértelművé téve, hogy a bűncselekmény elkövetése idejét tekintve az már jóval korábban megszakadt, azt követően szerelmi viszonyként jellemezve számolt be a néhány napos együttlétük alatti eseményekről. Az eljárás további részében sem merült fel  VI.r., de meg kell jegyezni I.r. vádlott részéről sem, hogy ők a bűncselekmény elkövetésekor élettársi viszonyban voltak. VI.r. vádlott a bíróság előtt nem tett vallomást, megfelelő védelem biztosítása mellett sem hivatkozott az adott ügyben bűntelenségét kizáró hozzátartozói viszonyára I.r. vádlottal a cselekmény idejére. Mindezek alapján a rendelkezésre álló adatokból következően a megyei bíróság nem is sérthette meg ügyfelderítési kötelezettségét, amikor erre nézve további bizonyítást nem folytatott és tényállásában VI.r. vádlottat I.r. vádlott barátnőjeként nevezte meg és e minőségében vette figyelembe a bűnösség megállapításánál.

A büntetőeljárási törvény értelmében a bíróság eljárása körében az ügyben előterjesztett bizonyítási indítványokat, ebből adódóan az ehhez becsatolt iratanyagot is megvizsgálja mielőtt döntést hoz az adott kérdésben. Ezt követve az ítélőtábla is megismerte és értékelte a védelem által becsatolt, illetve a kérelemre beszerzett bizonyítási eszközöket, amelyek alapján úgy döntött, hogy azok nem alkalmasak még a védelmi tényállítás valószínűsítésére sem, nem szolgálnak hitelt érdemlő tényadatokkal ezért nem vett fel bizonyítást, nem tette tárgyalás anyagává az indítványhoz csatolt szemétszállítási szerződés adatait tartalmazó szerződést - amely nem mutat túl a VI.r. vádlott vallomásában elhangzott élettársi kapcsolat határain -, másrészt az utazási dokumentumok szintén csak a közös külföldi utazás tényének,  de semmivel nem többnek az igazolására szolgálnak. A megküldött, a helység1-i Városi Bíróság előtt folyó ügy adataiból megállapítható, hogy  VI.r. vádlott tanúkénti kihallgatására az adott ügyben nem e cselekményeket érintően és nem az adott időpontot érintően került sor, így az abban az eljárásban jogerősen megállapított vallomástételének akadályát jelentő hozzátartozói viszony egyrészt nem releváns, másrészt amúgy sem köti jelen eljárásában az ítélőtáblát. Összességében tehát VI.r. vádlott nem tudott felhozni olyan bizonyítási eszközöket, amelyek az első fokú ítélet rá vonatkozó részének megalapozatlanságát akár csak megkérdőjelezhették volna, így a táblabíróság nem találta szükségesnek az indítványozott bizonyítás felvételét, vagy még kevésbé látta indokát megalapozatlanság miatt az első fokú ítélet hatályon kívül helyezésének és az első fokú bíróság új eljárásra utasításának. Ez okból tekintett el az ismételt védelmi bizonyítási indítványban megjelölt személyek kihallgatásától is.

I.r. vádlott sérelmezte, hogy az első fokú bíróság nem engedélyezte számára a szúrás leadásának rekonstruálását, ezáltal az ítéleti tényállás téves megállapításokat tartalmaz. E körben a megyei bíróság minden részletére lebontva, az ügyben beszerzett orvosszakértői vélemény adatival összevetve jutott arra az adott következtetésre, hogy a cselekmény úgy nem történhetett, ahogy a vádlott szóban a tárgyalás keretében előadta, így e körben megint csak nem mondható el, hogy ügyfelderítési kötelezettségének nem tett eleget, amikor nem adott helyt a szúrás leadása mikéntjének vádlott részéről történő bemutatására irányuló védelmi bizonyítási indítványnak.

A tényállás megállapítása szempontjából lényeges az a körülmény, hogy az események akár a lenti, akár a fenti történéseket tekintjük, igen rövid idő alatt, váratlanul következtek be. Mindez magával vonja, hogy a tanúk részére rendkívül kevés idő állt rendelkezésre az események megfigyelésére, rögzítésére. Ahogy az első fokú bíróság is hivatkozott rá, egyes szemtanúk észlelését nem csak a fenti körülmények, hanem esetleges ittas állapotuk, pillanatnyi lelki megrázkódtatásuk is  befolyásolta, gátolta.  Az azonban a video felvételek időkijelzőjének figyelembe vételével történt - a hozzávetőleges, semmiképpen nem objektív adatokon alapuló - számítások nélkül is megállapítható volt a tanúvallomásokból, hogy az események - a terheltek személyét illetően is - úgy és akként történtek, ahogy azt az első fokú bíróság rögzítette az ítéletében.  Így III.r. vádlott esetében sem látta az utcai verekedést illetően a bíróság megalapozatlannak az első fokú ítéletet.   III.r. vádlott - tanúk által is leigazolt vallomása - már önmagában is ellentmond saját védekezésének. Állítása szerint ugyanis, nem is vett részt sértett1 bántalmazásában, nem volt jelen megszúrásakor, földre esésénél. Ezzel együtt nem adott magyarázatot arra, hogy mi volt a kiváltó oka annak, hogy sürgetően felszaladt a bárban tartózkodó társaihoz azzal a felkiáltással, hogy „gyertek, mert a Cs... megvadult".  Ezen kijelentéséből, viselkedéséből egyértelműen arra kell következtetni, hogy ott volt és a tanúvallomások szerint maga is résztvevője volt I.r. vádlott és sértett1 közti verekedésnek, majd arról is meggyőződött, hogy a sértett nem mozdul a földről, vagyis "nagy baj van".

E körben egyes tanúvallomások, részbeni felismertetésre bemutatások bizonyítéki körből való kiemelésével, az objektívnek egyáltalán nem mondható időtényezőkre figyelemmel is a védelem részéről lehet hivatkozni a tényállás megalapozatlanságára, de a teljes bizonyítéki körből leszűrhető adatok mellett az első fokú bíróság mérlegelésével megállapított tényállás ily módon alappal nem támadható.

Ugyancsak a bizonyítékokon alapuló, okszerű, logikus mérlegelésen alapszik a tényállás VI.r. és VII.r. vádlottak tudattartamát illetően is. A megyei bíróság a tényállást VI.r. és VII.r. vádlottak részbeni beismerő vallomása, IV.r.vádlott, tanú7, tanú54 és tanú119 vádlottakra nézve tett terhelő vallomása alapján állapította meg. Az adott vallomások valóságtartamának megkérdőjelezésére utaló okot feltárni nem lehetett. Az eljárás során fel sem merült, hogy VI.r. és VII.r. vádlott csak és kizárólag a médiából értesült, értesülhetett volna arról, mi történt a kérdéses veszprémi éjszakán. Így annak a ténynek a tisztázása, hogy a média mikor kezdte el közölni a történéseket, kinek, milyen lehetősége volt - autórádió, televízió - hiányában a hírszerzésre és adott vádlottakhoz való kötésére az ítélőtábla megítélése szerint nem bír relevanciával. Ezért további bizonyítást e körben sem kívánt felvenni még kevésbé látta indokát az ítélet - megalapozatlansági okból történő - hatályon kívül helyezésének sem.

 Ugyancsak nem talált megalapozatlansági okot a táblabíróság a minden szempontból meggyőző, szakmailag alátámasztott orvosszakértői véleményeken alapuló tényállási részeket illetően sem, így újabb orvosszakértő bevonását, vagy a szakvélemények kiegészítését sem látta szükségesnek. II. r. vádlott vonatkozásában az aszfaltra esését követő magatartásában nem volt észlelhető arra utaló jel, amely felvetette volna a szúrás pillanatában fennálló beszámítási képességének külön vizsgálatát.

Az ítélet megalapozatlanságára vonatkozó védelmi érveléseket a kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla nem fogadta el, a fentiekben megjelöltek szerint kiegészített és helyesbített tényállás alapján bírálta felül a megyei bíróság ítéletét a Be.352.§ (2) bekezdése értelmében.

Az irányadó tényállás alapján helyesen vont következtetést a megyei bíróság valamennyi vádlott bűnösségére.
A megyei bíróság az ítélet rendelkező részében megnevezte a vádlottak terhére megállapított bűncselekményeket és megjelölte azok Büntető Törvénykönyv szerinti minősítését, az ítélet indokolásában a tényállás elemzésével a vádlottak bűnössége  és cselekményeik minősítése  tekintetében kifejtette véleményét, de egyik vádlottnál sem jelölte meg azokat a törvényhelyeket, amelyekben meghatározott tényállásokat a vádlottak kimerítették, és amelyek alkalmazásával bűnösségüket megállapította, büntetéseiket meghatározta.
A Be 258.§ (3) bekezdés e) pontja értelmében az ítélet indokolása összefüggően tartalmazza a bíróság által megállapított tényállás szerinti cselekmény jogi minősítését az alkalmazott jogszabályok megjelölésével. A megyei bíróság ítéletének indokolása ennek a követelménynek nem felel meg.
Az ítélet rendelkező részében foglaltak és az indokolásban ehhez fűzött magyarázat alapján  a megyei bíróságnak a cselekmények minősítését illetően elfoglalt álláspontja megismerhető, azonban a cselekmények minősítésével az ítélőtábla nem mindenben értett egyet .
A Veszprém Megyei Főügyészség vádiratában I.r., II.r. és III.r. vádlottat 1-1 rb, a Btk. 166.§ /1/ bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő és büntetendő emberölés bűntettével, mint társtetteseket, 1 rb, a Btk. 170.§ /1/ bekezdésébe ütköző és a /6/ bekezdés I. fordulata szerint minősülő és büntetendő életveszélyt okozó testi sértés bűntettével, mint társtetteseket, valamint 1 rb, a Btk. 170.§ /1/ bekezdésébe ütköző és a /4/ bekezdés I. fordulata szerint minősülő és büntetendő maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés bűntettének kísérletével vádolta meg. Ez utóbbi bűncselekményt a vád szerint I.r. és III.r. vádlottak, mint bűnsegédek követték el.
A megyei bíróság  a 2011.március 25.napján tartott tárgyaláson az 1.B.287/2010/330/XI.számú végzésével a Be. 270.§-a szerint eljárva megállapította, hogy a vádirati tényállás alapján I.r., II.r. és III.r. vádlottak sértett1 és sértett2 sérelmére elkövetett  cselekménye  a vádtól eltérően a Btk. 166.§ /1/  bekezdése és /2/ bekezdés f/ pontja alapján társtettesként több emberen elkövetett emberölés bűntette Btk.16.§-a szerinti kísérletének minősülhet.
A 2011.május 6. napján tartott tárgyaláson pedig az 1.B.287/2010/389/XV. számú végzésével azt mondta ki, hogy I.r., II.r. és III.r. vádlottak sértett3 sérelmére megvalósított cselekménye a vádtól eltérően a Btk. 170.§ /1/ és /6/ bekezdés I. tétele szerint életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérletének minősülhet.
A vádat képviselő ügyész bizonyítási eljárás befejezését  közvetlenül megelőzően a vádat annyiban módosította I.r., II.r. és III. r. vádlottak bűnösségét - sértett1 és sértett2 sérelmére elkövetett cselekmények miatt -  a Btk.166.§ (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés f) pontja szerint minősülő és büntetendő, társtettesként, több emberen elkövetett emberölés bűntette kísérletében kérte megállapítani.
A megyei bíróság I.r. , II.r. és III.r. vádlottak bűnösségét  sértett1 sérelmére elkövetett cselekményeikkel kapcsolatban a módosított váddal egyezően mondta ki, sértett3 sérelmére elkövetett cselekményeiket pedig életveszélyt okozó testi sértés bűntettének (Btk.170.§ (1) bekezdés és (6) bekezdés I. fordulat) minősítette, mely cselekményben I.r. és III.r. vádlottak bűnsegédi bűnrészességét állapította meg.
IV.r. és V.r. vádlottak sértett1 sérelmére elkövetett cselekményeit társtettesként elkövetett, életveszélyt okozó testi sértés bűntett kísérletének (Btk.170.§ (1) bekezdés (6) bekezdés I.fordulat) minősítette.
Az ítélőtábla I.r., II.r. és III.r. vádlottaknak sértett1  és sértett2 sérelmére elkövetett cselekményei minősítésével nem értett egyet.
A Btk.166.§ (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés f) pontja szerint minősülő és büntetendő több emberen elkövetett emberölés bűntette annak terhére állapítható meg, aki szándékosan több (legalább kettő) ember életét oltja ki. Amennyiben a vádlott cselekménye következtében a sértettek  nem halnak meg, vagy csak egy ember veszíti életét, e bűncselekmény Btk.16.§-a szerinti kísérlete megállapításának van helye.
A bűncselekmény miatt a Büntető Törvénykönyvben meghatározott valamennyi elkövetői minőség alapján felelősségre vonásnak van helye. Társtettesi minőségben azok vonhatók felelősségre akik a több ember kioltásának szándékával a cselekményeket egymás tevékenységéről tudva, közösen követik el. (Btk.21.§ (3) bekezdés)
A Btk.170.§ (1) bekezdésében meghatározott és a (6) bekezdés I . fordulata szerint minősülő és büntetendő életveszélyt okozó testi sértés bűntette akkor állapítható meg, ha a testi sértés okozásának szándékával elkövetett cselekmény a sértett életveszélyes állapotát idézi elő. Amennyiben ilyen szándék mellett az életveszély okozására alkalmas cselekmény a sértett életveszélyes állapotát nem idézi elő, e bűncselekmény Btk.16.§-a szerinti kísérlete állapítható meg.
Az elkövetők bűnösségére (szándékára), a cselekmények Büntető Törvénykönyv szerinti minősítésére a megállapított tényállás alapján lehet (és kell) következtetni.
Az irányadó tényállás  1. pontjában foglaltak alapján megállapítható, hogy I.r., II.r., III.r., IV.r. és V.r. vádlottak között -   ráutaló magatartásukkal -  sértett1 sérelmére testi sértés okozására szándék és akarategység alakult ki. A sértett bántalmazásának módjából, a támadás erőteljességéből és az eszközhasználatokból megállapítható, hogy a vádlottak cselekménye alkalmas volt arra, hogy annak következtében a sértett életveszélyes sérüléseket is szenvedjen. Cselekményeik ilyen lehetséges következménye a vádlottak számára is felismerhető volt. A vádlottak azonban az életveszélyes következmények lehetősége iránt  közömbösséget tanúsítottak, így a tényállás 1.) pontjában leírt magatartásukkal, mint társtettesek kimerítették a Btk.170.§ (1) bekezdésében meghatározott és a (6) bekezdés I. fordulatában meghatározott életveszélyt okozó testi sértés bűntettének a Btk.16.§-a szerinti kísérletét.
A tényállás 1. pontjában leírtak alapján a testi sértésre irányuló szándékon nem mutat túl I.r. vádlott cselekvősége sem, mely a sértett életének veszélyeztetése nélkül, önmagában 2-3 hét alatt gyógyuló sérülés okozásával járt.
A tényállás 2. pontjában írt cselekmények szervesen illeszkednek az előzményekhez, a lokál alagsorában elkezdődött verekedés utcai folytatásaként. A tényállás alapján  I.r. , II.r. és III.r. vádlott terhére sértett1 sértettel szemben továbbra is megállapítható a testi sértés okozására irányuló szándékegység, mely kiterjedt a sértett1 védelmében a tettlegességbe bekapcsolódó sértett2 sértettre és sértett1 segítségére siető sértett3 sértettekre is. A sértettek bántalmazásának módja, erőteljessége alapján az a következtetés is levonható, hogy a vádlottak cselekményei életveszély okozására is alkalmasak. Ilyen következmények lehetősége a vádlottak előtt is felismerhető volt, azok iránt azonban közömbösséget tanúsítottak.
A tényállásból megállapíthatóan I.r. vádlott a társaival fennálló, testi sértés okozására irányuló szándékegység keretein túllépett, amikor kését elővette és azzal sértett1 sértetten mellkasi szúrt sérülést ejtett. E cselekménye alapján - figyelemmel az alkalmazott eszközre, a támadás erejére, a támadás létfontosságú szervre irányultságára, - a vádlott egyenes ölési szándékára kell következtetni.  I.r. vádlottnak a sértett1 sértett sérelmére elkövetett cselekménye ezért a Btk.166.§ (1) bekezdésében meghatározott és büntetni rendelt emberölés bűntettének minősül.
 II.r. vádlottnak sértett2 sérelmére elkövetett cselekménye ugyancsak meghaladja a  testi sértés okozására irányuló szándékegység kereteit. A tényállásban leírt magatartás ( a sértett veséjének átvágásával járó, közvetlen életveszélye okozása) arra enged következtetni, hogy a  cselekmény alkalmas volt arra, hogy  a sértett halálát előidézze. E következmény a vádlott számára is felismerhető volt, azonban e lehetséges  következmények iránt a vádlott közömbösséget tanúsított. II.r. vádlottnak sértett2 sérelmére elkövetett cselekménye ezért a Btk.166.§ (1) bekezdésében meghatározott, eshetőleges szándékkal elkövetett emberölés bűntette Btk.16.§-a szerinti kísérletének minősül.
A megyei bíróság  vádlottaknak a testi sértés okozására irányuló, kétség kívül fennálló akarategységét I.r., II.r. és III.r. vádlottak vonatkozásában  ténybeli alap nélkül terjesztette ki több ember élete kioltására irányuló akarategység megállapítására.
Az irányadó tényállás szerint I.r. vádlott testi sérülés okozására alkalmas cselekményeivel szemben sértett1 sértett erőteljes ellenállást fejtett ki, kaszáló mozdulatainak és rúgásának következtében I.r. vádlott az aszfaltra esett. I.r. vádlott a földről felpattanva vette elő  ruházatából kését és szúrta meg  azzal célzottan, irányított mozdulattal sértett1-et olyan váratlanul, hogy magát a szúrást közvetlen közelben álló személyek sem észlelték.
A megállapított tények alapján az a következtetés vonható le, hogy  I.r. vádlott ölési cselekménye rögtönös szándékú volt, indulatos állapotában a szándék kialakulását - közbenső gondolati tényezők nélkül - nyomban követte annak végrehajtása. A rögtönös szándékú cselekmény tekintetében a vádlott társakkal fennálló akarategység fennállására következtetni nem lehet.
 A közös elkövetés hiánya ugyancsak megállapítható a tényállásból,  II.r. vádlott sértett1 sértett élete kioltását eredményező cselekményben nem vett részt, azt nem is észlelte, az elkövetés időpontjában sértett2-vel történt ütésváltása következtében éppen a földön volt. III.r. vádlott a cselekménynél jelen volt, a tényállás szerint a földről felugró I.r. vádlottal együtt tovább támadta sértett1-et. A tényállás azonban nem tartalmaz konkrétumot arra vonatkozóan, hogy miben állt ekkor  III.r. vádlott támadó magatartása, így az legfeljebb fenyegető jelenlétként értékelhető. Figyelemmel azonban az ölésre irányuló szándék rögtönösségére, abban való szándékegység III.r vádlott részéről is kizárható.
A megyei bíróság III.r. vádlott utólagos magatartását (a földre került sértett1 bántalmazását)  úgy értelmezte, hogy ezáltal leleplezte I.r. vádlottal fennálló, a sértett megölésével kapcsolatos szándékegységét. E következtetés megvonásánál a megyei bíróság nem vette figyelembe  a vádlott utólagos magatartásának szintén megállapított más elemeit, így a lokál tetőterében tartózkodó társak riasztását és vádlott társai utólagos felelősségre  vonatkozó kijelentéseit. Ezt figyelembe véve III.r. vádlott utólagos magatartása sem igazolja, hogy emberölés tekintetében szándékegység, annak közös elkövetésében való részvétel terheli.
Nem állapítható  meg I.r és III.r. vádlottakkal fennálló szándékegység  II.r. vádlottnak sértett2 sérelmére elkövetett élet elleni cselekménye vonatkozásában sem. Egyrészt, mert II.r. vádlott cselekménye is indulati, rögtönös szándékból fakadó volt, melynél vádlott társakkal fennálló szándékegység fogalmilag is kizárt, másrészt annak végrehajtása tekintetében a tényállás I.r.  és III.r vádlottak terhére mindössze testközeli jelenlétet állapít meg, melyet - előlegezve a cselekmény minősítését a tényállásban - szándékerősítőnek nevez. A megyei bíróság azonban figyelmen kívül hagyta, hogy sértett2 az élete kioltására irányuló tevékenységet megelőzően nem fejtett ki támadó magatartást a vádlottakkal szemben, éppen sértett1 sértettnek akart segítséget nyújtani,  és ekkor sem I.r., sem III.r. vádlott ellen nem tanúsított  támadó magatartást. II.r. vádlott ekkor még az előzmények során felkelt  indulatában váratlanul  szúrta meg a sértettet.
Ilyen tényállás mellett I.r. vádlott és III.r. vádlott testközeli jelenléte  II.r. vádlott emberölés okozására irányuló szándéka tekintetében szándékerősítőnek tekintetni nem lehet. Testközeli jelenlétük a testi sértés okozásában fennálló szándékegység keretében sértett2 sérelmére életveszélyt okozó testi sértésben való bűnsegédi bűnrészességnek minősül.

II.r. vádlottnak az sértett2 megszúrása után közvetlenül elkövetett,  sértett3 sértett sérelmére megvalósított magatartása tekintetében I.r. és III.r. vádlott cselekvőségét - testközeli, bátorító jelenlétét - ugyancsak a testi sértés okozásában való bűnsegédi bűnrészességként lehet értékelni.
A kifejtettek figyelembe vételével az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a Be. 372.§ (1) és (2) bekezdése alapján I.r., II.r. és III.r. és VII.r. vádlottak vonatkozásában megváltoztatta,
I.r. vádlott cselekményeit  - egységesen elbírálva sértett1 sérelmére a lokál alagsorában és az utcán elkövetett cselekményeket - 1 rb, a Btk.166.§ (1) bekezdésében meghatározott emberölés bűntettének, sértett2 és sértett3 sérelmére elkövetett cselekményben kifejtett magatartását 2 rb, a Btk. 170.§ (1) bekezdésében meghatározott és a (6) bekezdés I. fordulata szerint minősülő és büntetendő -  1 esetben a Btk. 20.§ (3) bekezdése szerinti társtettesként és 1 esetben a Btk. 21.§ (2) bekezdése szerinti bűnsegédi minőségben elkövetett - életveszélyt okozó testi sértés bűntettének a Btk. 16.§-a szerinti kísérleteként minősítette.
II.r. vádlott terhére megállapított bűncselekményeket 1 rb a Btk.166.§ (1) bekezdésében meghatározott emberölés bűntette kísérletének (  sértett2 sérelmére elkövetett cselekmény), továbbá 2 rb - egy esetben társtettesként, egy esetben pedig bűnsegédként elkövetett, a Btk.170.§ (1) bekezdésében meghatározott és a (6) bekezdés I. fordulata szerint minősülő és büntetendő életveszélyt okozó testi sértés bűntettének a Btk. 16.§-a szerinti kísérleteként minősítette (sértett1 sérelmére a diszkóban elkövetett és  sértett3 sérelmére elkövetett cselekmények), melyeket a Btk. 20.§ (3) bekezdése szerint társtettesként, illetve a Btk. 21.§ (2) bekezdése szerinti bűnsegédként követett el.
III.r. vádlottnak a három sértett sérelmére elkövetett cselekményeit 3 rb - 2 esetben a Btk. 20.§ (3) bekezdése szerinti társtettesként, 1 esetben a Btk. 21.§ (2) bekezdése szerinti bűnsegédként elkövetett - a Btk. 170.§ (1) bekezdésében meghatározott és a (6) bekezdés I. fordulata szerint minősülő életveszélyt okozó testi sértés bűntettének a Btk. 16.§-a szerinti kísérleteként minősítette.
Az ítélőtábla  a védelem cselekmények minősítésére vonatkozó indítványait - a fentiekből következően - nem osztotta. I.r. és II.r. vádlottak szúrásos cselekménye az összes tényezőt tekintve kizárólag élet és nem testi épség elleni magatartásként értékelhető. I.r. vádlott rögtönös indulati állapotában a halálos következményt kifejezetten kívánva sértett1-et irányított, célzott mozdulattal szúrta meg mellkasának bal oldalán életfontosságú szervébe, szívébe hatolva.  II.r. vádlott esetében az érintett test tájt tekintve szintén számolni kellett létfontosságú szerv megsértésével, ezzel szemben azonban közömbös maradt tettének véghezvitelekor belenyugodva az akár halálos következménybe is.

IV.r., V.r., VI.r. és VII.r. vádlottak cselekményeinek minősítésével az ítélőtábla egyetértett. A megyei bíróság az ítélet indokolásában az alkalmazott anyagi büntetőjogi szabály megjelölésével adós maradt, ezt az ítélőtábla pótolja.  IV.r. és  V.r. vádlott vonatkozásában a bűnösségüket megalapozó bűncselekmény minősítése 1-1 rb, a Btk. 170.§ (1) bekezdésébe ütköző és a (6) bekezdés I. fordulata szerint minősülő és büntetendő életveszélyt okozó testi sértés bűntettének a Btk. 16.§-a szerinti kísérlete, melyet mint a Btk. 20.§ (2) bekezdése szerinti társtettes követtek el. VI.r. vádlott cselekményeinek minősítése a Btk. 244.§ (1) bekezdés a/ pontjába ütköző és a (3) bekezdés a/ pont IX. tétele szerint minősülő és büntetendő 2 rb bűnpártolás bűntette, melyet mint a Btk. 20.§ (2) bekezdése szerinti társtettes követett el. VII.r. vádlott esetében a cselekmények a Btk. 244.§ (1) bekezdés a/ és b/ ütköző és a (3) bekezdés a/ pont IX. tétele szerint minősülő és büntetendő 2 rb bűnpártolás bűntetteként minősülnek, melyet mint a Btk. 20.§ (2) bekezdése szerinti társtettes követett el.

A cselekmények eltérő minősítésére, az ehhez kapcsolódó eltérő büntetési tételekre és alkalmazandó anyagi büntetőjogi szabályokra figyelemmel I.r. vádlottal,  II.r. vádlottal és III.r. vádlottal szemben a másodfokú eljárásban új büntetés kiszabása vált szükségessé. Az ítélőtábla a Btk.2.§-a alapján  cselekményeik elbírálásánál az elkövetés idején hatályban volt törvényt alkalmazta.

A törvény az I.r. és II.r. vádlott terhére rótt súlyosabb élet elleni bűncselekményt 5-től 15 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni, mely a halmazati szabályokra is figyelemmel a Btk. 40.§ (2) bekezdése alapján maximum 20 évig terjedhet. Az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabásának az adott minősítés mellett nincs törvényes alapja. A fenti büntetési tételkeret közt kellett meghatároznia az ítélőtáblának I.r. és II.r. vádlott büntetéseit. A III.r. vádlott terhére megállapított bűncselekményt a törvény 2-től 8 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni, melynek felső határa a halmazati szabályokra figyelemmel (Btk. 85.§ (3) bekezdés) 12 év.

Az ítélőtábla a büntetés kiszabása során I.r. vádlott vonatkozásában súlyosító körülményként értékelte büntetett előéletét, ezen belül is visszaesői, a testi sértés vonatkozásában különös visszaesői minőségét, a többszörös halmazatot, a társas, csoportos elkövetést, az ilyen jellegű bűncselekmények korábbihoz képest tapasztalható elszaporodottságát, az ittas  állapotban gátlástalan, garázda elkövetést és azt, hogy sértett2 esetében a sérülés maradandó fogyatékosságot is eredményezett. Enyhítő körülményként vette számba a másodfokú bíróság, hogy két cselekmény kísérleti szakban maradt, a vádlott egyik cselekményét bűnsegédként követte el, csekélyebb súlyt tulajdonított a vádlott részbeni beismerő vallomásának és megbánásának.

II.r. vádlott esetében súlyosító körülményként értékelte a bűncselekményben játszott kezdeményező, meghatározó szerepét, a többszörös halmazatot, az ilyen jellegű bűncselekmények elszaporodottságát, a társas, csoportos, ittas állapotban gátlástalan, garázda elkövetést és mint ahogy I.r. vádlottnál is azt, hogy sértett2 a bántalmazással összefüggésben maradandó fogyatékosságként értékelhető sérülést szenvedett. Jelen eljárásban terhére rótt cselekményeit más bűncselekmények miatt ellene folyó eljárás hatálya alatt követte el. Kisebb súllyal enyhítő körülményként értékelte részbeni tényfeltáró beismerő vallomását, megbánását.

III.r. vádlott esetében súlyosító körülményként vette figyelembe, hogy jelen eljárásban terhére rótt bűncselekményeket vádelhalasztás hatálya alatt, társas, csoportos formában és ittas állapotban gátlástalan, garázda módon hajtotta végre. Sértett2 a bántalmazással összefüggésben maradandó fogyatékosságként értékelhető sérülést szenvedett, valamint az ilyen jellegű bűncselekmények elszaporodottságát. Enyhítő körülmény ugyanakkor vonatkozásában is, hogy a cselekmények közül 2 kísérleti szakban maradt, ebből egyik cselekményben mint bűnsegéd vett részt, 4 kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik.

Az ítélőtábla Btk.85.§ (3) bekezdésében és a Btk.40.§ (2) bekezdésében meghatározott szabályok figyelembe vételével, a bűncselekmények súlyosságára, azok elkövetésében a nevezett vádlottak bűnösségének fokára és az eljárásban megismert bűnösségi körülményekre figyelemmel a Btk.83.§-ában meghatározott büntetés-kiszabási elvek alkalmazásával az alábbi büntetéseket szabta ki:

I.r. vádlottat a Btk. 85.§ (1)-(3) bekezdése szerinti halmazati büntetésül, testi sértés bűntettében, mint a Btk. 137.§ 15. pontja szerinti különös visszaesőt 18 év, a Btk. 43.§ a/ pontja szerinti börtönbüntetésre és 10 év a Btk. 53-55.§-a szerinti közügyektől eltiltásra,
II.r. vádlottat a Btk. 85.§ (1)-(3) bekezdése szerinti halmazati büntetésül 18 év a Btk. 43.§ a/ pontja szerinti börtönre és 10 év a Btk. 53-55.§-a szerinti közügyektől eltiltásra,

III.r. vádlottat a a Btk. 85.§ (1)-(3) bekezdése szerinti halmazati büntetésül 8 év a Btk. 43.§ a/ pontja szerinti börtönre és 10 év a Btk. 53-55.§-a szerinti közügyektől eltiltásra ítélte.

IV.r., V.r., VI.r. vádlottak vonatkozásában az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a bűnösség megállapítására, a cselekmények minősítésére és a büntetés kiszabására vonatkozó részében is törvényesnek találta, a velük szemben kiszabott büntetéseknek  V.r. és VI.r. vádlottak esetében súlyosítására, sem pedig enyhítésére nem látott okot,  ezért rájuk vonatkozóan a megyei bíróság ítéletét helybenhagyta.

VII.r. vádlott esetében az ítélőtábla  a cselekmény minősítését törvényesnek találta, a  bűnpártolás miatt alkalmazott büntetés VII.r. vádlott vonatkozásában az alapcselekmény enyhébb minősítésére figyelemmel eltúlzott, ezért a vele szemben alkalmazott  2 év 8 hónap börtönbüntetés tartamát az ítélőtábla 2 évre enyhítette. A terhére bejelentett fellebbezés értelemszerűen nem vezetett eredményre.

I.r. és II.r. vádlottak vonatkozásában a határozott ideig tartó szabadságvesztésre tekintettel mellőzni kellett a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos , a Btk.47/A.§ (2) bekezdésén alapuló ítéleti rendelkezést.

IV.r. vádlott vonatkozásában megállapítható, hogy a külföldi ítélet érvényének megállapítása iránti büntetőeljárásban hozott 2.Bk.853/2007/17. szám alatti ítélete a Fővárosi Bíróságnak 2009. május 7. napján emelkedett jogerőre. A jogerős elítéléshez fűződő jogkövetkezmények tehát ettől az időponttól és nem az osztrák bíróság határozatának jogerőre emelkedésétől számítanak. Ebből a szempontból jelen ügyben nem bír relevanciával, hogy a vádlott az Ausztriában ellene folyó eljárás során büntetését mettől-meddig töltötte, abból kitöltve, vagy feltételes kedvezménnyel szabadult-e. Ezért nincs törvényi alapja a megyei bíróság azon rendelkezésének, amellyel a Fővárosi Bíróság 2.Bk.853/2007/17. számú végzésével megállapított 2 évi börtönbüntetés Ausztriában történő végrehajtása során engedélyezett feltételes szabadságot is megszüntette.
Ugyanilyen indokok alapján nincs helye a fellebbviteli főügyészség indítványával szemben II.r. vádlott esetében sem a Fővárosi Bíróság 25.Bk.586/2011/12. szám alatti, 2011. augusztus 2. napján hozott és szeptember 1. napján jogerőre emelkedett végzésével elismert, a Német Szövetségi Köztársaság Müncheni Városi Bíróság által hozott 852Ls232Js207192/04. számú ítéletével kapcsolatosan a visszaesői minőség megállapításának sem.

Észlelte az ítélőtábla, hogy az eljárás során lefoglalásra került és a helység1-i Városi Bíróság letéti csoportjánál kezelt VI.r.vádlott nevére váltott takarékbank kártya, amely az üggyel nem hozható összefüggésbe, további lefoglalására az eljárás érdekében nincs szükség, ezért arról az ítélőtábla a Be. 155.§ (1) és (2) bekezdése szerint akként rendelkezett, hogy a lefoglalását megszüntette és kiadni rendelte VI.r. vádlott részére.
A megyei bíróság az ítélet 18. oldal 2. és 3. bekezdésében rendelkezést hozott az eljárás során lefoglalt rendszám2 BMW X5-ös gépkocsi és tartozékai előzetes értékesítéséből befolyt, valamint egyéb pénzösszegek vonatkozásában, akként, hogy azt a bűnügyi költség biztosítására visszatartja. Elmulasztotta azonban megjelölni a lefoglalást szenvedő személyét, valamint nem rendelkezett a lefoglalás megszüntetéséről és kiadásáról és azt sem határozta meg, hogy az adott összeget mely vádlottat terhelő bűnügyi költség biztosítására tartja vissza, holott a lefoglalt dolog bűnügyi költség biztosítására való visszatartásának csak a fenti rendelkezések mellett van helye a Be. 157.§ (1) bekezdése értelmében. Ezért a táblabíróság rögzítette, hogy a 1.288.000 Ft, amely a II.r.vádlottól lefoglalt gépkocsi értékesítéséből eredt, valamint a 2.360 CHF, illetve 2.355 euró II.r.vádlottól  került lefoglalásra, mely vonatkozásban a lefoglalás fenntartása, vagy egyéb más intézkedés nem szükséges, ezért a Be. 155.§ (1) és (2) bekezdése alapján a lefoglalást megszüntette, kiadni rendelte II.r. vádlottnak azzal, hogy azt a Be. 157.§ (1) bekezdése szerint a II.r. vádlottat terhelő bűnügyi költség biztosítására tartja vissza.
Alappal hivatkozott a védelem arra, hogy a megyei bíróság ítélete nem tartalmaz indokolást az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség számítására, vádlottak közti megosztására nézve. Olyan költségek viselésére is külön-külön kötelezte a vádlottakat, amelyek azok vonatkozásában egyetemlegesen merültek fel. Ezért az ítélőtábla a bűnügyi költségre vonatkozó számítást ismételten elvégezte, ennek során figyelemmel volt arra, hogy a nyomozás során még az ügyek elkülönítése előtt felmerült bűnügyi költségből melyek azok a tételek, amelyek a helység1-i Városi Bíróság előtt folyó ügyhöz köthetők, e körben a helység1- Megyei Főügyészség B.326/2010/69/I. szám alatti vádiratában pontosan megjelölt tételeket kivette a költségek közül, hisz azokról nyilvánvalóan a másik eljárásban kell rendelkezni. Tekintve, hogy I.r., II.r., III.r., IV.r. és V.r. vádlottak, akiket a hírközlési és hemogenetikai szakértői vélemény beszerzésével kapcsolatos költségek is részben érintenek, a helység1-i Városi Bíróság előtti eljárásban is szerepelnek, ezért ezen költségekről szintén ott célszerű rendelkezni. Az ítélőtábla megítélése szerint sértett1 és sértett3 véralkohol vizsgálatával kapcsolatos költségek nem kapcsolódnak szervesen jelen eljáráshoz, ezért ezen összegeket a vádlottakra terhelni nem lehet, így azokról a másodfokú bíróság megállapította, hogy a Be. 338.§ (2) és 339.§ (1) bekezdése alapján az állam viseli. A további költségek viselésére pedig a felmerülés arányában külön-külön, illetve egyetemlegesen kötelezte a vádlottakat a rendelkező részben írtak szerint.
A megyei bíróság ítéletének további rendelkezései törvényesek, az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet I.r., II.r. és III.r., IV.r., V.r., VI.r. és VII.r. vádlottak vonatkozásában helybenhagyta a Be. 371.§ (1) bekezdése alapján.


 I.r., II.r. és III.r., IV.r. vádlottak vonatkozásában az elsőfokú ítélet kihirdetésétől, illetőleg IV.r. vádlott esetében a 2011. szeptember 1. napjától előzetes fogva tartásban töltött idő beszámítása a Btk. 99.§-án alapul.


A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségről az ítélőtábla a Be. 381.§ (1) bekezdése alapján rendelkezett.


őr, 2012. április 27. napján



Dr.Nagy Zoltán sk..Takácsné dr.Helyes Klára sk.	.Csák Csilla sk.
a tanács elnöke	a tanács tagja, előadó			a tanács tagja


Záradék:

Ez az ítélet és az ebben foglalt változtatásokkal a Veszprém Megyei Bíróság 2011. június 23. napján kihirdetett 1.B.287/2010/440. szám alatti ítélete  I.r., II.r. és III.r.,  IV.r., V.r., VI.r. és VII.r. vádlottak vonatkozásában a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajtható.

Győr, 2012. április 27. napján

								.Nagy Zoltán sk.
									a tanács elnöke


A kiadmány hiteléül:

Kiadó: