Történt ugyanis II.Kun Lajos uralkodása idején, hogy meghirdette lánya, Zsófia hercegné szívét, annak aki egy éjszakán a párbajok után még mindíg a lábán áll. Eljött hát a hódítások estéje, Zsófia hercegné az erkélyéről néz a vitézek szemébe. A harcok folytak egész este, vérpatakok csörgedeztek az udvar részeiben. Hercegné csalódottan néz körbe, egy vitézt sem lát épségben. Egyszercsak egy holttest megmozdul, kibújik alóla egy kis vitéz, Zsófia lábai elé térdel és rá felnéz. Zsófia hercegné így szólt: hogy hívnak kis herceg ki harcokat megnyerted. A vitéz furcsán ránéz, Kis Prézli vagyok kinek szíve érted dobog. Fogd hát szívem és légy boldog-szólt Zsófia, de a kis vitéz így szólott: nekem nem a szíved kell... amikor ezt kimondta Zsófia fapapucsa lendült, bal alsó rágófogát kirúgva. Rúgta csípte ahol csak érte, majd két ütés között megkérdezte, de hát akkor miért jöttél Kis Prézli. Ő így felelt, te kellesz egészben, ezekután szíved ugyis engem választ. Zsófia hercegné nézett nagyranyíló szemekkel, majd Prézli tolta száját Zsófia ajkához, mintha csak összeragadtak volna, olyat csináltak amit nem szabad szabadon engedték a vágyakat. Végül a hercegné szobájába kerültek, ahol Prézli kardjával Zsófia barlangját fedezte fel. Aznap éjjel senki nem aludt, ugyanis tőlük zengett az egész királyság. XD