A Magyar bárdok.

Orbán király, magyar király
Léptet fakó lován:
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
A magyar tartomány.

Van itt folyó és földje is jó!
A házelnök már Kövér!
Használt a sok győzködés:
... S, hogy mindig többet ígér!

Teremni fog munkahely!
Több mint egy millió!
Mindenkinek lesz kenyér;
S nem lesz földönfutó!

S a nép, az istenadta nép, boldog
Hisz' nem sejti a bajt!
Mint a barom, langymatagon,
Némán fejet hajt.

Felség! Már van koronád,
Az Országházban vár!
Király vagy! A legnagyobb!
Hízelgett S. Pál.

S-chmitt szeretnél kérni
Tőlem "kedves" Pál?
Tette fel a kérdést
Az újdonsült király.

Felség! Posztot! Elnökit!
Nekem az dukál!
Mondá roppant szerényen
Az elnökjelölt Pál.

Orbán király, Isten király
Léptet narancs lován:
S felsejlik pár apró ránc
Királyi homlokán.

Sinatra piano a bár neve,
Hol aznap este szállt;
H. Krisztián a bár ura,
Vendégli a királyt.

Vadat és halat, s mi jó falat
Szem-szájnak ingere,
Sürgő csoport, száz szolga hord,
Hogy majd megszakad bele.

A talpnyaló had hangulata
Tetőfokra vált,
Egyszer csak az új király
Emígyen kiált!

Ti urak, ti hölgyek! Hát senkinél
Sem koccan értem pohár?
Ti urak, ti hölgyek!... ti hun ebek!
Hát ne éljen a király?

Ti urak! Ti hölgyek! Hitvány ebek!
Nekem több hála jár!
Hol van ki zengi tetteim?
Kérdi az új király.

S a nép, az istenverte nép, boldog,
Nem tudja rá mi vár;
Ordít mint a vadbarom!
Éljen Orbán király!