Programozás röviden:
Programot programozási nyelvben írunk, (magas-szintű ~= emberközeli nyelv) (közepes-szintű ~= ember és gép közötti nyelv például C), amit fordítók és egyéb hasonló programok bináris fájlá alakítanak, ami gépi kódot tartalmaz (alacsony-szintű ~= gépközeli nyelv).
Értékeket változóban tároljuk. Ezek a számítógép memoriájában (RAM) tárolodik.
A helyes működéshez futási idő alatt tudni kell, hogy az adott időben milyen típusú adat van ott, nyelvekben vannak magától értetődő elemi típusok. Ezek általában a következők:
Egész szám típusok (byte < short < int < long)
Ezeknek van előjeles és előjel nélküli változatuk.
byte - 1 bájt azaz 8 bitet foglal
short - 16 bitet foglal (ezek általában)
int - 32 bitet foglal
long - 64 bitet foglal
Valós szám típusok (float, double)
Karakter típus (char) // Néhány nyelvben ezt használunk byte helyett is
Karakter lánc  (string, szöveg tárolására használjuk // nem minden nyelvben van ilyenkor karakterek ők álló tömböt használunk)
Logikai (bool //igaz-hamis, nem minden nyelvben van, ilyenkor egy egész szám típust használunk 0 és 1 értékkel)
Tömb (array) típus ( egy típusból tárol többet indexekkel fordításkor tudni kell a hosszát //tömb a tömbben -> mátrix)
Mutató (POINTER) típus (Egy memória címet tárol //mutató mutatóra is lehetséges! //magas-szintű nyelveknél ilyenekkel dolgozni nem biztonságosnak számít
Függvény (futtatandó programkód konkrét visszatérési értékkel // mutató függvényre lehetséges dolog! és ilyenekből lehetséges tömböt létrehozni!
Struktúra (saját típust hozhatunk létre segítségükkel, többféle típust tárol, de előre meg kell adni // Gondoljunk egy sorra egy adatbázisban: string név, string email, int életkor, bool neme)
Lista (általában nem elemi, hanem egy alapértelmezett könyvtárban van, dinamikus mennyiségű elemet vehetünk fel benne egy típusból //Lista struktúrákból -> adatbázis)
Makró (Hasonlít egy függvényre csak fordításkor már tudjuk a visszatérési értékét. Gyakorlatilag megkérjük a számítógépet, hogy Ctrl+C Ctrl+V-zen a kódba helyettünk. Tökéletes pi, e, gyök 2,  stb. számokra.)
Egy program függvényekből áll, ahol van egy függvény ami belépési pontként szolgál //main függvény
Egy függvények van egy paraméterlistája, ami állhat kötelező vagy opcionálisból is.
Függvények hívásakor jelezzük, hogy függvényt hívunk azzal hogy a paramétereket utána tesszük (legtöbb nyelvnél zárójelben)
Legtöbb esetben az átadott paraméterek másolodnak (érték szerinti átadás), de lehetőség van cím szerinti átadásra (ilyenkor legyünk óvatosak, mert az eredeti értéket módositjuk!)
Változoknak van határkörük/élettartamuk (scope). Ez lehet globális ami az egész programban elérhető (ilyeneket egy jó programozó csak ritkán használ!). Illetve lokális, ami egy adott függvényben vagy blokkban használható.
Bár egy program aminek az ábrákat csak egy vonal, hasznos lehet, de általában szükség van a kód folyamát irányítani, ezt szekvencia, szelekció és iterációval érhetjük el.
Szekvencia: A program mindig ugyanazt csinálja és halad fentről-lefele.
Szelekció (elágazás): Egy logikai értékelés szerint döntünk, hogy mit csináljon a program. Például: Ha esni fog és ha van nálad esernyő, húzd fel az esernyőt, különben fuss. Ez kódban:
if esni_fog = true then
{ //Lássuk, Hogy szelekción belül új blokkot hozunk létre
   if van_esernyő = true then
   {
       húzd_fel(esernyőt)
   }
   else
   {
      fuss()
   }
}
Iteráció (ciklusok): Ismétlünk egy kód blokkot amíg egy feltétel igaz, vagy amíg egy feltétel nem teljesül.