Visszapillantó


Nyolc évvel ezelott, azaz 2003 oszén kezdodött minden. Akkor léptem be eloször a Szervó Mihály Általános Iskola épületébe. Minden diáknak különféle élményei vannak az iskoláról, pozitív vagy negatív. Vajon nekem milyen élményeim voltak...? Errol szeretnék bovebben írni.
   Az ido csak úgy elperegett, pedig úgy emlékszem az elso napra, mintha tegnap lett volna. Új környezetbe kerültem, 15 másik diák közé. Annyira rémiszto nem volt, mivel óvodai barátommal, Juhász Zoltánnal egy osztályba kerültünk. Mégis bennem volt a félelem és bizonytalanság.
Szüleink természetesen elkísértek az iskolába, mint ahogyan elso napon is.
Majd kíváncsian vártak haza bennünket: -'Milyen volt elso nap az iskolában?'.
Írni, olvasni és számolni tanultunk. Késobb aztán egy nehezebb részbe vágtunk, a felso tagozat következett, hú de gyorsan elmúlt. Egy teljesen komolyabb idoszak várt ránk. Új tantárgyak: kémia, fizika, biológia, új tanárok és tantermek.
Aztán jöttek a szürke hétköznapok, amikor már nem éreztem olyan érdekesnek a tantárgyakat. Miért? Mert tanulni, tanulni és tanulni kellett. Azt kívántam, hogy legyen már vége.
Voltak ünnepnapok is! Játékos vetélkedok, meghitt karácsonyi ünneplés, vidám farsangi bál valamint a komoly szerepléssel járó ünnepélyek. Na, és a kirándulások is. Mind kedves emlék.
Nem csak szellemi képességekben fejlodtem ezalatt a nyolc év alatt. Itt voltam elsoáldozó és itt készültem fel a bérmálkozásra is. Most már felnott keresztény ember vagyok.