Néha néha éjszaka olykor rád gondolok,
S a takaró alatt akkor erősen árbócolok.
Lelkemben ribanc mivoltad igen nagy kárt okozott,
Faszom az arcodra nem egyszer rápofozott.

Mennyi kellett, hogy beleülj? Asszem egy hét,
Hogy kitárd előttem testednek édenkertjét.
Fiatal voltál, igen még csak tizenkét,
Évesen sóvárogtál, hogy a falloszt benyelnéd.

Napról napra mindig adtunk az ágynak,
Másnap hallom ahogyan dicsekedsz anyádnak.
Szerencsére a muter ellentmondott a vártnak,
S nem köpött be minket az édesapádnak.

Eleinte szép volt, az újdonság varázsa,
Minden este erdőtűzzé vált szerelmünknek parázsa.
A sok térdeléstől sebes lett a térded kalácsa,
Utána forró tusolásra vártál engem a kádba.

Hamar rájöttem, hogy a tested egy nagy G pont,
Bárhol hozzádérek és a pinád máris lét ont.
Faszéhséged vitathatatlan, hogy csillapíthatatlan,
Tudtam hogy ez nem cica, hanem egy tigris alattam.