Sziasztok!
A múlt héten megesett velem egy olyan találkozó, amiről legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy lehetséges!
Szeretném veletek megosztani.
Remélem mosolyt csal az arcotokra "Tivadar a természeti katasztrófa".


Egyeztetés:
Hajnalban, a kiírt elérhetőségem előtt 2 és fél órával fixáltuk a találkozót, aznap 11 órára. Mivel nehezen ért el, de kitartó volt, így elnéztem neki a korai hívást. Megnyerő, kellemes stílusban tájékoztatott a jövetele céljáról és az igényeiről. Én szintén kedvesen invitáltam és a pontos címet is megkapta.

Megközelítés:
Tivadar már a telefonban jelezte, hogy autóval érkezik. Mivel központi helyen vagyok a 11. kerületben, ez nem okozhat gondot, a parkolással ellentétben, ami itt bizony nehézkes. A közeli bevásárló központba irányítottam, ami tőlem 3 perc sétára van.
Természetesen eltévedt a Móricz Zsigmond körtéren, így telefonos útbaigazítást kapott.

Helyszín:
Új építésű társasház egyik emeletén helyezkedik el a lakás. Két lépcsőház van, amiből adódhatnak gondok, ha az ember nem figyel.
Maga a környezet, tiszta, hibátlan, makulátlan.... volt a randi előtt.

Vendég külseje:
Megközelítőleg 180 cm magas, 40-es évei végén járó, jól szituált, kellemes megjelenésű úr.
Találkozásunkkor öltönyt és nyakkendőt viselt.
A külseje összhangban van a telefonban megismert, kedves hanggal. Nem ért meglepetés.

Action:
A megbeszélt 11 óra helyett 10:30-kor csörgött a telefonom. Tivadar eltévedt és útbaigazítást kért. Megkapta és további nehézségek nélkül eljutott a házig.
A kapuból hívott 10:48-kor. (Rossz pont, nem illik korábban érkezni, de vidámságom megőrizve lendültem túl ezen.)
Felveszem, majd hangosan és érthetően elmagyarázom hova jöjjön. X lépcsőház, 5. emelet, majd balra a folyosó legvége. Biztos, ami biztos elismétlem. Sürgetően jegyzi meg, hogy felfogta, majd lerakja a telefont.
Várok... Semmi.... Nem szólal meg a kaputelefon. Hívom... Nem kapcsolható.
Rosszat sejtek, mert a lift zaját sem hallom, de mivel nincsen térerő az épületben nem is próbálom újra hívni.
Vajon merre járhat szegény?
2 perccel később hív, de nagyon recseg a vonal. Azt veszem ki a szavaiból, hogy itt áll az 5. emeleten, de bekopogott a folyosó végén az ajtón és az azt kinyitó férfi nem ismer semmilyen Ancsy-t!
Nem jó lépcsőházba ment. Megkértem, hogy menjen vissza az épület elé és hívjon újra.
Megteszi. Elmagyarázom neki, hogy rossz lépcsőházba ment. (A kettőből!!!)
Elmondom újra hova csengessen, hova jöjjön.
Fél siker, megvan a csengő. Beengedem, hallom, hogy elindul a lift, de nem az én szintemen nyílik az ajtó.
Hív, hogy a 4.-en van.
5. Kicsiszívem, 5.

A lakásba lépve megkérem, hogy máskor, ha férfi nyit neki ajtót, akkor ne kérdezzen rá, hogy ismer-e engem. Duzzogva jegyzi meg, hogy azt hitte a pasim.

Próbálom tovább vinni az eseményeket, vízzel kínálom.
Elfogadja, töltök neki, majd a kezébe adom a poharat és az asztalra teszem a fél literes üveget a maradékkal.
Türelmét kérem, amíg újra kiöblítem a zuhanykabint.
Ahogy kilépek a szobából hangos káromkodást hallok a hátam mögül. Vissza fordulok.
Felborította az ásványvizes üveget. Úszik az asztal, a rajta lévő dobozok, gyertyák és csinos tócsa kezd gyűlni alatta.
Mondom semmi baj, feltörlöm. Ahogy leteszi a poharat egy jó adag vizet löttyint a mellette lévő hangfalba. Azonnal elkezd recsegni. Gyorsan kikapcsolom.

Bekísérem a fürdőszobába, megmutatom mit hol talál, majd magára hagyom. Bemegyek feltakarítani a vizet.
Furcsa hangokat hallok a fürdő felől, de nem merek rányitni.
Amikor végez oda hív és jelzi, hogy gondok vannak a zuhanykabinnal.
Ijedten megyek oda, mert eddig semmi baja nem volt. Majdnem szívinfarktust kapok.
Tivadar nem tudta behúzni az egyik szárnyát a kabinnak, így nemes egyszerűséggel leemelte a helyéről és anélkül zuhanyzott, így most úszik minden. Inkább nem mondok semmit. Bekísérem a szobába, leteszem az ágyra, ott nem okozhat galibát és vissza megyek takarítani.
Rohan utánam, hogy a szájvizet elfelejtette.
Átengedem neki a terepet.
Csörömpölést hallok, rátámaszkodott a tükör fölötti polcra és az parfümöstül, szájvizestül, dezodorostul leszakadt.
Mi jöhet még?
Újra bekísérem a szobába, inkább hagyom a takarítást. Hasra fektetem, szeretném megmasszírozni, hogy mindketten megnyugodjunk. Fészkelődik, majd kiveszi az egyik párnát a feje alól és elhajítja. Az ajándékaim, amik a szoba oldalában, az éjjeli szekrényen voltak gondosan elhelyezve egytől-egyig a földre hullanak, köztük két üveg borral. Gyorsan össze szedem a romokat.
Fordulás után hosszas franciába kezdek, de az eddigi események után nehezen tudok életet lehelni a kis barátjába. Nagyon zavarban van a rombolás miatt.
Kezébe veszi az irányítást, de annyira kétségbeesetten csinálja, hogy félek, még a végén letépi. Meg is lesz a baj, egy óvatlan mozdulattal végig karmolja a legnemesebb testrészét. Megnyugtat, hogy nem fáj, de azért gumit adok neki, hogy folytassa abban. Az elsőt elszakítja. Ahogy a másodikért nyúl leveri a kislámpát a szekrényről és elsodor egy mécsest, ami az ágyban landol. Szerencsére elaludt, csak a viasz folyt végig az ágytakarón.
Csodával határos módon a szerszám működésbe lép. Kéri, hogy kezdjem én felül. Bele megyek, ebből talán nem lesz baj.
Pár perc paci után hirtelen a fenekem alá nyúl. Meg akar fordítani, úgy, hogy közben ne csússzon ki, de 60 kilóm kifog rajta. Beverem a fejem a falba és a kanapé támlájába. Ettől megijed és egy jól irányzott mozdulattal át akar rakni arra az oldalra, ahol nincsen sem fal, sem támla, de sajnos már fekvő felület sem, így a földön kötök ki. Zavarában próbál felsegíteni, de mellém-rám huppan ő is a járólapra.
Talán itt dőlt el, hogy ebből már nem lesz tüzijáték. Gyorsan felöltözik és a távozás mellett dönt. Búcsúzóul még eltöri a cipőkanalamat, majd egy meghitt ölelés után kiteszem a folyosóra.
Ahogy becsukom az ajtót mögötte fellélegzek, hogy egyáltalán túl éltem.

Elszámolás:
Előre történt, kérés nélkül. A végén adódtak gondok, mert Tivadar szeretett volna pluszban itt hagyni az okozott károk miatt, de ezt határozottan elutasítottam.

Összkép:
Ahogy a lakásom romjait és a kék foltokat szemlélem magamon el sem hiszem, hogy ilyen megtörténhet. Ha más mesélte volna el ezt a történetet nem hinnék neki.
Így viszont csak azt tudom mindenkinek ajánlani, hogy fáradtan, szétszórtan ne induljon el kalandot keresni, mert úgy járhat, mint Tivadar.